A tudósok úgy gondolják, sikerült megoldaniuk a Bermuda-háromszög rejtélyét - elég egyszerűen
Válassz ki bármelyik esetet az elmúlt száz évből: 50-nél is több hajó és 20-nál több repülő tűnt el a háromszögben, amit nagyjából Florida, Bermuda és a Nagy-Antillák rajzolnak ki (nyitóképünkön). Mindegyiknek megvan a maga cliffhangere, befejezés nélkül – innen a konteók. Az ausztrál tudós, Karl Kruszelnicki nem kér a Bermuda-háromszög természetfeletti hírnevéből. Ahogy az Egyesült Államok óceán- és légkörkutató hivatala, a NOAA sem.
A NOAA hivatalos állítása pofonegyszerű: „Nincs bizonyíték arra, hogy a rejtélyes eltűnések itt gyakoribbak lennének, mint más, hasonlóan nagy és forgalmas tengerterületeken.” Kruszelnicki ugyanezt ismételgeti 2017 óta: annyi a hajó és a gép ebben a térségben, hogy arányosan ugyanannyi baleset történik, mint máshol. A Lloyd’s biztosítótársaság és a US Coast Guard sem kezelik külön kockázati övezetként – nem drágább itt a biztosítás, és az USA földrajzinév-bizottsága még csak hivatalosan sem ismeri a „Bermuda-háromszög” földrajzi egységet.
Miért tűnhet mégis veszélyesebbnek?
Vegyük sorra, mire hivatkoznak azok a tudósok, akik szerint nincs is semmi látnivaló arrafelé:
Golf-áramlat: gyors, erős, percek alatt képes viharos változásokat és durva hullámzást okozni.
Navigációs dzsungel: a Karib-tenger szigetei és sekély részei könnyen megtréfálják a tájékozódást.
Iránytű-trükkök: itt haladt át az úgynevezett
Időjárás: hurrikánszezonban hirtelen zivatarok, erős szélnyírás; kis gépeknél és hajóknál ez gyakran végzetes kombináció.
Emberi tényező: rossz döntés, kifogyó üzemanyag, félreértett rádiózás – a klasszikus hibák.
A popkultúra kedvenc esete:
Flight 19 (1945).
Öt TBM Avenger torpedóbombázó kiképzőrepülésen eltévedt, a vezető pilóta navigációs hibát feltételezett, közben romlott az idő, fogyott az üzemanyag. A rádiózás alapján kavarodás volt a pozícióval és az iránnyal kapcsolatban.
Rossz idő, emberi hiba, balszerencse – nem kellett hozzá ufó - állítja az ausztrál tudós, Kruszelnicki.
A legendagyár hogyan pörög mégis? A „háromszög” kifejezést 1964-ben használta először Vincent Gaddis egy magazincikkben, majd 1974-ben Charles Berlitz könyve lett a nagy ugrás:
Azóta is újra és újra előkerül, mert filmben, könyvben és YouTube-on ez a sztori mindig jobban üt, mint a „rossz idő + emberi hiba” kombó.
És a számok?
Nem is olyan egyértelműek: attól függ, mit tekintünk a háromszögnek (a térképvázlatok eltérnek), és milyen eseteket sorolunk ide (viharban elsüllyedt hajó? kitérő útvonalon eltűnt kisgép?).
Kruszelnicki és a NOAA konklúziója szintén ez: nincs természetfeletti magyarázat.
A természet (vihar, áramlat, látási viszonyok) és az ember (tévedés, rossz felkészültség, navigációs hiba) együtt bőven elég minden rejtélyhez.
A biztosítók és a hatóságok nem kezelik külön kockázati zónaként ezt a területet, és ez sok mindent elárul a helyszín veszélyességéről. Szerintük a Bermuda-háromszög nem mágikus csapda, hanem egy nagy, mozgalmas, időnként veszélyes óceánrész. Nos, ennyi a megfejtés. Mondtuk előre, hogy egyszerű lesz.