Ma van apák napja, az apukák és nagypapák hivatalos ünnepnapja
Ma hivatalosan is Apák napja van, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a közösségi médiát elárasztják a babakori fotók, és a hálálkodó bejegyzések. Mielőtt azonban mindenki belevetné magát a kötelező köszöntésbe vagy a tökéletes grillhús kiválasztásába, érdemes megnézni, honnan is jött ez az egész, ami ma már annyira természetesnek tűnik Magyarországon is.
Az egész egy Sonora Smart Dodd nevű nőtől indult a Washington állambeli Spokane-ből, aki úgy érezte, az anyák napja mellett az apák is megérdemelnének egy kis rivaldafényt. Az ő édesapja, egy polgárháborús veterán, egyedül nevelte fel hat gyermekét, ami a 20. század elején még a mainál is nagyobb mutatványnak számított. A helyi lelkészek és a Fiatal Férfiak Keresztény Egyesülete támogatásával 1910. június 19-én meg is tartották az első apák napját – írja a Britannica.
A dolog hivatalossá tétele azonban évtizedekig váratott magára, mire az ötlet átment a politikai szűrőn. Végül Richard Nixon volt az, aki 1972-ben egy elnöki rendeletben foglalta össze a lényeget.
Az amerikai hullám persze ide is elért, bár egy kisebb, pár évtizedes fáziskéséssel. Magyarországon a rendszerváltás után, a kilencvenes évek közepétől, sajtóforrások szerint nagyjából 1994-től kezdett elterjedni a június harmadik vasárnapjához kötött ünneplés. Ma már az óvodákban és iskolákban is készülnek a gyerekek rajzokkal és apró ajándékokkal, a nap pedig a családi programokról szól.
Egy kézzel írt levél, amiben összeszedünk 3-5 közös emléket, vagy egy közös fotóalbum-nézegetés szintén garantáltan működik. Aki pedig igazán nagyot akar gurítani, rögzítheti apja vagy nagyapja történeteit hangban vagy videón – ez az a családi tudásbank, ami később felbecsülhetetlen értékű lesz.
Szóval ma, ahelyett, hogy csak egy emojit dobnál a családi chatbe, talán érdemes felhívni, átmenni, vagy csak elküldeni egy régi közös fotót egyetlen szóval: köszi. A tárgyak elkopnak, a közös emlékek viszont maradnak – és ma pont ezeket érdemes gyűjteni.