Ambrus Attila: „Apám egyszer azt mondta, hogy a börtönben fogok megrohadni, de nem akartam beváltani a jóslatát”
Ambrus Attila ma már gondoskodó családapa, egész nap lót-fut, dolgozik, mint mindenki más, nagyon elfoglalt, hogy biztosítsa családjának a biztonságos, jó életet. Közben egyre többen kíváncsiak rá, határozottan népszerű ember. Mottója: merjen változtatni az ember. Beszélgetésünk elején arról kérdeztük, ő miben változtatott, milyen ember volt régen és milyen ma?
- Nehéz erre válaszolni, de fejlett a kritikai érzékem, úgy gondolom rengeteg jó, és rengeteg rossz tulajdonságom is van. Az, hogy milyen ember vagyok erre a közvetlen környezetem, a feleségem, Réka és az-az egy-két barátom aki ismer, tudna érdemben válaszolni. Régen több volt a rossz tulajdonságom, mint a jó, de az ember, ahogy öregszik nem csak a kosz ragad rá, hanem talán egy kicsit bölcsebb is lesz. Ha nem is lettem okosabb, de nyilván bölcsebb lettem.
- Majdnem elkallódott, börtönbe került, tönkre mehetett volna az egész élete. Mi az ami miatt sikerült talpra állnia?
- Ehhez nagyon sok minden kellett, több oldalról kell megközelíteni, szerintem szerencsés alkat vagyok. Erős, határozott jellemmel rendelkezem, mert amit elkapok, azt nem eresztem el. Elsősorban a sport adott egy tartást, és megtanított küzdeni. Sajnos számos nehézség miatt a jégkorongban nem tudtam letenni a névjegyemet. Egy másik dolog is vastagon benne volt az életemben:
A kirekesztés és a megbélyegzés miatt éreztem, hogy ötször többet kell, hogy letegyek az asztalra. Amikor kikerültem, minden cselekedetem, minden gesztusom hatványozódott, így erre nagyon oda kellett figyelnem. Követtem és követek is el hibákat, de alapjába véve mindig voltak célok az életemben, amiket sikerült elérnem.
- Ezek szerint most is jelen van a kirekesztés az életében?
- Érzem igen… sok dolgot mondhatnék, néhány városból ki vagyok tiltva. Nagyon sok helyen éltem, sokszor bekóstoltak. Messziről meghallom a rám tett megjegyzéseket, jelzőket, hogy mit beszélnek rólam, mert a sokévi magánzárkában eltöltött idő miatt kifinomodott a hallásom.
- Amikor kijött, tudatosan eldöntötte, hogy most már jó fiú szerepet fog élni?
- Elég sokat ültem, gyakorlatilag minden beazonosító mintám, mint vér, haj, DNS, meg van a bűnüldözési rendszerben.
Amikor meghalt, akkor kaptam a jogerős 17 évet. Éreztem, hogy meg kell változnom, mert ha nem, akkor tényleg a börtönben fogok megrohadni. Leültem a magamét, és semmiképpen nem akartam visszakerülni, valami mást kellett csinálnom.
- Hisz a karmában?
- Hiszek abban, hogy büntetlenül nem lehet semmit csinálni az embertársainkkal, tehát azt gondolom, az életében előbb vagy utóbb visszanyal a fagyi. Az nem működik, hogy lopunk, rabolunk, csalunk, átverünk bárkit, mert az előbb-utóbb visszaüt valamilyen formában. Nem kell csak a börtönre gondolni, lehet az egy betegség, lehet hogy az, akit legjobban szeretsz, az fog otthagyni. Én a sorsban hiszek. Nem lehet mindig levenni az asztalról, mert ha mindent leveszünk felborul az egyensúlya, vissza is kell tenni. Apámmal nem beszéltem az utolsó tíz évében, bennünk volt a székely konokság, szégyellem és bánom is, hogy úgy halt meg, hogy igazából nem is ismertem. Nagyon szomorú ez, idősebb korban ezt jobban megértjük.
Most már ott tartok, hogy kibékültem édesanyámmal, ami nagy dolog. Nem csak azért mert, ma már meg tudok bocsátani, ami szerintem egy óriási erény az ember életében, hanem mert van két gyerekem és nem fogom kizárni az édesanyámat az ő életükből. Függetlenül attól, hogy velem milyen volt az anyám, azt mondtam, nem érdekel, egy dolgom van, hogy amíg ő él, addig igyekszem segíteni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Én sem voltam mindig megbocsátó, nagyon sokáig haraggal meg egy csomó sérelemmel éltem, de ma már hála a jó istennek végre megtehetem, hogy nem kell, hogy haragudjak és elengedem ezeket a cicaharcokat, hogy kinek van igaza. Az, hogy mi az igazság, nagyon relatív, mert mindenkinek meg van a maga igazsága, de azt kell nézni, mi az észszerű, mi a célravezető, én ebben hiszek.
