A spenótról kiderült, mikor kell nyersen enned, és mikor muszáj megfőznöd

Két hozzávaló, egy hűtő és néhány óra türelem: ennyi kell a legújabb gasztronómiai jelenséghez, amely januárban hódította meg az Instagramot és a TikTokot.

A japán ihletésű, sütés nélküli joghurtos „sajttorta” lényege a pofonegyszerűségében rejlik, a nyugati adaptáció pedig a Lotus Biscoff keksznek és egy kevés kávénak köszönhetően meglepően tiramisu-hangulatúvá teszi a végeredményt.

A nemzetközi áttörést az hozta el, amikor a könnyebben elérhető, karamellás ízvilágú Biscoff vette át a főszerepet. A Food&Wine magazin januárban részletesen elemezte a jelenséget, és tisztázta, hogy a „japán” jelző a módszer online gyökereire utal, nem pedig a klasszikus, habkönnyű, sütött japán sajttortára kell gondolni.

@kikiskitchen

Viral Japanese Cheesecake aber mit weniger Kalorien und in der Tiramisu-Edition Vanilleskyr, Lotus-Kekse, Kaffee und Kakaopulver. Mindestens 4 Stunden kühl stellen, damit die Kekse einweichen.

♬ original sound - daniella

A módszer egyszerű, de hatásos: a kekszlapokat függőlegesen a sűrű, görög típusú joghurtba állítják, majd az egészet lefedve hűtik legalább négy-hat, de ideálisan egy egész éjszakán át.

A tiramisu-hatást a recept kávés továbbgondolásával érik el: a kekszeket egy-két másodpercre hideg eszpresszóba mártják, mielőtt a krémbe nyomnák őket, a kész desszertet pedig tálalás előtt cukrozatlan kakaóporral szórják meg.

Bár a közösségi médiában „két hozzávalós csodaként” terjedt el, a felhasználók gyorsan elkezdték testre szabni.

Az édesség egészségügyi oldalát is górcső alá vették. „Pozitív fényben látom ezt a trendet, mivel egy magas fehérjetartalmú desszertről van szó” – nyilatkozta a Newsweeknek Kristy Thomas regisztrált dietetikus, aki ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a kekszek „sok hozzáadott cukrot és finomított szénhidrátot” tartalmaznak.

Sassy tipp! Aki maga is kipróbálná a tiramisu-hatású verziót, a recept a következőképpen néz ki négy adagra.

Keverjen simára 400 gramm sűrű görög joghurtot, ízlés szerint egy-két evőkanál mézzel. Mártson 12-14 darab Lotus Biscoff kekszet villámgyorsan 60 milliliter lehűtött eszpresszóba, majd állítsa őket sűrűn, függőlegesen a joghurtba.

Fedje le a tálat, és tegye a hűtőbe legalább hat órára. Tálalás előtt szórja meg vastagon cukrozatlan kakaóporral.

A siker kulcsa a valóban sűrű, zsírosabb görög joghurt vagy skyr használata, a hígabb verziók ugyanis nem adják meg a kívánt krémes állagot.

A komfortkaják dualizmusát, a tejbegríz-tejberizs tengelyt egy régi-új versenyző támadja, ami annyira retró, és annyira menő, hogy meg kell ismerned.

A tejbetarhonya lényegében a kásaételek és a tészták szerelemgyereke: egy krémes, édes, tejes fogás, ami pont annyival izgalmasabb a simára főzött társainál, amennyivel a tarhonya szemei haraphatóbbak a gríznél.

Az elkészítéséhez nem kell gasztroforradalmat indítani: 250 gramm tarhonyát egy kanál vajon kicsit átforgatunk, felöntjük két deci vízzel és egy csipet sóval, majd ha a vizet magába szívta, fél liter tejjel, alacsony lángon krémesre főzzük.

A végén jöhet bele a cukor, a vanília, esetleg egy kis reszelt citromhéj, és a húszperces meló után mehet a tetejére a kakaópor, a fahéjas cukor, vagy az igazi aduász, a sűrű házi baracklekvár.

A kása a magyar népi konyha alapköve volt, amit a 17. század végéig a szegények és a gazdagok is ettek, csak a feltét volt más.

Nemcsak a mindennapok túlélőétele volt, hanem szimbolikus fogás is: ették szilveszterkor szerencsehozónak, lakodalmak végén pedig a „kitolókása” jelezte a buli végét.

Bár ma a legtöbben a lecsós vagy pörköltszaftos verzióra esküsznek, régen simán készítettek belőle édes fogásokat, és olyan különleges egytálételeket is, mint a kiskunsági hebedunda vagy a nyárlőrinci tutajos.

