A spenótról kiderült, mikor kell nyersen enned, és mikor muszáj megfőznöd
Sokan esküsznek a nyers spenótra salátaként, mások csak főzve eszik meg.
A spenót valódi superfood, de csak akkor, ha megfelelően készítjük el, illetve tudjuk, hogy milyen formában milyen cél érdekében esszük.
A nyers spenót általában több C-vitamint és folsavat tartalmaz, ám mivel ezek hőérzékenyek, főzés közben egy részük elvész.
Nyers formában bőven található benne lutein is, az a növényi pigment, amely jót tesz a szem egészségének. A felszívódást azonban nehezíti, hogy a spenót oxálsavat is tartalmaz, ami megakadályozza bizonyos tápanyagok, például az ásványi anyagok felszívódását.
A kutatások azt mutatják, hogy a forralás a főzővíz leöntésével akár 30-87 százalékkal is mérsékelheti az oldható oxaláttartalmat, míg a gőzölés kevésbé hatékony.
Próbáld ki például a gnocchit úgy, hogy spenóttal, növényi "tejszínnel", dióval és citrommal készítesz hozzá mártást.
Bár a rövid hőkezelés csökkentheti a lutein mennyiségét, a nyers spenót turmixolása vagy finomra vágása, kevés zsiradékkal – például olívaolajjal – kiegészítve éppúgy növelheti a hasznosulását.
Egy vizsgálat szerint a spenótból készült ital akut módon növelte a plazma nitritszintjét és órákon belül csökkentette a vérnyomást egészséges felnőtteknél.
A spenótban található kálium ráadásul mérsékelheti a nátrium vérnyomásnövelő hatását, a magas rosttartalma pedig az emésztésnek jó.
Fontos azonban tudni, hogy a főtt spenótot nem szabad sokáig szobahőmérsékleten tárolni a nitritképződés veszélye miatt, csecsemőknek pedig magas nitrát- és oxaláttartalma miatt nem ajánlott. A lényeg tehát, hogy a célhoz igazítsuk a módszert: ha a vitaminok és a lutein a fontos, a nyers forma a nyerő, ha pedig az ásványi anyagok felszívódását maximalizálnánk, a rövid ideig főtt változat a jobb megoldás.