- Meglepett, hogy Ön hedonista nőcsábász volt anno, és a feleségével kapcsolatban is eléggé nyitottan beszél az új könyvében. Mit szólt hozzá Réka amikor ezt elolvasta?
- Néhány hete, amikor megjelent a könyv, lent voltunk egy rendezvényen. Én a gyerekekkel korongoztam, a feleségem pedig, mivel éppen volt egy pici ideje, beleolvasott az ő fejezetébe.
Anno amikor elolvashattuk a kéziratot, szóltam is neki, hogy tegye meg. Nem ért rá, nagyon elfoglalt a gyerekekkel és a vállalkozással, így ez elmaradt. A kinyomtatott könyvben szembesült különböző helyzetekkel, amiket meséltem, ebben voltak kínosabb momentumok is. Mondtam, hogy ne haragudjon, de miért nem olvasta el? Persze nagyjából ismerte a múltamat, úgyhogy amikor megismerkedtünk, mindenfelé orvosi kivizsgálásra elküldött. Réka nagyon hisz az asztrológiában, alaposan lekáderelt, mindent tudni akart rólam, a titkosszolgálatok is megirigyelték volna, azt aminek alávetett.
- Igaz, hogy vérszerződést kötöttek Rékával?
- Mindketten nagyon fontosnak tartjuk a magyar eredetet, a múltat, munkáinkban is visszaköszönnek a magyaros motívumok. Tisztelem mindenkinek a vallását, de
így hivatalosan nem is vagyunk házasok, nem is kell nekünk, ez nem fontos. Már 10 éve összetartozunk.
- Milyen apuka Ön?
- Rotációs rendszerben viszem a lányomat az uszodába, volt, hogy biciklivel, amíg nem volt meg a jogosítványom. A kisfiammal egyetlen közös dolgunk van jelenleg, az a fűnyírás, ami nagyon érdekli. Most 3 éves, nagyon anyás, én még csak biodíszlet vagyok az életében. Akárhogy üvöltött eddig, ha mondtam, hogy menjünk füvet nyírni, egyből elhallgatott és rávágta: persze apa menjünk. Természetesen az iskolai évekkel majd növekedni fognak az én teendőim is.
- Nagy cégek dolgozóinak tart motivációs előadásokat, hogyan zajlik ez?
- Amikor találkozom velük, a téma általában a túlélésről szól, meg arról, hogy hogyan lehet helyrehozni elrontott dolgokat az életben, általában ezekről beszélek. Van olyan multi, aki úgy keres meg, hogy megad 5-6 témakör amit érintenem kell.
Az embernek ez egy hátborzongatós dolog, mert sok filmet láttak. Rengeteg dologban sajnos érintett vagyok, amiről tudok mesélni. Arról is szoktam beszélni, hogyan merjen változtatni az ember, és hogy hogyan lehet csapatban gondolkodni, amiben a megoldásra fókuszáljunk. Én nem hiszek abban, hogy csak ülünk és nézünk ki a fejünkből.
- Miért nem tart motiváló előadásokat a börtönökben, lehet hogy segítene a bentlakóknak...
- Jártam a fiatalkorúak börtönében, nyilván ott a kérdések zöme a negatív irány volt, főleg a bűnelkövetés érdekelte őket. Nem éreztem, hogy ott helyben vagyunk, de
A felnőtt börtönökben nem igen támogatják, hogy motiváljak, nem egy tálból cseresznyézünk, mivel eléggé megosztó ember vagyok, nagyon sokan nem szeretnek. Voltam viszont bűnmegelőzési rendezvényen, ahová meghívtak, ott rendőröknek is tartottam előadást.
- Ma már elmondhatjuk, hogy boldog ember?
- Nincs arra időm, hogy boldog legyek, dolgozom reggeltől estig, de nincs hiányérzetem. Nem tudom mi a boldogság, maradjunk annyiban, hogy azt látom, hogy a gyerekeim egészségesek, úgymond minden rendben van körülöttem. Tehát, ha ez a boldogság, akkor azt gondolom boldog vagyok.