Így építheted fel sikeresen a személyes márkádat lépésről lépésre - akár egy hét alatt

Íme, a Microsoft agyának, Bill Gates-nek 15 fontos jóslata az ezredfordulóról - amelyek azóta mind valóra váltak.

Sokan állítják magukról, hogy ők az új Nostradamus vagy a következő Baba Vanga, de ritkán találnak el bármit is abból, ami ránk vár.

Az egyik személy, akinek sikerült csatlakozni a Simpson család alkotóinak jövőbelátó csapatához, a technológiai mogul Bill Gates, aki 1999-ben megjelent Business @ the Speed of Thought című könyvében merész állításokat tett a technológiai fejlődésről.

A Netflix új dokumentumfilmjének, a What's Next? The Future with Bill Gates című dokumentumfilmje nyomán 15 olyan jóslatot tekintünk át, amelyek ma már mindennapi életünk alapkövei:

Ár-összehasonlító oldalak

Az olyan ár-összehasonlító oldalak, mint az Ár-Gép, Árfigyelő, Cashmap, és az Árukereső a hitelkártyától kezdve az új edzőcipőkön át az utasbiztosításig mindenre a legjobb ajánlatot találták meg. Íme, mit mondott erről Gates:

„Automatizált ár-összehasonlító szolgáltatásokat fogunk kifejleszteni, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek több weboldal árait is láthassák, így minden iparágban könnyedén megtalálhatják a legolcsóbb terméket”.

Mobiltelefonok

Ez az első tárgy, amit reggelente előkapunk, és amin életünk nagy részét tároljuk, de 1999-ben a legtöbb mobiltelefonnal rendelkező ember Nokia, Siemens vagy Phillips készülékeket hordott magánál.

Lehet, hogy lehetett rajtuk Snake-et játszani, de a mai piaci kínálathoz képest ezek a készülékek semmit sem érnek.

Gates minden bizonnyal meglátta a mobilokban rejlő lehetőségeket, amikor könyvében megosztotta gondolatait a témáról. A háromgyermekes apa azt mondta: „Az emberek olyan kis eszközöket fognak magukkal hordani, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy folyamatosan kapcsolatban maradjanak és elektronikus ügyeket intézzenek, bárhol is legyenek. 

és szinte bármi mást is megtehetnek majd ezeken az eszközökön.”

Online pénzügyek

Valamikor régen a helyi bank volt a legmegfelelőbb hely minden nagyobb pénzügyi tranzakció lebonyolítására, de ezek az idők már rég elmúltak.

- ahogy Gates mondta.

Azt is felvetette, hogy az orvosi terület egyes aspektusai is haladni fognak a korral, és az internetre kerülnek, ami szintén jó tipp volt - mivel a vállalkozások ma már dátumvezérelt egészségügyi ellátást, online konzultációkat és digitális recepteket kínálnak.

A Microsoft társalapítója jósolta: „Az emberek az interneten keresztül fogják fizetni a számláikat, intézni a pénzügyeiket, és kommunikálni fognak az orvosaikkal”.

Virtuális asszisztensek

Bár azt nem mondta, hogy mindannyian torkunk szakadtából kiabáljuk majd, hogy „Alexa”, és megkérünk egy kis kör alakú eszközt, hogy mondjon nekünk egy viccet, Gates azt jósolta, hogy mostanra már lesz egy automatizált kis segítőnk.

A technológiai mogul úgy vélte, hogy a „személyes társak” az elkövetkező években mindenki életét megkönnyítik majd, mondván: „Okosan összekapcsolják és szinkronizálják majd az összes eszközt, akár otthon, akár az irodában vannak, és lehetővé teszik, hogy adatokat cseréljenek.

„Az összes általad használt eszközt tájékoztatja a vásárlásaidról és az időbeosztásodról, így azok automatikusan alkalmazkodnak ahhoz, amit éppen csinálsz”.

Otthoni felügyeleti rendszerek

Kiderült, hogy Gates már messziről látta az olyan technológiákat, mint a Ring ajtócsengő és a Google Nest technológiái, a technológiát a CCTV-kamera továbbfejlesztett változatának látta.

- írta.

Lehet, hogy azt nem tudta megjósolni, hogy a bejárati ajtónkat egy mobilalkalmazásból fogjuk tudni figyelni, de így is elég pontos.

