FONTOS
A Rovatból

„Béranyától születtem, anyám sosem tudott kötődni hozzám…” - Olivia megrendítő története tönkretett életéről

Egyre több híresség dönt úgy, hogy már a terhességet is kiszervezi, béranyát vesz igénybe. Hogy mik az ő szempontjaik, azt el tudjuk képzelni. De hogy mit él át egy gyerek, aki béranyától született? Az eddig senkit nem érdekelt…

Megosztom
Link másolása

Olívia az első béranyától születő gyerekek egyike. A most 31 éves francia nő egész életét beárnyékolta születésének titka, de sokáig nem tudta, miért képtelen kötődni a szüleihez, és azok miért olyan ridegek vele. Boldogtalan volt a gyerekkora, pedig jólétben, gazdagságban nőtt fel. Csak egy valami hiányzott. De azt nem kaphatta meg. Most azért vállalta a nyilvánosságot, azért állt elő a saját történetével, hogy megpróbája megértetni a világgal, milyen embertelen ez az egyre inkább elharapózó gyakorlat.

„Az első naptól kezdve nem működött a kötődés köztem és az anyám közt, így a gyerekkorom boldogtalan volt. Ezért szeretném olyan erősen, hogy ezt a kegyetlen és erkölcstelen gyakorlatot tiltsák be”

- nyilatkozta a MailOnline-nak. Olivia így mesélte el megrendítő történetét:

„Sosem értettem, miért születtem az amerikai Louisville-ben. A születési anyakönyvi kivonatomban ott volt feketén-fehéren, de ennek így nem volt semmi értelme. Szüleim sosem éltek Kentucky-ban, nem voltunk amerikaiak, és semmilyen családi kötődésünk sem volt a helyhez.

Amikor megkérdeztem anyámat, azt válaszolta, hogy a kedvenc filmje, az Elfújta a szél játszódik ott (ami nem igaz), és mindig is azt akarta, hogy gyereke egy ilyen romantikus helyen szülessen. Ezért nevezett el engem Oliviának, Olivia de Havilland után. Akkoriban úgy gondoltam, ez egy gyönyörű történet, olyan, mint egy mese. Sok évvel később aztán kiderült, ennek a mesének a fele sem igaz; Kentuckyban születtem, mert egy amerikai béranya ott hozott világra.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Olivia Maurel (@sunshine_livi) által megosztott bejegyzés

Alig pár másodperccel a születésem után elvettek attól a nőttől, aki velem terhes volt - a saját petesejtjét termékenyítették meg - és kilenc hónapon át hordott engem. Ahelyett, hogy az én biológiai anyám karjaiban tettek volna, hogy gondoskodjon rólam és szeressen, egy férfi és egy nő vett át, akik sok pénzt fizettek értem. Harmincegy évvel ezelőtt a születésem ugyan lezárta ezt a pénzügyi tranzakciót, de csak a kezdete volt mindannak a traumának, mellyel azóta is küzdenem kell.”

Magyarországon az egészségügyi törvény kizárólagos módon sorolja fel azokat a humán reprodukciós eljárásokat, amelyeket legálisan lehet választani, és ezek között nincs feltüntetve sem a dajkaanyaság sem a béranyaság, mégis virágzik az üzlet.

Mivel rokonok között megengedett a petesejt adományozása, ezért a módszer egyszerű: a világhálón egymásra találó donor és gyerekre váró pár együtt elmegy a közjegyzőhöz, ott nyilatkoznak arról, hogy ők valójában rokonok, és onnantól legálisan ültethetik be (akár a donorba is) a megtermékenyített petesejtet.

Olívia így folytatja a történetét: „Míg a szívem mélyen együttérzek minden nővel, aki vágyik egy gyerekre, de nem tud természetes úton szülni, nem tudok örülni azoknak a híreknek, hogy épp kinek született béranyától gyereke. A tapasztalataim szerint a béranya szolgáltatása nem más, mint kegyetlenség - egy erkölcsileg aggályos dolog, amely életre szóló károkat okozhat.

