ÉLETMÓD

Happy Birthday Á la carte - felnőtt ember vagyok, én döntök a szülinapomról!

Mindig is irigykedtem azokra, akiknek a naptár megadta a lehetőséget a kerti szülinapra. Ezért azt tervezem, hogy átrakom a december 12-i szülinapom május harmadik szombatjára, és mozgó ünnepet csinálok belőle.

Megosztom
Link másolása

Gyerekkorban az egyik legfontosabb, várva várt ünnep a születésnap. Ilyenkor rengeteg ajándékot, kedvenc ízünkben elkészített tortát kapunk, eljönnek a szeretett rokonok, barátok, hogy mindenki minket ünnepeljen és a kívánságainkat lesse. Egy napig körülöttünk forog a világ.

Mármint a mesekönyvek szerint.

Mert hát talán mindenkinek volt már nem is egy olyan születésnapja, amikor nem azt kapta, amire vágyott, amikor nem azok jöttek el, akiket szívből szeret, vagy amikor pont a szülinapunkon keltünk annyira bal lábbal, hogy nem csak a köszöntéseket, de az újabb egy év elteltének tudatát is a hátunk közepére kívántuk.

Az ilyen esetekből tanulva aztán vagy betűre pontosan megtervezzük a saját születésnapunkat, és reméljük, hogy a belekalkulált résztvevők is tartják majd magukat az elvárásainkhoz, vagy feltesszük a kezünket és azt mondjuk: helló, Szülinap, lepj meg!

Szerencsére e kettő között azért vannak átmenetek.

De miben gyökerezik a magyar születésnap, miért NINCS és miért VAN még értelme felnőttként is ünnepelni a napot, amikor a világra jöttünk, és miért kezdte a szerző a 18. születésnapját a nyugati téri Mekiben?

Szentek emlékezete

Mielőtt rátérnénk a tárgyra, beszélnünk kell a névnapokról. Magyarországon ugyanis sokkal régebbi hagyománya van a névnapi köszöntésnek, mint a ma elterjedtebb születésnapnak, utóbbi ünneplésének módja szinte az előbbiéből származtatható. Hogy miért, az könnyen kitalálható: a történelmet- és ezáltal a szokásokat- azok írják, akik írni tudnak. Az írástudók pedig évszázadokig az egyház szolgálatában álltak, így amíg egy szentnek a születése vagy halála, mint közérdekű adat kérdés nélkül rögzítésre került a naptárban, addig az egyszerű emberek életeseményeinek dátumai évszázadokig feledésbe merültek.

A gazdasági érdekek aztán úgy hozták, hogy jövedelmező lett minden, a felekezethez tartozó ember világrajöttét is feljegyezni - na nem a naptárba, csak annak segítségével egy erre rendeltetett könyvbe - ez ugyanis könnyítette például az adók behajtását.

Hazánkban az anyakönyvvezetés, és ezzel a lakosság születésnapjainak (és házasságkötésének, valamint halálozásának) naplózási szabályai végül csak 1894-95-ben rögzültek. Ennek legrégibb fennmaradt magyarországi emlékei viszont ennél jóval korábbiak: a soproni evangélikus egyház 1624, a kőszegi katolikus plébánia pedig 1633 óta vezeti matriculáját.

Ehhez képest az első magyar névnapi köszöntő, melyet írásban is rögzítettek, majdnem száz évvel korábbról, 1542 decemberéből származik. Ebben Nádasdyné Kanizsai Orsolya kíván és küld hites férjének minden jót, köztük a védőszentről elnevezett bélest és perecet:

„...Az szent Tamás bélest megküldtem K[egyelme]dnek, pereczet is küldtem, vadat is hagytam, hogy vigyenek… Isten tartsa meg K[egyelme]det nagy sok szent Tamás napjáiglan.”

Egy hasonló, de évekkel későbbi köszöntőre válaszul írhatta a férj 1560-ban kelt levelét:

„Szerelmes Orsikám. Igen megköszönöm, hogy megküldted az szent Tamás poharát, … adja a mindenható úr Isten, hogy sok esztendeig adjad meg.”