Közösségi média

1999-ben általában vezetékes telefonon kellett felhívni a barátaidat, vagy személyesen meglátogatni őket. Ez azonban nem akadályozta meg Gates-t abban, hogy egy olyan világot képzeljen el, ahol a világ minden táján mindenki hiperkapcsolatban van.

- írta.

Igaz, a közösségi média nem éppen egy „privát weboldal”, de az olyan alkalmazások, mint a Twitter, az Instagram és a TikTok, valamint az olyan üzenetküldő platformok, mint a WhatsApp és a Telegram lehetővé teszik, hogy folyamatosan kapcsolatban maradjunk kisebb és nagyobb csoportokkal egyaránt.

Automatikus hirdetések

Az automatikusan generált hirdetések térnyerését előrevetítve a következőket írta: „Egy szoftver, amely tudja, ha lefoglaltál egy utazást, és ezt az információt arra használja, hogy tevékenységeket javasoljon a helyi úti célnál. Tevékenységeket, kedvezményeket, ajánlatokat és olcsóbb árakat javasol mindazokra a dolgokra, amelyekben részt szeretne venni”.

Intelligens hirdetések

A hirdetések manapság mindenhol jelen vannak. Lehet, hogy arról beszélsz egy barátodnak, hogy szeretnél egy új pár cipőt, a következő pillanatban pedig a Google edzőcipők képeit mutatja neked - Gates ezt is megjósolta.

- mondta Gates. „Ismerik majd a vásárlási trendjeidet, és olyan hirdetéseket fognak megjeleníteni, amelyek a preferenciáidra vannak szabva”.

Online beszélgető weboldalak

Gates 1999-ben tette meg a jóslatot: „Miközben egy sportversenyt nézel a televízióban, a szolgáltatások lehetővé teszik majd, hogy élőben megvitasd, mi történik, és részt vegyél egy versenyen, ahol szavazhatsz arra, hogy szerinted ki fog nyerni”.

Ebből manapság a fiatalok profitálnak a legtöbbet, hiszen ők a számítógépes játékokat is így játszák már.

Linkek az élő televíziós közvetítésekhez

Gates minden bizonnyal előre látta a reklámok dominanciáját az életünkben, és azt jósolta, hogy a jövőben a reklámok olyan linkeket fognak tartalmazni, amelyek segítségével a nézők online kereshetnek, QR-kódot olvashatnak be, vagy követhetik a márkát a közösségi médiában.

Ezt írta könyvében: „A televíziós adások olyan releváns weboldalakra és tartalmakra mutató linkeket fognak tartalmazni, amelyek kiegészítik azt, amit éppen nézünk”.

Virtuális vitafórumok

„A városok és országok lakói internetes alapú vitákat folytathatnak majd az őket érintő kérdésekről, például a helyi politikáról, a várostervezésről vagy a biztonságról” - írta.

A közösségi média térnyeréséhez hasonlóan Gates azt jósolta, hogy az internet lehetővé teszi majd számunkra, hogy virtuálisan tartsuk a kapcsolatot, és megvitassuk barátainkkal és szomszédainkkal a számunkra legfontosabb kérdéseket.

Online közösségek

Gates az emberi kapcsolatok jövőjét is látta, amely lehetővé teszi, hogy az emberek világszerte megosszák érdeklődési körüket, és a világ másik felén is találjanak hasonlóan gondolkodó embereket, akiket a távolság nem korlátoz többé.

- mondta.

Ki gondolta volna, hogy Bill Gates megjósolta a Reddit felemelkedését?

Projektmenedzsment szoftver

A modern munkahelyet minden bizonnyal megkönnyítette az olyan alkalmazások feltalálása, mint a Slack, a Google Workspace és a Microsoft Teams - kiderült, hogy Gatesnek már 25 évvel ezelőtt is volt egy terve az iroda digitalizálására.

A projektmenedzsment-szoftverekkel kapcsolatos elképzeléseit megosztva a következőket írta: „A projektmenedzserek, akik egy csapatot szeretnének összeállítani, képesek lesznek online belépni, leírni a projektet, és ajánlásokat kapnak a rendelkezésre álló, az igényeiknek megfelelő emberekre”.