Amikor én is szülő lettem - teljesen természetes úton, a húszas éveim közepén - csak megerősített ebben a tudatban. Az anya és a baba közötti kötelék szerintem olyasmi, amit nem szabadna megpiszkálni. Amikor az örökbefogadott gyerekek traumáiról írnak, néhány pszichológus az érzelmi és fizikai elszakadást 'ősi seb'-nek nevezi. Úgy hiszem, hogy ugyanez vonatkozik a béranya segítségével született gyerekekre is.

Nem csoda, hogy olyan boldogtalan emlékeim vannak a gyerekkoromból. Már kisgyerekként azt éreztem, hogy valami nem stimmel a családommal. A szüleim nagyon gazdagok voltak, az időnket a floridai Palm Beach és Franciaország déli része között osztottuk meg, fantasztikus házakban, teljes személyzettel és dadákkal.

A legjobb, legdrágább iskolákba jártam, olyan vakációkra mentünk, amelyekről mások csak álmodozhatnak.

Anyagilag semmiben sem szenvedtem hiányt. De érzelmileg egészen más volt a helyzet.

Egyik szülőm sem ölelgetős típus, az egymást váltogató dadák, különböző nők hada gondoskodott rólam az idő nagy részében.”

Olívia tehát mindent megkapott, amit pénzen meg lehet venni, ahogyan a ma béranyák által szült szupersztárok gyerekei kapnak és fognak kapni. Mégis boldogtalan volt. Mégsem kapott meg egy valamit, amit pont pénzért nem lehet megvenni. Így beszél erről:

„Anya 49 éves volt, amikor megszülettem; lehet, hogy az életkora nehezítette számára, hogy a szeretete elmélyüljön, vagy a hiányzó biológiai kapcsolat köztünk. Bármi is volt az oka, az első naptól kezdve nem működött a kötődés.

Gyerekként olyan erős szeparációs szorongásom volt, hogy sikoltva üvöltöttem, amikor szüleim elhagyták a házat.

A helyzet végül olyan rossz lett, hogy el kellett vinniük magukkal engem és egy dajkát, ha csak elmentek vacsorázni a barátaikkal, akkor is. Az iskolában sem lett jobb a helyzet, ott annyira kapaszkodtam a barátaimba, hogy szinte megfojtottam őket ezzel, így hamar meguntak és otthagytak.

Ahogyan idősebb lettem, felismertem, mennyire szokatlan — és valószínűtlen — az anyám életkorában gyereket szülni. És nem tudtam kiverni a fejemből Louisville-t és Kentucky-t. Amikor 16 éves voltam, az interneten kezdtem kutakodni. Rájöttem, hogy az Elfújta a szél című film nem Kentuckyban játszódik — hanem Georgia államban. Ami viszont folyamatosan felbukkant az kereséseim során, az az volt, hogy Louisville fontos központja a béranyaságnak. Ekkor összeállt a kép.

További kutatások során azt is megtudtam, hogy a béranyaság Franciaországban illegális — ma is. Az a felismerés, hogy egész életemben hazugságban éltem, csak még jobban megviselt.

Az aggodalmaimat magamban tartottam; nem beszéltem erről a szüleimnek. Magányos és zavarodott voltam, nem csoda, hogy mindez az az önpusztítás felé vitt.

Nagyon sokat ittam, folyamatosan buliztam, bármit megpróbáltam, hogy megállítsam azokat a gondolatokat, amelyek gyötörtek. Az anyám valóban az én anyám? Ki vagyok én?

Szüleim azt gondolták, hogy amit látnak, az a szokásos tinédzserkori lázadás, és majd rendbe jön minden idővel. De súlyosan depressziós lettem. Miután elköltöztem otthonról, több öngyilkossági kísérletem is volt, amiről szüleim semmit sem tudtak.

20 évesen Franciaországban egy este, miután az annyit ittam, hogy alig tudtam magamról, megerőszakoltak. A rendőrség nem volt opció, mert annyira szégyelltem magam és önmagamat hibáztattam. Végül rájöttem, hogy ha nem csinálok valamit, végem. Felkerestem egy terapeutát, és az ő segítségével leszoktam az italról és a drogokról.

Aztán találkoztam Matthiassal, a férfival, aki a férjem lett. Ő volt az én megmentőm és pszichológusom egy személyben. Nélküle, azt hiszem, ma már nem lennék itt.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Olivia Maurel (@sunshine_livi) által megosztott bejegyzés

24 évesen házasodtunk össze, és hamarosan teherbe estem Eleanor lányommal, aki már hatéves. Mivel engem egy idősebb anya nevelt fel, biztosan tudtam, hogy én fiatal anya akarok lenni.