A „megadta a szente poharát” kifejezés alatt egy tisztességes bulit kell érteni, amire meghívó nélkül is bárki elmehetett. Így aztán érthető, hogy miért tartotta mindenki számon a lakóhelye szerinti tehetős emberek névnapját.

Az anyakönyvezés 1895. október 1-jétől datálható „államosításával” és a vallásosság csökkenésével végül a születésnapok vették át a mulatozásnak ezt a konkrét személyhez köthető, évenként ismétlődő szokását. De meddig?

Alkalom szüli a napot. Vagy fordítva.

I.e., vagyis az internet előtt honnan tudta az ásványrárói Mári néni a Pestre elszármazott unokájáról, hogy mekkorát nőtt vagy hogyan tud verset mondani? Hát onnan, hogy születésnapján meglátogatták őt, és ő is fölment a székes fővárosba az unoka zsúrjára. És ha Mári néninek és férjének 2 gyerekétől volt mondjuk 5 unokája, az máris 7+2 születésnapi alkalom, hogy találkozzanak, vagy legalábbis levelet, táviratot, csomagot küldjenek vagy telefonon beszéljenek egymással. Az év 52 hétvégéjéből el is telt 9, ha a névnapokat is tartják, akkor 18, vegyük hozzá a karácsonyt és a húsvétot és ripsz-ropsz elég eseményt kapott Mari néni ahhoz, hogy mindenkivel mindig tisztában legyen.

Ezek az események értelemszerűen sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak kisgyerek vagy idősebb rokon esetében, a „simán csak felnőttek” születésnapjai általában el lettek intézve egy telefonnal, jobb esetben egy üveg borral vagy egy csokor virággal.

Aztán ez is megváltozott. A 90-es évektől egyre elterjedtebb lett, hogy a nagy kerek születésnapokat a felnőttek esetében is kiemelten kezeljük. Nagy értékű ajándékok, pénztárcához szabottan extravagáns bulik jelentették a „szente poharának” megadását. Ezekre az eseményekre azonban a szűk családi körön kívüli meghívottak továbbra is főleg információszerzés céljából mentek el, megnézni, ki mennyit hízott/fogyott, milyen kocsija lett vagy együtt maradt-e azzal a szőke csajjal a múltkori buliból. Kicsit, mint egy érettségi találkozón.

A mobiltelefon és az internet elterjedésével aztán az ilyen alkalmak igazából okafogyottá váltak, hiszen fenti eszközök lehetővé teszik, hogy bármelyik ismerősünket bármikor elérjük és érdeklődjünk a „hogysmintjei” felől.

Viszont emiatt jelenleg épp a ló túlsó oldalán vagyunk (de nehéz arany középutat találni bármiben is...), hiszen a folyamatos online jelenlét elidegeníti az embert az „itt és most” kapcsolódásoktól. Belekényelmesedtünk abba, hogy nem kell rögtön válaszolnunk, nem szakítanak félbe minket, utánanézhetünk dolgoknak, mielőtt válaszolnánk, stb. (És akkor az online megjelenésünkről, filterezett, szerkesztett, előnyösre állított fényképeinkről még nem is beszéltünk.) És ugyan tagadhatatlan, hogy adott esetben pont az ilyen aszinkron kommunikáció vezet mélyebb megértésekhez, felismerésekhez, a jelen idejű és közös terű, face to face beszélgetések pótolhatatlanok.

Ebben a kicentizett idejű felnőtt világban ezért megint V.I.P. eseménynek számít egy közösen megünnepelt születésnap. A különbség annyi, hogy a régi udvariassági köröket elhagyva a mai felnőttek már őszintén el merik mondani, ha nem szeretik tartani a születésnapjukat, vagy nem a klasszikus értelembe vett módon kívánják azt megünnepelni. Én például, ha épp nem mások születésnapjának szervezésével vagyok elfoglalva, bőszen tervezem a saját változataimat, mert az én-idő mellett fontosnak tartom a minőségi mi-időt is.

E boldog nemszületésnap: tiéd!