Online toborzás

A Linkedin minden bizonnyal megváltoztatta a játékot az új álláskeresés és a jelenlegi és korábbi munkatársaiddal kapcsolatos szakmai eseményekkel való naprakészség terén, valamint kész önéletrajzot ad a toborzók számára. Gates határozottan meglátta a piaci rést a szakmai kapcsolatteremtés terén is, és ezt a jóslatot a könyvében is megfogalmazta.

„Hasonlóképpen, a munkát kereső emberek is képesek lesznek online álláslehetőségeket találni érdeklődésük, igényeik és speciális képességeik bejelentésével” - írta.

Üzleti közösségi szoftver

Gates az üzleti közösségi szoftverekkel kapcsolatban a következő jóslatot tette könyvében:

Ez hatékony lesz mind a nagyvállalatok számára, amelyek olyan munkákat akarnak kiszervezni, amelyekkel általában nem szembesülnek, mind az új ügyfeleket kereső vállalkozások számára, mind pedig azon vállalatok számára, amelyeknek nincs az említett szolgáltatáshoz megfelelő szolgáltatójuk”.

Manapság olyan oldalak állnak rendelkezésünkre, mint az Upwork, a Fiverr és a Craigslist, amelyek lehetővé teszik a kisvállalkozások számára, hogy ügyfeleket és szabadúszókat vásároljanak.

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem postai címe, hanem neve van? Elmesélem.

A házkeresés - 1. rész

Amikor kiköltöztem Angliába, csak néhány hétre jöttem. Sok dolog történt előtte, már nem segített az sem, ha napi 7-8 kilométert gyalogoltam a közeli erdőben a kutyámmal, szóval változtatni kellett. Kapóra jött, hogy a gyerek épp akkor indult vissza Cornwallba az egyetemére, csatlakoztam hozzá.

Cornwallt úgy képzeljétek el, mint a horvát tengerpart legfelkapottabb partszakaszát, vagy a Balaton-felvidéket. Ez Nagy Britannia legkedveltebb nyaralóhelyeinek egyike, ha nem pont a legmenőbb. Nyaranta a félmillió lakos mellé megérkezik még egymillió látogató, valójában a mezőgazdaság mellett a turizmus élteti. Az ügyesek összefuthat itt Jason Momoával, aki most építi éppen a házát, Stanley Tuccival, aki jó ideje itt él, Cate Blanchett miatt ki vannak a szomszédok, mert olyan zajjal alakíttatja át épp az otthonát, hogy nem lehet megmaradni a közelében, van nyaralója itt Jamie Dornannak, és pont a napokban járt erre a Pókember és a csaja is (Tom Holland és Zendaya). A helyiek alig kapják fel a fejüket, ha mellettük harap bele a pasty-ba Sofia Vergara, ha Dua Lipa haját fújja a szél mellettük, amíg a tengerben gyönyörködnek, vagy a boltban összefutnak Warwick Davisszel, maxi azon, hogy milyen menő a segway, amin mászkál. Ja, és természetesen magával Vilmos herceggel is össze lehet akadni, például a strandon.

Van egyébként, szép is rengeteg, de extrém drágán és csak rövidtávú megoldásokat kínálva, az Airbnb mindent visz.

Szerencsére amikor úgy döntöttem, hogy kiköltözöm, már kifutott a szezon, gondoltam, hogy ha a turisták hazamennek, és a tulajok kiadják télire a nyaralóikat, azzal elleszek, amíg kell. Napokig kerestem, kerestünk, írtunk minden létező fazonnak, akinek az Airbnb szerint a következő hónapban üres volt a lakása, de mindenhonnan lepattantunk. Végül egy olyan városban találtunk kiadó lakást néhány hétre, amiről sosem hallottam előtte, hiába jártuk Cornwallt már 10 éve nyaranta, ez valahogy teljesen kiesett. Oké, nézzük meg, mit nyújt a következő egy hónapra ez a hely - gondoltam kevés lelkesedéssel.

Vicces volt, mert első pillantásra beleszerettem, pedig mindenben más volt, mint amiért addig rajongtam Cornwallban.

Nyolc strandja van konkrétan, és mind gyakorlatilag a városban.

Az első sokk a bolt parkolójában ért, amikor kiszálltam a kocsiból mindjárt a legelső napon. Az a kilátás a tengerre azóta is a telefonom háttérképe.