Bár akkoriban semmilyen bizonyítékom nem volt arra, hogy béranya szült, amikor teherbe estem, minden sejtemmel éreztem. Még meg sem született a lányom, már tudtam, hogy bármennyi pénzt kínálhatnának nekem, sosem adnám oda őt másnak. Szinte földöntúli élmény volt az a gondolat, hogy ez a kis lélek ilyen közel van hozzám a testemben. Ugyanezt éltem át a későbbi terhességeim során is: a fiam, Theodore és August, ma már négy és kétévesek.

Talán érthető, hogy azt akartam, hogy a saját gyerekeim születése tökéletes legyen.

Mindegyiket otthoni szerettem volna megszülni (bár a lányommal végül kórházban kötöttünk ki), és azt akartam, hogy azonnal tegyék a testemre őket.

Az anyósom volt az, aki végül segített megtudni az igazságot. A 30. születésnapomra 2022-ben vett nekem egy olyan DNS tesztet, amelyet az ilyen típusú problémák megoldásához használnak. Mielőtt megcsináltam a tesztet, úgy döntöttem, hogy beszélek erről az apámmal. Egy nap, miközben a nyaralónk felé hajtottunk a hegyekbe, azt mondtam neki:

„Apa, tudom, hogy béranyától születtem. Tudom, hogy nem Anya szült meg, el kell mondanod, mert megérdemlem az igazságot.”

Ő azt válaszolta: „Meg kell beszélnem anyáddal, mielőtt elmondhatnék neked bármit is.”

Ez elég volt; ezzel a mondattal gyakorlatilag megerősítette a félelmeimet. Vártam, hogy ő vagy Anya szóbahozza később mindezt és elmondja a teljes történetet, de sosem tették meg, és nem látom már értelmét, hogy újra megkérdezzem.

Elküldtem a DNS-mintámat, és nagyon gyorsan megjött az eredmény, kiderült, hogy van egy unokatestvérem, aki Amerikában él.

Üzenetet küldtem neki, és elmondtam, hogy úgy gondolom, én béranyától születtem.

Bár kellemetlen volt ezt megkérdezni tőle, feltettem a kérdést: Tud arról, hogy valaki a családjában béranyaként működött?

Azonnal válaszolt: „Ismerek valakit.” Az életem ebben a pillanatban megváltozott: idegesség, izgalom és igen, fájdalom öntött el. Ő kötött össze az egyik féltestvéremmel, aki aztán összeismertetett a többi három féltestvéremmel.

Nagyon kedvesek voltak, és hajlandóak voltak válaszolni az összes kérdésemre. Lassan megtudtam mindent. Az ő anyukájuk volt az a béranya, aki megszült, és ugyanúgy a biológiai anyám volt, mint nekik.

A legtöbb béranya nincs biológiailag rokonságban a kisbabával. De az én szülőanyám a saját petesejtjét adta, és azt mesterségesen megtermékenyítették az apám spermájával.

38 éves volt, amikor megszült engem, és már volt öt gyereke. A legfiatalabb gyerekük egy tragikus balesetben halt meg kétéves korában.

Ezután lépett kapcsolatba a béranya ügynökséggel. Olyan mélyen gyászolt, hogy nem lett volna szabad elfogadni őt jelöltnek - főleg, mert eleinte még a férjének sem mondta el a tervét.

De mivel a béranya szolgáltatás során komoly összegek cserének gazdát, könnyen figyelmen kívül hagyják a szülő anyák testi-lelki állapotát.

Egy idő után kiderült, hogy a biológiai anyám is kapcsolatba szeretne lépni velem.

Elkezdtünk levelezni. Először haragot éreztem. Meg akartam kérdezni tőle: „Miért tartottál meg öt gyereket, és engem eldobtál? Miért nem voltam elég jó ahhoz, hogy megtarts?”

Ehelyett inkább megkérdeztem, mi a kedvenc színe. Lila. Ugyanaz, mint nekem.