Vannak olyan naptári napok, melyek születésnap szempontból nem olyan kényelmesek. Ilyenek a piros betűs állami ünnepek, az évzáró, érettségi környékén lévők, bár tudjuk, minden csak hozzáállás kérdése: egy augusztus 20-án született évekig hiheti, hogy a tűzijáték miatta van.

Decemberi gyerek lévén mindig is sérelmeztem, hogy emiatt sose volt még kabát nélküli kültéri ünneplésem. Kabátos viszont több is volt: egyszer budapest hídjait jártam végig egy téli estén különböző rokoni és baráti társaságokkal: a Margit-hídon a gimis osztálytársaimmal mentem át répatortát eszegetve, a Lánchídon a családom kísért végig, az Erzsébet-hídon a falumbeli barátok, és így tovább. Egyszer pedig a szalagavatóm utáni napra esett a szülinapom, amikor is az afterparty-ra való eljutás navigátor híján spontán Budapest by night túrává alakult. Az 5 nyalka érettségizővel megtömött Kispolski vagy egy órás késéssel érkezett a helyszínre, ahol a biztonsági őr közölte, hogy jöjjünk vissza egy óra múlva, mert most épp telt ház van, és nem engedhet be több embert.

Az éjfél így a Nyugati téri McDonald’s-ban ért minket, ahol két, már jócskán illuminált iskolatársunk percekig vegzálta a személyzetet, hogy adjanak nekem arany papírkoronát a mosdóban gyorsan felgyertyázott és ezáltal szülinapizált sajtburgeremhez.

Végül sikerült őket meggyőznünk, hogy a hőn áhított koronát másik cégér alatt szokták adni, és végül a buliba is eljutottunk.

Ezen szép emlékektől függetlenül mindig is irigykedtem a tavasz végén, nyáron vagy ősz elején születettekre, akiknek a naptár megadta a lehetőséget a kerti szülinapra.

Ezért aztán évek óta tervezem, hogy átrakom azt a december 12-ét május harmadik szombatjára, és mozgó ünnepet csinálok belőle. Az elmúlt 8 évben a gyerekeim miatt nem volt alkalmam és erőm végigvinni ezt a projektet, de elhatároztam, hogy legkésőbb a negyedik X-re meglepem magam egy ilyen nem-születésnappal.

Azt mindenesetre már megírtam az ismerősöknek, hogy erre az alkalomra legyenek szívesek megtanulni a Creedance Clearwater Revival együttes „Lookin’ Out My Backdoor” című számát, nem érdekel, ki milyen mosóteknőn fogja játszani, mert szeretnék ehhez a számhoz egy életre szóló emléket kapni. Mert szerintem emléket adni vagy kapni ajándékba az egyik legjobb dolog a világon.

Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám

Senkinek sem kell elmesélni azt az érzést, amikor váratlanul meghalljuk kamaszkorunk egyik kedvenc számát, és szinte fizikailag is visszatérünk  a lehúzott ablakú, barátokkal megtömött kocsiba, a házibuliba, ami olyan jól sikerült, hogy a szomszéd ránkhívta a rendőröket vagy a fesztiválra, ahol hajnali négykor végre megcsókolt minket az a srác vagy lány, akit már délelőtt 10 óta fűztünk. Ez az összetett érzés számos agyterület egyidejű munkájával jár, más és más részek reagálnak a ritmusra, a szövegre vagy a zene tónusára. Egy számunkra kedves dal a jutalmazó központunkat is aktiválhatja, különböző neurotranszmittereket – dopamint, szerotonint, oxitocint – szabadítva fel, melyek mind a boldogságérzet kialakulásáért felelősek.

Biztos sokan vagyunk, akik még kaptak annak idején személyre szóló válogatás kazettát vagy CD-t.  Nekik nem kell bizonygatni, mekkora eszmei értéke van egy ilyen ajándéknak.