Éreztem, hogy én innen nem akarok elmenni, én ebben a városban akarok élni. Csakhogy ez itt édeskevés, hiszen csak néhány hétre sikerült megoldani a lakáshelyzetet. Aztán, épp mielőtt hazaindultam, a kiköltözés előtti napon szólt vissza az ügynök, hogy a tulajdonos beleegyezett: mégis maradhatok tovább a teljesen berendezett lakásban, egészen március 8-ig. Winter let - tanultam meg a szót. Megkönnyebbültem: a március még nagyon messze van.

Októberben elkezdtem nézegetni az ingatlanos oldalakat, a hosszútávra kiadó lakásokat.

Hogy alig van hosszútávra kiadó lakás. Hogy ami mégis kiadó, az elképesztően rossz állapotban van, lelakott, dohos és csillagászati összegeket kérnek érte. Már viccelnek is vele az ingatlanügynökök. Körbevisznek valami házban, mutatják az ablaktalan másfél négyzetméteres helyiséget, majd kacsintva mondják, hogy Londonban ezért 800 fontot kérnek. De nagyon nem vicces. Mert tényleg így van.

Maguk az ingatlanok is nagyon mások, mint amiket otthon megszoktunk.

Ha valaki bérelni szeretne, ne lepődjön meg, ha az ingatlanügynök olyan épületbe tessékeli be, ahol egy 175 centis ember feje már koppan az ajtófélfában, ahol a plafont kényelmesen eléri kézzel, és ahol a keskeny és meredek lépcsők miatt azt mutatják meg először, hogy melyik deszkákat kell kiemelni a konyha mennyezeti részén, ha ágyat akar feljuttatni valahogy az emeletre.

Folytatás jövő vasárnap.

Ha ő annyit nyom, mint egy kacsa, akkor boszorkány! - vallják a Gyaloggalopp középkori szereplői.

Ha ő egy éven át csak vadon termő dolgokat eszik, akkor boszorkány! - gondolhatják a mai kor kétkedői, ha eléjük kerül a skót etnobotanikus, Mo Wilde munkásságának egyik szenzációhajhásznak tűnő eleme.

Pedig Monica – és a többi etnobotanikus vagy etnobiológus szakember - tevékenységének egyetlen ördöngös része a kitartás, minden más eleme vegytiszta tudomány, amelynek hasznos információit mi magunk is hasznosíthatjuk.

Tünkány vagy boszordér az etnobotanikus?

Lázár Ervin Bab Berci kalandjai című könyvében van egy rövid történet arról, hogy a főszereplőnek egyszer csak megjelenik egy tündérnek tetsző alak, aki Bab Berci állandóan savanyú kedvére megoldást kínál neki egy szelence képében, majd szó nélkül eltűnik.

Valahogy így van az emberiség is a számára ismeretlen tudással, például az erdők-mezők által nyújtott segítséggel: a bizonytalanság miatt sokszor jobbnak látja eldobni, hiába származhat belőle akár haszna is.

Amit pedig eldobnak, az sokszor örökre megsemmisül.

Ennek a tudásnak a megőrzését, újraélesztését és mélyítését végzik az etnobotanikusok, etnobiológusok.

Az etnobotanika tudományága az emberek hagyományos növényismeretét, a növények használatát, valamint azok kulturális és vallási jelentőségét vizsgálja. Az etnobotanikusok azt kutatják, hogyan használták és használják az emberek növényeket a táplálkozáson túl gyógyászatra, rituális célokra, ruházat és építőanyagok készítésére, valamint egyéb mindennapi tevékenységekhez.

Munkájuk során végeznek néprajzi kutatásokat, azonosítanak és feljegyeznek az adott térségre jellemző növényfajokat, tanulmányozzák például a tájban élt vagy élő emberek gyógynövény felhasználási szokásait. Eredményeik nem csak történeti fontossággal bírnak, hanem a mai kor természetvédelméhez is hozzájárulnak, az általuk felhalmozott tudást pedig más tudományágak- orvostudomány, mezőgazdaság- is használni tudják.

Az etnobotanika célja tehát nemcsak a növények tanulmányozása, hanem annak megértése is, hogyan járulnak hozzá ezek a növények az emberi kultúrák fennmaradásához és fejlődéséhez.

Mo Wilde, a skót vadonevő

„Lélegzetvisszafojtva vártuk az esőt, aztán egy nap mennydörgés hallatszott a horizonton, és hirtelen több ezer kis csíra bújt elő a földből. Tudták, hogy az eső már csak pár óra távolságra van tőlük. Elképesztő”.