Küldött képeket magáról, abból az időből, amikor várandós volt velem. Pont úgy nézett ki, mint én: a szeme, a haja, az állvonala. Ő volt az anyám, biztos lettem benne.

Az volt az első alkalom, hogy úgy éreztem, hasonlítok valamelyik rokonomra.

Elmondta, hogy minden évben, a születésnapomon imát mond értem. Szeretnék hinni neki, de ezeket a szavakat olyan könnyű kimondani valakinek, aki kétségbeesetten szeretné hallani őket.

Azt is megtudtam, hogy a születésnapomat is úgy választották ki - a szülést megindították, hogy december 10-én szülessek meg, egy olyan napon, amely beleillett szüleim utazási terveibe. A béranyámat megkérdezték, hogy kézbe akar-e venni engem, de azt mondta a szülésznőnek: „Nem, nem bírom. Ha megteszem, tudom, hogy sosem engedném el.”

Néhány hét után a levelezés abbamaradt. Nem hiszem, hogy újra kapcsolatba lépünk egymással. Azt hiszem, hogy mentális problémákkal küzd.

Ettől függetlenül megmaradt a kapcsolatom a unokatestvéremmel, az ő anyjával (azaz az én nagynénimmel), és a féltestvéreimmel. Ők lettek az a család, amit mindig is kerestem, és remélem, egyszer mindannyian találkozhatunk majd személyesen.

Végre, ennyi gyanakvás után, bizonyosságot szereztem arról, ki vagyok én, mi történt velem.

Mégsem szembesítettem mindezzel a szüleimet. Úgy éreztem, mintha ezzel az arcukba vágnék.

Sok pénzt fizettek értem, felneveltek, és még mindig ragaszkodom hozzájuk. Reméltem, hogy az igazság felszabadít majd. Ehelyett az igazság depresszióba taszított, és újra pszichológushoz kellett fordulnom.”

Olívia tehát nem talált megnyugvást, hiába tudta meg, hogyan is jött a világra, ki az édesanyja. Úgy érezte tehát, a problémájáról beszélnie kell. A TikTokra tett fel egy videót, amiben elmondta, min ment keresztül. Természetesen az, hogy felvállalta, ami vele történt, megváltoztatta a kapcsolatát a szüleivel: „Tudtam, hogy amint nyilvánosan megszólalok, elidegenedem a szüleimtől. Sajnos pontosan ez történt. Találkoznak az unokáikkal, de többé nem beszélünk. Ettől függetlenül szeretem őket, és én nem haragszom rájuk.”

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Olivia Maurel (@sunshine_livi) által megosztott bejegyzés

Később kapcsolatba került azokkal a szervezetekkel, amelyek a béranyaság betiltásáért küzdenek. Úgy véli, nincs kivétel, a pénz nélküli béranyaság egy kamu. Akkor is hatalmas pénzeket fizetnek a gyermekre vágyók a béranyának, legfeljebb illegálisan.

„Az igazság az, hogy a nő testét akkor is kibérelik és a gyerek akkor is el lesz választva születési anyjától. Szerintem nem számít, hogy a béranya nem biológiai anya. Az ő méhe táplálta a gyereket.

Az ő hangját hallotta a baba napról napra, ahogy növekedett. Hozzá érezte kötve magát. És bár mélyen együttérzek azokkal, akik nem tudnak gyerekeket vállalni, a szomorú valóság az, hogy nem mindig kaphatjuk meg az életben azt, amit szeretnénk.”

Cikkünket vitaindítónak szántuk. A jövő héten azt járjuk körbe, kik, hol és mennyiért veszik igénybe ezt a szolgáltatást.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
Az AstraZeneca kivonja a Covid vakcináját a forgalomból egy ritka mellékhatás miatt - téged melyikkel oltottak?
Súlyos, halált okozó mellékhatásról van szó. Meg a világjárványnak is vége.

Megosztom
Link másolása

Az AstraZeneca leállította Covid vakcinája gyártását, és nem is forgalmazza tovább, mivel a világjárványnak vége.

A cég szerint a kereslet alacsony, mert annyi más oltóanyag áll rendelkezésre.

Ez egy újabb jele annak, hogy a járvány véget ért, amellett, hogy az Egészségügyi Világszervezet tavaly a globális vészhelyzetet befejezettnek nyilvánította.

