„Felajánlottam Dórinak, hogy fogadja el a nevem” - 18 év után vette fel Ernyey Béla nevét a felesége
„Felajánlottam Dórinak, hogy fogadja el a nevem” – mondja Ernyey Béla, és ezzel a gesztussal nagyjából le is zárta a vitát arról, hogy 18 év után mennyire működik a házasságuk. A felesége sem sokat gondolkodott a dolgon, pár hét alatt lezavarták a papírmunkát.
– mesélte. Szóval a nagy korkülönbség miatt sápítozóknak üzenik, hogy a helyzet csak fokozódik: „Így ma már a nevem: Dr. Ernyey-Balaton Dóra.”
A közös névvel lényegében szimbolikusan is megpecsételték azt a stratégiát, ami 18 éve működik: a teljes és totális függetlenséget a külvilág véleményétől. Béla szerint a tanulság ennyi: „ha valaki tudja és érzi, hogy végre megtalálta a másik felét, akkor élje úgy az életét, ahogy az neki kedves, és soha ne érdekelje őt a mások véleménye”. Dóra is ezt visszhangozza, szerinte egyszerűen
A házasságukban egyébként papíron Béla viseli a nadrágot. „Szerintem én. De csak a korom meg rengeteg élettapasztalatom miatt” – mondja a színész, majd azért hozzáteszi, hogy „megőrülök Dóri gyönyörű lábaiért – főleg egy rövid szoknyában.” Dóra ezt elegánsan leokézza: „Határozottan Béla!”, de azért odaszúr egyet a férfivilágnak: „minden valamirevaló feleség a férje nadrágjaiba egy boszorkányos bluetoothos vevőn keresztül azért egyértelmű jeleket tud juttatni. Én is…”
A jelek szerint a rendszer működik, mert látványos konfliktusokról nem tudnak beszámolni. Béla szerint „bár már lassan 6500 napot töltöttünk együtt, mégsem emlékszem semmi kirívóra.” Dóra azért ennél konkrétabb: „Csak órákban lehet mérni, maximum fél nap.”
A rajongás kölcsönös és elég magas fordulatszámon pörög. Béla Dóri „varázserejét” emeli ki, ami nélkül szerinte „hosszú távon egy fabatkát sem fog érni a szerelmünk”. Dóra pedig arról beszél, hogy a férjének elég csak belépnie egy terembe, és „megáll a levegő, és rászegeződik minden tekintet.” Hozzáteszi, ez nem a hírnév, hanem a kisugárzás.
A mindennapokban ez apró gesztusokra és nagyon konkrét ajándékokra fordítódik le. Béla a 80. születésnapjára egy „roppant éles, gyönyörű japán kést” kapott, ami a nagy „konyhaőrültnek” sokat jelentett. Dóra pedig egy igazi „nagybetűs NŐ”, aki imádja, ha egy férfi előzékeny és figyelmes. Béla cserébe igényli a dédelgetést.
Persze van némi nosztalgia is. Béla sajnálja, hogy nem ismerte meg a feleségét húsz évvel korábban, bár hozzáteszi, hogy akkor Dóra még csak nyolcéves volt, és szülői engedély kellett volna egy fagyizáshoz. Dóra pedig „nagyon szívesen megnéztem volna Bélát színpadon azokban az ikonikus darabokban, amikben játszott a 60-as, 70-es, 80-as években.”
A kapcsolatuk egyébként gyorsvonati sebességgel indult, az első csók az első randin, egy gardróbszobában történt. A jövőre is tudatosan készülnek:
Dóra még nem, de fontosnak tartja. A szakmai tervek is futnak: Béla fiatal színészeket képezne, Dórának pedig egy titkos, önálló projektje készül.
A külön hálószoba intézményét mélyen elítélik. Béla szerint „a boldogság inkább a lakókon, mintsem az ingatlan méretén vagy a hálószobák számán múlik.” Dóra pedig egyenesen botorságnak tartja az ötletet, szerinte azzal legfeljebb a házasság látszatát lehet fenntartani, de „a kapcsolatuk akkor már nem feltétlenül lélegzik együtt. Szó szerint értve.” Végül is, ahogy Béla mondja, a legfontosabb, hogy megígérje Dórinak: „százhúsz évig fogok élni, és mindig olyan vidám és pozitív leszek, mint ő.”
Via Meglepetés