Monica Wilde gyerekkori élménye nem a zord éghajlatáról híres Skóciában, hanem Kenyában történt. A kislány hat éves volt, amikor kiköltöztek Nairobiba, ahol a családfő a legfőbb ügyész tanácsadójaként dolgozott. A kis Mo reggelente kimászott az alagsori WC ablakán, és amíg a ház népe (köztük négy kisebb testvére) aludt, ő felfedezőutakra ment. A helyi kikuyu törzs tagjai ismertették meg először a vadnövényekkel, miközben segített nekik a gyűjtögetésben, és

Később hazaküldték Angilába bentlakásos iskolába, ahonnan egyik nagynénjéhez ment a szünetekben. Vele is sokat járta a környéket, festőnövényeket gyűjtöttek, így Mo megismerte az ottani növényvilág hasznos tagjait is.

Felnőttként sem maradt egy helyben sokáig:

„Az 1980-as évek elején díszlettervező voltam a londoni Royal National Theatre-nél, mielőtt kivándoroltam Nyugat-Indiába, hogy a tengerparton pólókat szitanyomjak! 1995-ben visszatértem az Egyesült Királyságba, ahol a márkaépítés, a vállalati kommunikáció és a marketing területén dolgoztam,

 és az élettapasztalatomat az ajándékiparban operatív igazgatóként szerzett tapasztalataimmal egészítettem ki. Három gyermeket egyedül nevelő szülőként kész voltam bármihez hozzányúlni.”

- írja honlapján.

Később az egyik legpatinásabb, 160 éve működő gyógynövényes termékeket és étrendkiegészítőket gyártó céghez, a Napiers vezetőségébe került, ahol végre kiteljesedhetett a vad növények iránti szeretete, 50 évesen pedig mesterdiplomát szerzett gyógynövény-gyógyászatból.

2022-ben Mo egy éven át kizárólag a természetből származó élelmiszereken élt. Ennek az évnek a tapasztalatait a "The Wilderness Cure" (A vadon gyógymódja) című könyvében osztotta meg, mely egyfajta napló és útmutató, amely bemutatja,

A könyv központi témája a fenntarthatóság, az önellátás, valamint az ember és a természet közötti kapcsolat újjáélesztése. Wilde emellett megosztja tapasztalatait és véleményét az étkezési szokásokról, kritikával illeti az élelmiszeripart, de leginkább arra ösztönzi az olvasót, hogy fedezze fel a természetben rejlő elfeledett vagy sosem ismert (l)ehetőségeket.

Néhány receptjét a honlapján is megtaláljuk: elleshetjük tőle a lóheréből készült ropogós kenyérféleség vagy Skóciában ananászgyomnak nevezett vadon növő kamilla fajtából, a Matricaria discoidea-ból készült zselé elkészítésének titkát.

Fogásaiból egyik évben egy komplett Burns Night ünnepére menü is készült, melyben olyan érdekességeket kóstolhattak a vendégek, mint a vadgombapástétom hínáros zabkeksszel, a fácánkakas-moszat-póréhagyma leves, a legismertebb skót ételnek- és egyben mitikus lénynek- számító haggis szarvasból készült változata, vagy a kökényes pohárkrém.

Mo 2023-ban az Association of Foragers nevű szervezettel közösen kísérletet hirdetett:

A Wildbiome 1 projekt jelenleg is feldolgozás alatt áll, egy másik pedig 2025 áprilisában indul majd, hogy tovább bővítsék az adatbázist.

A vadon termő alapanyagok iránt érdeklődők számára szerencsére nem csak külhoni útmutatók állnak rendelkezésre: a közösségi médiában régóta jelen lévő etnobotanikával is foglalkozó Andrea abból főz, süt és tanít, ami az itthoni vadonban található.

Dénes Andrea, a sárközi vadonevő

Ma még talán kevés polgármester fejében verne gyökeret az a gondolat, hogy a rá bízott köztereket az ehető növények miatt tartsa a lehető legtisztábban.

Dénes Andrea, a pécsi Janus Pannonius Múzeum természettudományi részlegének főmúzeológusa szerint azonban az idő és a klímaváltozás okozta kihívások bizony efelé terelik a vezetőket is.