Az Oxford-AstraZeneca oltás az egyik leghamarabb elérhető vakcina volt hazánkban, sokan kaptak ilyet, a Pfizer és a Moderna, melyek más hatásmechanizmussal működtek, csak később lettek elérhetőek.

Adam Finn professzor, a brit Oltási és Immunizációs Közös Bizottság tagja elmondta:

„Ma már egészen máshol tartunk, mivel a lakosságban szinte mindenki immunis a koronavírussal szemben, így ez a vakcina már nem szükséges.”

Az oltást a véralvadási rendellenesség egy ritka, de halálos formájával hozták összefüggésbe, ami miatt néhány család be is perelte a vállalatot.

A jelentések szerint az Egyesült Királyságban legalább 81 ember halt meg az oltás után.

A vakcina által kiváltott trombocitopénia és trombózis (VITT) csak röviddel az oltások beadása után jelentkezett, így azok, akik évekkel ezelőtt kapták, biztonságban vannak.

A modernebb oltások a Covid jelenlegi változataira célzottabban hatnak.

Az AstraZeneca szóvivője elmondta: „Hihetetlenül büszkék vagyunk arra a szerepre, amelyet a Vaxzevria játszott a világjárvány felszámolásában.

Független becslések szerint csak az első évében több mint 6,5 millió életet mentettünk meg,

és több mint hárommilliárd adagot adtunk el világszerte. Erőfeszítéseinket elismerték a kormányok, és széles körben úgy tekintik, hogy azok a világméretű járvány felszámolásának fontos elemei.

Mivel azóta többféle Covid-19 vakcinát fejlesztettek … ez a Vaxzevria iránti kereslet csökkenéséhez vezetett, amelyet már nem gyártanak és nem szállítanak.

Az AstraZeneca ezért úgy döntött, hogy kezdeményezi a Vaxzevria forgalomba hozatali engedélyének visszavonását Európában.”

Dr. Rachel Ward, oxfordshire-i háziorvos a Sun-nak elmondta: „Az AstraZeneca vakcinája nem veszélyes, sok életet mentett meg a Covid alatt. Mint minden oltóanyagnak és gyógyszernek, ennek is voltak ritka mellékhatásai, amelyeket jól meg tudtunk vizsgálni, mivel világszerte nagyon sok embernek adták be, így sok információt tudtunk gyorsan összegyűjteni.

Semmit sem kell tennie annak, aki megkapta az AstraZeneca Covid vakcináját. Ha a jövőben további oltóanyagokra lesz szüksége, akkor egy másik márkát kap majd - és nem számít, hogy korábban AstraZeneca oltóanyaggal oltották.”

Szóval ha AstraZenecával oltottak, és most ezt el tudod olvasni, jól érzed magad, akkor már nem vagy veszélyben.

Megosztom
Link másolása

FONTOS
A Rovatból
Megrendítő tény! Kutatások szerint szinte biztos, hogy minden 50. embernél kialakul az Alzheimer-kór új típusa
Genetikai demenciának hívják, és rengeteg embert érint. Köztük van Chris Hemsworth is.

Megosztom
Link másolása

Egy tanulmány szerint minden ötvenedik embernél fennállhat a genetikai demencia egy új típusának kockázata. A kutatók megállapították, hogy

az APOE4 génmutáció két példányát hordozó embereknél „szinte garantált”, hogy idős korukban Alzheimer-kór alakul ki náluk. A vizsgálatok szerint 65 éves korukra 95 százalékuknál mutatkoznak majd a betegség jelei.

Becslések szerint a nyugati emberek két százalékának van két példánya a génből. Közéjük tartozik a Bosszúállók színésze, a 40 éves Chris Hemsworth is, akit annyira megrázott a diagnózis, hogy kiszállt a filmiparból egy időre, hogy a családjával lehessen - nem csoda, hogy megijedt, a 95 % az majdnem minden érintett.

Az APOE4 génekről már eddig is tudtuk, hogy veszélyt jelentenek, de a spanyolországi Sant Pau Kutatóintézet által vezetett tudósok most azt találták, hogy a kapcsolat miatt az Alzheimer-kór szinte biztosra vehető - írta meg a The Sun.

