Persze még mindig sokan nem tudják, hogyan érdemes viszonyulnia egymáshoz siketnek és hallónak. Azt meg elképzelni is nehezen menne a többségnek, hogyan működik egy siketeket foglalkoztató startup ma Magyarországon. Elmentünk hozzájuk, hogy elmesélhessük.

Károlyi Antal úgy gondolta, hogy a jövőbe fektet, amikor létre hozta a SignCoders ügynökséget, és bár a cégalapítás után közvetlenül ütött be a COVID-járvány, mára szépen megerősödött a vállalat és a csapat is. Falkus Zoltán Antal nemrég lett ügyvezető, mivel maga is siket, a teljes csapat a saját anyanyelvén, azaz jelnyelven kommunikálhat, ez adja hatékonyságuk kvintesszenciáját is. Kettejükkel beszélgettünk:

Károlyi Antal: A kislányunk siketsuliba járt, és bár nagyon jó oktatásban részesült, az IT oktatás kevésbé volt színvonalas az általánosban, mert nem volt rá kapacitás. Azon töprengtem, hogyan tudnék javítani ezen a helyzeten. Azt gondoltam, jó lenne egy hallássérült embereket foglalkoztató céget alapítani, mert

- Nekem itt hiányzik egy lépcsőfok aközött, hogy az oktatásban vannak hiányosságok, és nálatok lehet dolgozni siketként. Hol tudnak képződni a jó szakemberek?

K.A.: Akik nálunk dolgoznak, valahogy, valahol már megszerezték a tudásukat, akár az előző munkahelyükön tapasztaltakat hozzák, vagy egyetemet végeztek. A középiskolát a legtöbben integráltan végzik.

Falkus A. Zoltán: Én is integráltan tanultam (azaz a hallókkal egy osztályban - a szerk.) egy informatikai szakközépiskolában. Ott szereztem az érettségimet, és ott tanultam meg igazán a programozás alapjait.

- És mennyire volt nehéz integráltan tanulni siketként?

F.Z.: 2003-ban kezdtem a középiskolát, egyedül voltam siket az osztályban. Ott voltam lefagyva, viszont megerőltettem magamat, és végigcsináltam. Tolmácsot akkor még nem lehetett iskolába hívni, úgyhogy nagyon sokat küzdöttem a tanulással, másoltam a padtársaimról, ilyesmi.

Ehhez regisztrálni kell, és személyenként évente 120 óra ingyenesen igénybe vehető, ezen felül további óra jár oktatásra és munkahelyre stb. Könnyebbség még az én időmhöz képest, hogy ott van már a KONTAKT Tolmácsszolgálat is, amivel megkaptuk az esélyt arra, hogy siketként telefonos ügyeket intézzünk, és hallókkal tudjunk telefonálni. Úgy beszélünk, mint most mi, csak online.

- Hogyha kisebbségben van az ember, akkor nagyon nehéz motivációt találnia, ott a félelem, hogy a többség bántani fogja. Sokszor van az manapság, hogy a siketek is láthatatlanok maradnak?

F.Z.: Azt gondolom, hogy nem. Felvállaljuk. Nincs szégyenérzetük, és nem is kell, hogy legyen. Megküzdünk az együttműködésért, de meg tudjuk mutatni, mit tudunk és mi az, amiben nincs akadály.

A kommunikáció megoldható, de szemléletformálás azért kell hozzá. Szerencsére van e-mail, tolmács, vannak applikációk, egy csomó segítség adott, a hozzáálláson tehát nagyon sok múlik - mindkét fél részéről.

A SignCoders digitális ügynökségként működik, weboldalak, appok, UI, illetve UX fejlesztését végzik. A digitális ügynökség mellett Erasmus Plus pályázatokkal is foglalkoznak: olyan akadálymentesített anyagokat dolgoznak ki más-más országokkal együttműködésben, amelyek hallássérült személyek informálására szolgálnak. Tudásátadás a pénzügy, környezetvédelem, egészségügy vagy az élet más területein. Ilyen tevékenységet klasszikusan civil szervezetek végeznek, cégként nem sokan csinálják ezt.

- Találkoztok hátrányos megkülönböztetéssel, amikor tárgyalni mentek?

F.Z.: Ilyennel igazából még nem találkoztam. Teljesen természetes, hogy bármilyen meetingre jön a jelnyelvi tolmács, és az ügyfelek partnerek ebben.

K.A.: Az az érzésem, hogy

de olyan is volt, hogy nyitottságról beszéltek, aztán végül nem jöttek tárgyalni. Van ebből a szempontból egy üvegplafon, ami abból adódik, hogy az embereknek még nincs tapasztalata, hogyan működhet jól itt a kommunikáció, vagy nem tudnak annyit változtatni, hogy leiratozzanak egy meetinget. Ezek nem előítéletnek tűnnek, csak a többségi társadalom tapasztalatlanságáról van szó.

Károlyi társadalmi vállalkozásként tekint a SignCodersre, valahol a for-profit és a civil szervezet közt helyezkednek el. Egy szerethető, jó társadalmi vállalás mellett az ügyfeleknek értéket teremtenek a profit vonalon is.