Most még illúziónak tűnik, de talán egyszer eljön az az idő is, amikor szempont lesz egy falu egy város tisztaságát azért óvni, mert

- nyilatkozta még 2015-ben.

Andrea botanikusként biztonsággal merült el a vadon termő, ehető növények világában, és ugyan kutatóként sokkal tudományosabb szinten foglalkozik az etnobotanikával, Erdőkóstoló néven futó blogját és az ehhez kapcsolódó social media felületeket a laikusok is könnyen és élvezettel bújhatják.

A szezonalitást szem előtt tartva vezeti az olvasók kezét és szemét a hazai erdők és mezők kínálta növények között, konkrét receptek segítségével mutatva be a helyes felismerés, etikus gyűjtés és otthoni felhasználás fortélyait.

Amire viszont minden finomság elkészítése előtt figyeljünk oda, az a gyűjtés helyének tisztelete és védelme.

Etikus természetjáróként csak olyan növényt szedjünk, amit egészen biztosan ismerünk, és csak annyit, amennyi az adott csoportosulást nem veszélyezteti, és magunk után ne hagyjunk se zoknit, se kőrakást, se keresztet.

Él egy magyar orvos, aki Afrikában épít kórházat. Dr. Fodor Réka, vagy ahogy sokan emlegetik, Afréka egyszerre két országban áll helyt, Magyarországon háziorvosként, egyetemi oktatóként és családanyaként, és Nigériában missziós orvosként. Megszámlálhatatlan afrikai beteget mentett meg, de nemcsak a malária elleni küzdelemeben segíti a helyieket, egy szegény afrikai faluban kórházat épít, és a közreműködésével nővéreket képeznek a mélyszegénység közepén, miközben gyerekek ezreinek biztosít oktatási és étkezési lehetőséget. Az is kiderül beszélgetésünkből, hogy sokszor az alapítvány által nyújtott napi egy étkezés jelenti szó szerint az életet azok közt a körülmények közt.

- Miért és mikor döntöttél úgy, hogy Afrikába mész gyógyítani?

- 12 évesen olvastam Albert Schweitzerről, aki európai orvosként Afrikába ment, hogy kórházat alapítson és segítsen a helyi embereknek. Több sem kellett, elhatároztam, hogy ha felnövök, akkor én is missziós orvos leszek, ezért jelentkeztem az orvosi egyetemre, ezért tanultam annyit. Majd megismerkedtem a férjemmel, Greguss Sándorral, született két lányunk, Anna és Kinga, de a gyerekkori álom ott lebegett a szemem előtt, egész addig, míg megláttam egy felhívást, amelyben missziós orvosokat kerestek Afrikába. Azonnal jelentkeztem, és hamarosan elindultam az első utamra, hazatérve pedig elmeséltem a férjemnek, hogy mit láttam, hogy mennyi szenvedő, beteg, szegény ember él ezen a területen. Nem volt kérdés, hogy segíteni fogunk nekik, végül 2017-ben megalapítottuk az Afréka Alapítványt a férjemmel, akit tavaly augusztusban veszítettünk el.

- Megkérdezhetem, hogy mi történt?

- A férjem az ALS nevű gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, hónapok alatt teljesen lebénult. Nagyon nehéz időszak volt ez mindannyiunk számára.

Innen folytattam az alapítvány munkáját, közben rá kellett jönnöm, hogy Sándor munkája mostantól az én feladatom lesz. A férjem fogta össze az Afréka kommunikációját, oktatási programját és az adománygyűjtést. Most, hogy ő a mennyben van, minden reggel hajnali 3-5 óra között e-maileket írok, kapcsolatot tartok a támogatókkal és promóciós anyagokat készítek. Ez nagyon fontos része a munkánknak, hiszen az adományok nélkül nem tudnánk fenntartani az iskolákat és a kórházat.

- Miből áll pontosan az afrikai misszió?