Dr. Juan Fortea neurológus elmondta: „Ezt a gént már több mint 30 éve ismerjük, és tudtuk, hogy összefügg az Alzheimer-kór kialakulásának magasabb kockázatával.

De most már azt is tudjuk, hogy gyakorlatilag minden olyan egyénnél, akinél ez a megkettőzött gén megtalálható, Alzheimer-kór alakul ki.

Ez azért fontos információ ez, mert ők a lakosság két-három százalékát teszik ki.”

A kettős APOE4-gyel rendelkező 273 emberen végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy 55 éves korukra szinte mindannyian már az Alzheimer-kór korai jeleit mutatták.

65 éves korukra több mint 95 százalékuknál abnormális szintű volt a demencia egyik kiváltójának tartott fehérje szintje.

A Nature Medicine című folyóiratban a kutatók elmondták, hogy az érintetteknél a tünetek 65 évesen jelentkeztek - körülbelül egy évtizeddel korábban, mint a tipikus Alzheimer-kóros betegeknél.

A szakértők szerint a genetikai oknak a betegség új formájaként való megismerése segíthet a diagnózis és a kezelés javításában.

Tara Spires-Jones professzor elmondta:

„Ez a tanulmány meggyőző adatokkal egészíti ki azt a feltételezést, hogy azoknál az embereknél, akiknek két példányban van jelen ez a gén, szinte garantált az Alzheimer-kór kialakulása, ha elég sokáig élnek.

További kutatásokat kell folytatnunk, hogy megértsük, hogy a gének hogyan változtatják meg agyunk Alzheimer-kórra való fogékonyságát az életkor előrehaladtával”.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Szívszorító hangüzenetet hagyott a barátnőjének a Mexikóban meggyilkolt ausztrál szörfös
A barátnő megható sorokkal emlékezett a meggyilkolt szörfösről egy nemrég nyilvánosságra hozott bejegyzés alatt.

Megosztom
Link másolása

Szörnyű gyilkosság történt a mexikói Ensanada városában: egy ausztrál testvérpár, Jake és Callum Robinson egy amerikai barátjukkal, Jack Carter Rhoaddal szörfözni indult a tengerpartnál, majd a három fiatal április végén egyszerűen eltűnt.

A turistákat napokig keresték a hatóságok, és csak egy héttel később találták meg fejbe lőtt maradványaikat egy kút mélyén.

Az egyik turista, a 33 éves Callum Robinson barátnője, Emily Horwath nemrég megosztotta a szerelme utolsó, szívszorító hangüzenetét.

Callum így kezdte az üzenetet.

„Boldog keddet! Jó reggelt kívánok. Itt 11:11 van, és éppen rád gondolok. Csak egy gyors üzenetet akartam küldeni, és köszönni neked, bébi”

- mondta a férfi, majd így folytatta:

„Remélem, nagyszerű napod van. Valamiért nagy mosolyt érzek az arcodon. Hiányzol, kicsim!”

A barátnő megható sorokkal emlékezett a meggyilkolt Callumról a nyilvánosságra hozott bejegyzés alatt.

„Ez a férfi úgy változtatta meg az életem, hogy nem is tudom szavakba önteni. Nagyon hálás vagyok, hogy szerettem őt.”

- írta Emily egykori szerelméről.

(via Unilad)

Megosztom
Link másolása


FONTOS
Mi az az egyetlen üzenet, amit sose küldj egy szorongással küzdő személynek?
Írásban nem segít a hanglejtés és a testbeszéd, így a szakemberek szerint egyetlen szó is kiválthatja a súlyos szorongást.

Megosztom
Link másolása

Mi a legdurvább üzenet, amit egy szorongással küldő embernek küldhetsz? Csak egy szó:

„Beszélhetnénk?”

Ez az egyszerű kérdés pánikot válthat ki, és mély szorongást okozhat az érintettekben.

Ez a fajta üzenet túlzottan tág teret ad az értelmezésnek, aminek eredményeként a szorongók a lehető legrosszabb következményekre gondolnak. Miért van ez?

Mert a homályos megfogalmazás miatt az emberek rossz előjeleket sejtenek, a szorongók pedig a legrosszabb forgatókönyvre számítanak.

