Így él most Regőczy Krisztina és Sallay András, akik egykor az egész világ kedvencei voltak
Kevés olyan jégtáncpáros létezett, akik úgy beégtek volna a magyar sportemlékezetbe, mint Regőczy Krisztina és Sallay András. Világbajnokok, olimpiai ezüstérmesek, és még mindig őket tartják az egyik legjobb jégtánckettősnek – pedig több mint 40 éve nem versenyeznek együtt. A budapesti Kisstadion jegén kezdődött a történetük, de a mai napig nem szakadtak el egymástól.
Ha jégtánc, legyen tánc
A sors egy csapatba sodorta őket, amikor Krisztina 12, András 14 éves volt. Akkoriban Magyarországon nemhogy profi jégtánc nem létezett, de még fedett pálya sem nagyon volt.
– emlékezett vissza Krisztina. Olyannyira nem, hogy idővel az iskolában is kívülállók lettek: míg a többiek házibulikba jártak, ők folyamatosan versenyekre készültek.
Az elején esélytelennek tűnt, hogy világszinten is labdába rúghatnak, de a tehetség, a kőkemény fegyelem és a támogatás – főleg Krisztina nagymamájától, aki tánctanár volt – mindent megváltoztatott. „Pedig a hátrányos helyzetünk miatt nem is gondoltunk rá, hogy komoly eredményeket érhetünk el. A korcsolya iránti szerelem és egymás megbecsülése rengeteg erőt adott.
– idézte fel Sallay András.
A család más tagjai is beszálltak: Krisztina nagypapája az emeléstechnikára tanította őket, az édesanyja pedig egy idő után az edzőjük lett. Ez a háttér kellett ahhoz, hogy a világelitbe törjenek.
A jégre vitt csaták
A siker persze nem jött simán. Két markáns személyiség, akik ugyanazt akarták, de néha teljesen máshogy.
– mesélte nevetve András. „Vérre menő vitáink voltak” – tette hozzá Krisztina, de az is biztos, hogy a nézeteltérések sosem a kapcsolatukról szóltak, hanem mindig arról, hogyan lehetne még tökéletesebb az, amit a jégen csinálnak.
És meg is lett az eredménye: 1980-ban, a Lake Placid-i téli olimpián ezüstérmet nyertek. Azóta is tartja magát a vélemény, hogy valójában nekik járt volna az arany.
– mondta Krisztina. Nem mintha ne fájt volna nekik: „Mi ebben nőttünk fel. Nem mondom, hogy lelkileg nem törtünk össze, de voltunk annyira fegyelmezettek, hogy nem siránkoztunk és dühöngtünk a színfalak mögött.”
András később egy amerikai gyorshajtási ügyben kapott egy kis elégtételt.
Nekem ez elég elégtétel volt.”
Szerelemből barátság
A versenyzés után az Egyesült Államokban dolgoztak profi jégtáncosként, majd külön utakra léptek. András Budapesten műkereskedő lett, Krisztina pedig edzőként járta be Amerikát Bostontól Hawaiiig. Ekkorra a kapcsolatuk is átalakult.
„Sokan nem értették meg, mennyire rendkívüli a kapcsolatunk” – mondta András. Egy időre eltávolodtak egymástól, de amikor igazán nagy baj volt, mindig egymást hívták először.
– tette hozzá Krisztina.
Ma is úgy emlegetik őket, mintha egyek lennének – és valószínűleg ez már így is marad. „A rólunk kialakult kép szerint egynek kellett lennünk, és mi eggyé is váltunk. Ennek köszönhetően tudott a kapcsolatunk életre szóló barátsággá alakulni.”
Via Story.hu