- Milyen tanácsotok van a bátortalanabb siket munkavállalóknak, hogyan induljanak a munka világába? Hogyan viszonyuljanak a többségi társadalomhoz?

F.Z.: Eddig mindenkit arra buzdítottam, próbálja pontosítani magában, mi az elképzelése. Sokszor nem tudják megfogalmazni, emellett panaszkodnak, hogy nem veszik fel őket. Mondtam már erre azt, hogy itt

Nyilván ebben is vannak egyéni különbségek, de fontos, hogy az ember tanuljon, tapasztaljon minél több területen, főleg abban, ami őt érdekli, meg kell találni a szikrát.

- Elég nehéz nem figyelni, ha valaki jelel a villamoson, és nem tudom, ciki-e vagy sem nézni a jelnyelvi kommunikációt. Hogyan álljon a többségi társadalom a siketekhez?

F.Z.: Hát, igen, a jelnyelv látványos és vonzza a tekintet. Nagyon változó lehet ez is, sokféle tapasztalatom van. Mondjuk valaki kérdezni akar az utcán, és jelelem neki, hogy siket vagyok, megköszöni, tovább megy. De igazából

Erre valaki nyitott, valaki nem, de sokféleképpen kommunikálhatunk.

K.A.: Szemléletformálás az egyének szintjén is kell, igen. Egy cégnél pedig vannak lehetőségek arra, hogy például tréningekkel érzékenyítsen.

A jelnyelv világa hasonlóan színes, mint a hangzó nyelveké. Országonként eltérnek a jelnyelvek, sőt, nyelvjárások is vannak.

- Hogyan nézne ki a gyakorlatban a szemléletváltás?

K.A.: Olyasmire gondolok, mint aminek gyakorlata van az amerikai általános iskolákban. Az első négy évben egy

akik észre sem veszik, hogy tanulnak, imádják. A készség pedig felnőttkorban is megmarad. Sok eszköz kell, nincs univerzális megoldás, de ez is egy a sok közül. Egyébként ez egy tréningezhető tudás, később egy cégnél is lehet ezt oktatni.

- Jelnyelv esetében is van jobb- és balkezesség?

F.Z.: Persze, a jelnyelv használatában is megjelenik, hogy a jelelő jobb- vagy balkezes. A jelnyelv oktatásban is foglalkoznak ezzel. Minden az aktív-passzív kézhasználaton múlik, de mindkettő oldal okés.

- Milyen kifejezéseket érdemes használni, és mi az, amit nagyon-nagyon kerüljünk siketek esetében?

F.Z.: Aranyszabály, hogy a süket szót kerüljük, mert annak pejoratív értelme is van a magyar nyelvben, jelenthet butát is. Márpedig egy hallássérült ember rendben van.

illetve mert az anyanyelvünket, az elsődleges nyelvünket, a jelnyelvet választjuk. A másik, hogy nem mutogatunk, hanem jelelünk. A jelbeszéd sem egy helyes kifejezés, és a jeltolmács sem, mert jelnyelvi tolmáccsal dolgozunk. Emellett nem fogyatékossággal élünk, ez egy állapot.

- A fogyatékossággal élő sem helyes?

K.A.: Hogy fogyatékos, fogyatékkal élő vagy fogyatékossággal élő személy a helyes kifejezés, azt különböző közösségek másképp preferálják. Én magát a fogyatékos vonalat nem szeretem, mert ebben benne van, hogy a fogyatékos ember kevesebb.

A siketség egy előny is lehet, mert például a siket ember vizualitása felerősödött, és ilyen pályákon előnnyel indulhat mással szemben - de ez persze megint csak egyénfüggő.

Mi a cégnél fontosnak tartjuk az egyensúlyt: nem kell kihangsúlyozni a másságot, de eltűnni sem jó. Arra érdemes fókuszálni, milyen izgalmas dolgokat alkotunk. Sokkal fontosabbnak tartom a gondolatokat a kifejezések mögött, minthogy eltaláljuk a PC kifejezést.

F.Z.: Sokan hiszik, hogy a siketek nem tudnak önállóan élni, az én orvosom is leírta a papíromra, hogy önálló életvitelre nem vagyok képes. Nagyon sokan rácsodálkoznak, hogy jogosítványom van, mert nem hallhatom, ha jön a mentő. De van két szemem, az autón tükrök, megoldom.

Az orvos is (akivel egyébként jó viszonyban vagyunk) megnézte a jogosítvány hosszabbításánál, hogy is szól a jogszabály, de rájött, hogy szabad vezetnem.

A cégnél próbálnak olyan projekteket behúzni, amelyek pont ezekre az erősségekre építenek - mivel a csapat a vizualitásban erős, alapvetően frontend-erős feladatokkal foglalkoznak. Ezt a mobilapp- vagy webfejlesztésnél maximálisan előnyükre tudják fordítani. Emellett cégen belül az anyanyelvüket tudják használni, a kommunikációjuk így a leghatékonyabb, és gyorsan haladnak a projektjeikkel. Zoli szerint még olyan megjegyzést is kaptak egy ügyféltől, hogy az IT szférában kiemelkedően pontosan lehet velük kommunikálni az átlagos programozókhoz képest, nem jellemző rájuk a halogatás, az itt és mostban tudnak dolgozni.