- A kórház építése mellett jelenleg öt iskolát működtetünk Nigériában. Az iskolákban több ezer diák tanul, ebből 181 Afréka ösztöndíjas, akiknek az oktatás mellett napi egy étkezést is biztosítunk. Az oktatási programoknak köszönhetően sok gyerek először kap lehetőséget arra, hogy iskolába járjon. Emellett évek óta segítjük a helyi nővérképző diákjait, akik egészségügyi szakmát tanulhatnak, így még nagyobb eséllyel tudnak majd elhelyezkedni a munkaerőpiacon. De ez nem volt mindig így, kilenc évvel ezelőtt még nem beszélhettem volna iskolákról, kórházról. Eleinte valóban csak gyógyítottam, főleg maláriás betegeknek segítettem. Ahogy egyre több missziós útra vállalkoztam, egyre többet akartam tenni az emberekért. Az afrikaiak mindig nagyon hálásak voltak, amikor meggyógyítottam egy beteget, megtapsoltak engem, de én úgy éreztem, hogy ez kevés, ezért úgy döntöttem, hogy az oktatást is segíteni fogom. Ez mostanra sikerült, de mindent a támogatóinknak köszönhetek. Az alapítványnak köszönhetően

A malária nagyon súlyos probléma Afrikában, és fontos, hogy minél többen hozzáférjenek a megfelelő orvosi ellátáshoz, de tudom, hogy ez nem elég a mélyszegénység felszámolására. Ha csak a betegeket kezeljük, azzal nem oldjuk meg a probléma gyökerét. Az évek során felismertem, hogy az oktatás ugyanolyan fontos, mint az orvoslás, ha nem fontosabb, hiszen hosszú távon ez ad lehetőséget az embereknek, hogy kitörjenek a szegénységből, ezért kezdtünk iskolákat építeni, és ezért hoztuk létre az ösztöndíjprogramot is, amely lehetővé teszi, hogy a gyerekeknek legyen jövőjük. Tehát már nem csak a jelen problémáit orvosoljuk, hanem a jövőért is dolgozunk. Ennek érdekében évente körülbelül több missziós utat vezetek, amelyek átlagosan három hétig tartanak.

- Hol vannak közben a lányaid?

- Ameddig élt a férjem, ő volt a lányokkal, de most, hogy Anna felnőtt, elképesztő felelősséggel segít a kisebbik testvérének, így Kinga sincs egyedül. De a legutóbbi missziós utamról azért kellett előbb hazajönnöm, hogy Anna elinduljon az El Caminón.

- Mesélnél erről a misszióról?

- Nyár elején volt, és ez volt az első alkalom, hogy hosszabb időre távol voltam a családomtól a férjem halála óta. A misszió során mind a 181 ösztöndíjas diákunkat megtudtam látogatni, fontos számomra, hogy személyesen is találkozzak velük, és lássam, hogyan haladnak a tanulmányaikban.

Mint kiderült, az iskolák zárva voltak a húsvéti szünet alatt, ami ott több, mint két hétig tart, és a családja nem tudott naponta egyszer sem enni adni neki. Nagyon megrázott az eset, úgy éreztem, hogy kudarcot vallottunk. De nem adom fel, épp elég borzasztó helyzetet láttam az elmúlt kilenc évben ahhoz, hogy most még nagyobb erővel dolgozzak az afrikai szegényekért.

- Sokan már rég feladták volna.

- Ez egy folyamatos küzdelem, de hiszem, hogy a segítség valódi változást hoz az emberek életébe. Amikor látom a gyerekek arcán a reményt és a hálát, új erőre kapok. De nem titok, hogy rengeteg nehézséggel találkoztunk, a finanszírozási problémáktól kezdve a logisztikai kihívásokig. Az egyik legnagyobb próbatétel mindig az, hogy elegendő forrást biztosítsunk az iskolák és a kórház működéséhez, miközben

Afrikában mostanra sok barátot szereztem, köztük vannak papok és apácák, nélkülük nem menne. Ők segítenek az elejétől fogva, ha kell, akkor ételt készítenek, hogy bírjam a tizenkét órás munkát, vagy egyszerűen segítenek megérteni a helyi viszonyokat, amelyek egy európai ember számára felfoghatatlanok. Nem tudjuk elképzelni, hogyan élnek itt az emberek, és ez mellett nem mehetünk el tétlenül!

A hosszú távú célunk, hogy önfenntartó rendszereket hozzunk létre. Szeretnénk, ha az iskolák és a kórházak hosszú távon is működőképesek lennének, még akkor is, ha mi éppen nem tudunk jelen lenni, ehhez pedig elengedhetetlen az oktatás és a helyi szakemberek képzése. Büszke vagyok rá, hogy már húsz fő felett van azoknak a fiataloknak a száma, akik ma diplomás ápolók a mi támogatásunkkal.