Alex Oliver-Gans családterapeuta a HuffPostnak elmondta: „Az ilyen típusú üzenetek kétértelműsége és a hangnem vagy a kontextus hiánya hatalmas teret ad az üzenet értelmezésének. Kinek alkata szerint. De egy szorongó csak baljóslatúnak tudja értelmezni ezt.”

Hogy miért olyan nyugtalanító ez a kérdés? Te találkoztál már bárkivel, aki ezt írta neked, és utána nagyszerű híreket mondott a személyes találkozáskor?

Ha valaki olyannak küldik el, aki szorongó alkat, az egyszerű kérdés komoly szorongási rohamot okozhat. A gond a megfogalmazás homályosságában rejlik, ami miatt a legtöbben rossz dolgokat várnak, a szorongók pedig a legrosszabbat feltételezik.

Képzeld el, hogy a főnököd küld egy ilyen üzenetet. Te, ha átlagosan reagálsz a stresszre, azt gondolod, hogy van valami a munkáddal, ami miatt egyeztetnetek kell. Aki szorong, az azt gondolja, hogy ki fogja őt rúgni a főnöke akkor is, ha semmi okot nem adott rá.

Így a találkozásig hátra lévő idő, ami lehet néhány óra, de akár egy-két nap is, pokoli stresszben telik majd el a számára.

Arianna Galligher, az Ohiói Állami Egyetem Stressz, trauma és ellenálló képesség programjának igazgatója szerint a szorongás egyik elsődleges tünete

a katasztrofális gondolkodás, vagyis az a meggyőződés, hogy a szörnyű következmény nemcsak lehetséges, hanem valószínű is. „Ez nagyon nyomasztó és kimerítő lehet” - jegyezte meg Galligher.

Míg az SMS-ezés kezdetben enyhítheti a szorongás érzését, lehetővé téve a szorongó személy számára, hogy szabadabbnak érezze magát az önkifejezésben, egyes üzenetek megfejthetetlen jellege miatt a jóindulatú szövegeket negatívnak értelmezheti, ami fokozza a szorongását.

Oliver-Gans elmondta: „Mivel az SMS-ekből hiányoznak bizonyos nonverbális jelzések, csak feltételezzük a feladó hangnemét és szándékát".

És ahogyan azt már korábban megjegyeztük, a szorongók esetében ez a feltételezés gyakran a legrosszabb forgatókönyv felé tolódik el.

Szerencsére van módszerek arra, hogy elkerüld az ilyen szövegek küldését. A játék neve az érzékeny konkrétság:

világosan és meleg szavakkal részletezd, hogy mit szeretnél megbeszélni a címzettel. Ez a módszer segít csökkenteni az üzenet kétértelműségét, és lehetővé teszi, hogy a címzett pontosan tudja, mire számíthat, ezzel enyhítve a szorongást.

Oliver-Gans a következő szövegsablont ajánlja: „Mondd azt, hogy 'Be akartam jelentkezni [ ide jön a megbeszélni kívánt téma]. Van ma 15 perced valamikor?’ Ez minimalizálja a kétértelműségeket, és az emberek jobban megértik a beszélgetés célját, ahelyett, hogy magukra hagynánk őket a gondolataikkal" - magyarázza.

Oliver-Gans azt is javasolja, hogy mindannyian próbálkozzunk egy kis kedvességgel, amikor sms-ben üzengetünk. „Bármi, amit nehéz értelmezni szövegben, vagy amit könnyen félre lehet értelmezni a testbeszéd vagy a hangszín nélkül, egyszerűen kerülni kell szöveges üzenetben.

Ha van egy különösen nehéz téma, amit meg kell beszélni, lehet, hogy jobb, ha várunk, amíg személyesen vagy telefonon megemlíthetjük.”

Ha egy kétértelmű szöveg kellemetlen címzettje vagy, kérdezz nyugodtan vissza és gyűjts információkat, mielőtt pánikba esnél.

„Azt javaslom, hogy inkább tegyél fel tisztázó kérdéseket, minthogy önmarcangolásba és katasztrófakeresésbe csússz.

Ha több információt kérsz, és megismered a tényeket, megállíthatod a stressz-spirált” - tanácsolja Oliver-Gans.


Megosztom
Link másolása