„A gasztronómia nálunk egy olyan terület, ahol mindenkinek igaza van, és csak neki van igaza” – mondta Cserna-Szabó András író a Nosaltynak, és ez a tarhonya édes-sós kettősségére különösen igaz.

Ételérzékenység esetén - laktóz, glutén, vagy fűszerek - érdemes körültekintőnek lenni. A klasszikus baracklekváros tálalásnál pedig számolni kell azzal, hogy a tavalyi szezon gyenge volt, így a bolti lekvárok minősége ingadozó lehet – a legjobb, ha van otthon egy üveg a nagymama-féle, sűrű, igazi gyümölcsből készült verzióból.

Aki eddig csak tervezgette, hogy megnézi magának Erdélyt, de valami mindig közbejött, annak most a lába elé hozzák a tutit. Március 27. és 29. között ugyanis a szentendrei Skanzenbe költözik a Taste of Transylvania fesztivál, ami Erdélyben 2022 óta nagyot megy, de Magyarországon most debütál. A dolog lényege, hogy

A helyszínválasztás nem véletlen, ahogy azt a fesztivál magyarországi házigazdája, dr. Cseri Miklós, a múzeum főigazgatója el is mondta: „A skanzen Erdély tájegységét a 2022-es nyitás óta több százezer ember látogatta már meg. Bár a borospataki helyszínt nehéz felülmúlni, úgy gondolom, a Pilis hegyvonulatai ugyancsak pompás hátteret adnak majd a fesztiválhoz – a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnál alkalmasabb helyszínt tehát keresve sem találhatnánk. A programok sokszínűsége ugyancsak garancia arra, hogy ez a rendezvény a közösségek és a kultúrák igazi, élő találkozása legyen”.

A csavar az, hogy ugyanazokból az alapanyagokból kell főzniük, párhuzamosan, bemutatva, hogy a hagyományos és a modern gasztronómia mennyire másképp nyúl ugyanahhoz a répához vagy húshoz. A végeredményt pedig a nép, vagyis a fesztiválozó kóstolhatja meg. A felhozatal elég combos: ott lesz Rácz Jenő, Kaszás Kornél, Szabi, a pék, a romániai csúcsséf Alex Petricean és persze a fesztivál alapítója, Trucza Adorján is.

És ha már legendák: a sajtótájékoztatón megjelent a máréfalvi Ilonka Rozália, vagyis Róza mama is, akinek édes tejfölös lepényeit végre a magyarországi közönség is megkóstolhatja.

Aki pedig nemcsak enni jön, annak is lesz program: pénteken a 4S Street, szombaton a Bagossy Brothers Company, vasárnap pedig az Alma együttes ad koncertet. Emellett lesznek filmvetítések, például a Bölöniről szóló film, és könyvbemutatók is. A termelői vásár pedig gondoskodik róla, hogy a húsvéti sonka és tojás is bekerüljön a kosárba.

A fesztivál főszervezője, Trucza Adorján szerint ez csak a kezdet.

Az idei évben nagyszabású terveink vannak: a szentendrei esemény után a rendezvényt más nagyvárosokba, Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és Bukarestbe is elvisszük. Közben természetesen már készülünk az elmaradhatatlan őszi borospataki fesztiválra is”. Szóval a terv az, hogy Erdély ízei és kultúrája nemcsak egy hétvégére költöznek a Pilis alá, hanem elindulnak egy komolyabb turnéra.

„The show must go on!” - énekeltük Nimivel a Queen ikonikus dalát, miközben élő online örömfőzésünkre készültünk. Ez a harmadik év, hogy így ünnepeljük a Veganuárt, a prove.hu-val együttműködésben. Idén viszont az örömünket és izgatottságunkat beárnyékolta egy tragédia: hat cicánk közül az egyik - Humusz, aki afféle önjelölt falkavezér, aki minden reggel a mellkasunkra telepedve ébreszt minket, és akinek olyan hatalmas az étvágya, hogy sosem elégszik meg a saját tányérjával -

Néhány nappal korábban elvittük állatorvoshoz, ahol vért vettek tőle, és gyógyszert is kapott, de ezen a ponton a közeli kisváros állatorvosa eszköztelen volt, és azt javasolta: vigyük fel Athénba a cicát, ahol kórházi felügyelet mellett infúziót is kaphat, illetve ultrahang vizsgálatot is végezhetnek rajta. Mindezt még inkább megnehezítette a tény, hogy öt nappal később már Costa Ricában kell lennünk - ahol egy vegán vakációra várunk tizenhat vendéget, akiket nem hagyhatunk cserben.

hogy a következő három nap során ott lehessünk Humusznak az állatkórházban. Mikor ezeket a sorokat írom, más a repülőn ülünk. Az ultrahang eredményre még várunk - emiatt Humusz előreláthatólag még három éjszakát a kórházban marad, de már eszik, iszik, sokkal jobban van, és - a ha minden jól megy - szomszédaink, Wendy és Ian pénteken mennek érte.

