Na, ezért ülnek olyan furcsa, merev testtartással a légiutaskísérők kezükkel a combjuk alatt
Sokan észrevették már, hogy a légiutaskísérők a felszállás és a leszállás alatt mereven ülnek a helyükön, kezüket a combjukon vagy a lábuk alatt pihentetve.
Ennek a testhelyzetnek a célja, hogy
A személyzet az úgynevezett segédülésben, a jumpseatben foglal helyet, gyakran háttal a menetiránynak. A biztonsági hevedereket feszesre húzzák, hátukat egyenesen tartják, lábukkal pedig stabilan támaszkodnak a padlón.
Ezt a pozíciót a repülés legkritikusabb fázisaiban, tehát fel- és leszálláskor, valamint vészhelyzetekben alkalmazzák, hogy megőrizzék cselekvőképességüket.
A fel- és leszállás alatti nagyjából 30 másodpercben a személyzet fejben átpörgeti a vészhelyzeti teendőket: az ajtók nyitását, a vészfelszerelések helyét és a kiadandó utasításokat. Ez a rutin segít, hogy egy váratlan helyzetben reflexből, a lehető leggyorsabban tudjanak reagálni.
A pontos testtartást nemzetközi és nemzeti légügyi hatóságok részletes útmutatókban rögzítik, figyelembe véve az ülés elhelyezkedését is. Ezek az előírások több évtizedes tudományos kutatáson és törésteszteken alapulnak, amelyeket speciális bábukkal végeztek a sérülések minimalizálása érdekében. Bár az alapelvek azonosak, a pontos kéz- és fejtartás légitársaságonként és üléstípustól függően némileg eltérhet, de a cél mindenhol ugyanaz: a stabilitás és a sérüléskockázat csökkentése.
Az alapelv, hogy a biztonsági övet szorosan a csípőcsonton kell viselni, a felsőtestet előre kell dönteni, a fejet és a karokat pedig az előttünk lévő üléstámlának támasztva vagy a térdünket átkulcsolva kell védeni. A legfontosabb azonban mindig a személyzet utasításainak követése.
Gyakori tévhit, hogy a légiutaskísérők kényelmi okokból ülnek a kezükön, pedig a valóság az, hogy ez a mozdulat a karok csapódásából eredő sérüléseket előzi meg, és biztosítja az azonnali cselekvőképességet.
Via People