Kevés egyszerre szomorúbb, és reménytelibb hely van egy állatkórháznál - a délután 4-6-ig tartó látogatási időben megtelik a váróterem kisírt szemű gazdikkal, akik aggodalommal és bizalommal vegyes mosollyal köszönnek az állatorvosoknak. Csendben ülünk, majd egyszeriben megjelenik egy beteggondozó, kezében Humusszal - aki puha takaróba tekerve érkezik meg az ölünkbe.

És bár mindketten magunkba roskadtunk, most nekem jutott a szerep, hogy erős maradjak - azt hiszem, sosem láttam Nimit ennyit sírni, mint az elmúlt napokban. És ez jól van így - volt, hogy a kapcsolatunk során én tudtam csak 10%-on funkcionálni, és ő vette át a praktikus döntéseket, az életünk “karbantartását”, így természetes, hogy most én rakok bele 90%-ot, amíg megerősödik. Valójában nem a show-nak kell tovább mennie, hanem magának az életnek, az élőkért.

És ez az, amit a veganuári virtuális kulináris kalandunk során is elmondtam az online velünk főző nézőinknek: a mi személyes szomorúságunk szorosan kapcsolódott mindahoz, amiről ez a 31 napos kihívás szól:

És ha egy cicáért 10 000 nézőnk tette össze a kezeit élőben, majd további többtízezer néző csatlakozott hozzájuk a következő napok során, miért ne érdemelne kegyelmet minden állat?

Hálásak vagyunk mindenkinek, amiért idén rekord számú nézőt vonzott az élő örömfőzésünk, és amiért soha korábban nem látott számban iratkoztatok fel a kihívásra a www.veganuar.hu oldalon - ahol receptek és mintaétrendek mellett dietetika és egészségügyi tanácsadást, hasznos információkat, filmajánlókat, és mindenek felett egy támogató közösséget is kaptok. Humuszért, és minden állatért, aki nem olyan szerencsés mint ő - mert nincs senkije, aki meglátja benne az érző lényt.

És hogy mi volt a menün?

Ribollita - az olasz egytálétel, amely a toszkán konyha ételmentő finomsága,

és amelyet korábban a szintén Prove.hu-szervezte Vegan Summiton, Magyarország valaha volt legnagyobb vegán rendezvényén készítettünk el. Lényege, hogy szinte bármi kerülhet bele, amit ideje volna felhasználni. Tradicionális összetevői

a hagyma,

fokhagyma,

káposzta,

valamilyen gyökérzöldség,

sütőtök,

vagy cukkíni,

paprika és paradicsom - falatnyi darabokban -

valamilyen előfőzött hüvelyes,

száraz kenyér,

só, bors, olívaolaj, és balzsamecet.

Gyakran kerül bele még bor, és zöldfűszerek - oregánó, bazsalikom, vagy egy kis zsálya, kakukkfű, rozmaring.

Az elkészítés egyszerű: az olajon hagymát, fokhagymát pirítunk - mi szeretjük karamellizálni kicsit -, majd mehet rá a paprika, és ha lecsó-szerűre pirult, a falatnyi kockákra vágott krumpli, édesburgonya. Fedő alatt pároltuk egy kis borral (mi kombuchát használtunk - de akinek megvan Így is ehetünk című szakácskönyvünk, ezen a spontán döntésen nem lepődik meg) -, majd ugrott bele a sütőtök, és felöntjük annyi növényi tejjel, hogy majdnem ellepje.

Miután minden megpuhult, mehet a koktélparadicsom, és egy kis spenót, pár percre. A cafatkákra tépett kenyeret az utolsó egy percben forgatjuk bele.

És - ha már a kevésbé radícionális lépéseket említjük - mi hintettünk bele egy kis fahéjat, és köményt is, a tetejére pedig kókuszjoghurtot kanalaztunk. Egészen elképesztően finom lett - de nem sokat ettünk belőle, mert amint kész lett, indulnunk kellett Athénba.

A még meleg serpenyőt otthagytuk Michaynak - barátunknak, és hűséges cicaszitterünknek, aki beköltözött hozzánk gondoskodni a macskacsaládunkról, míg mi megtartjuk az elvonulásainkat. És ő lesz az, aki fogadja majd a hazatérő hőst, Humuszt. Neki vagyunk a leghálásabbak.

ahhoz, hogy az élet mehessen tovább, támogató rendszerre van szükségünk. Arra, hogy ott legyünk egymásnak - embernek, állatnak. Boldog Veganuárt mindenkinek!