Valakinek a születésnapjára playlistet csinálni a közös emlékekből - ez ma is ugyanolyan értékes

A zenei emlékszerzés mellé szeretnék majd egyszer egy „szó-zászlós” tortát is. Apai nagymamám 70-dik születésnapjára készítettem először ilyet. Kb. 10x2 centis papírcsík közepére fogvájót ragasztottam (leggyorsabb a kétoldalú ragasztóval), félbehajtottam és a papír végét háromszög alakban bevágtam. Annyi ilyen zászlócskát csináltam, ahány meghívott volt, és mindenkit előre megkértem, válassza ki az ünnepelttel kapcsolatos legkedvesebb történetét, élményét, és adja meg nekem a történet címszavát. Ezeket felírtam a zászlókra, és az egyik születésnapi süteménybe szúrtam őket. A köszöntés és a hivatalos torta felvágása után következett a „szó-zászlós” süti, nagymamám egyesével kihúzta a zászlókat, felolvasta a címszavakat, és mindenki elmesélte róla a maga kedvenc történetét.

Minden csokor virágnál többet ért ez az ajándék, mert mindenkinek jutott belőle, és még Carte D’Or-os dobozok se kellettek ahhoz, hogy mindenki hazavihessen belőle pár morzsát.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
A Rovatból
61 évesen olyan a teste, mint egy 30 körüli férfinak, most elárulta a titkát
Természetesen mindehhez nagyon szigorú napirend, edzések, egészséges ételek, na meg rengeteg táplálékkiegészítő szükséges.

Megosztom
Link másolása

Nyilván senkit nem vonz az öregedés gondolata, azonban egy Dave Pascoe nevű, 61 éves férfit egyenesen taszított a gondolat. Állítása szerint ugyanis hiába annyi éves, amennyi, biológiai életkora csak 38 év.

A nyugdíjas hálózati biztonsági mérnők Dave, aki azóta főállású biohacker, arra fordítja minden szabadidejét, hogy genetikai óráját visszafordítsa.

Ez persze nem egy gyalog-galopp, cserébe szigorú rutint követ.

A fejlődését dokumentáló weboldalán megosztja kidolgozott edzéstervét, valamint azt is, hogy naponta 158 táplálékkiegészítőt szed.

„Nem szeretném, hogy az egészségi állapotom az élettartamom előtt lejárjon. Az a célom, hogy a lehető kiegyensúlyozottabbá tegyem őket. Az az elvárásom, hogy legalább 95 éves koromig éljek, méghozzá fantasztikus formában ... ha nem is jóval 110 éves korig, ha Isten is úgy akarja.”

Az anti-age guru azt is elárulta, hogy az alvás rendkívül fontos, és soha nem állít ébresztőt, hogy felébredjen.

Ehelyett hagyja, hogy a teste természetes módon ébredjen, bár ritkán fekszik le későn, és napfelkelte előtt ébred.

Dave ezután egy kimerítő reggeli rutinba kezd, amely 15 perces nyújtásba és öt perc mini trambulinon való ugrálásból áll, hogy felpezsdítse a vérkeringést.

Ezután fogat mos, és vár egy órát, mielőtt beveszi az első adag -  83 darab táplálékkiegészítőt, köztük D3-vitamin tablettát is.

Ezután Dave napozik kicsit, majd futni vagy sétálni megy, mielőtt egy P90X edzéssel folytatná, amely az ellenállás és a súlyzós edzésre összpontosít.

Miután a délelőtt folyamán átmozgatta a testét, ezután a szaunába megy és 45 percet meditál.

A teste táplálására egy edzőturmixot iszik, amihez egy zöld banánból és chia-, dió- és bogyós gyümölcsös tálból álló reggelit fogyaszt.

És bár ez rém szigorúnak tűnik, elmondása szerint igyekszik rugalmasan kezelni.

„Ha valami közbejönne, ami akadályozná egy vagy akár több edzésemet is, nem stresszelek rá. Bár nagyszerű, ha van egy jó struktúra és fegyelem, a legjobb dolgok az életben spontán történnek! Az "énidőm" rendkívül fontos számomra, ezért beosztom, de nem hagyok ki egy lehetőséget sem, hogy minőségi időt töltsek másokkal.” - mondja.

„Egyedül élő, egyedülálló férfiként minden alkalommal elcserélem az edzést, a szaunázást vagy a biohacket a kapcsolatokat ápoló minőségi időre. Egyetlen nap, amikor kihagyok néhány dolgot a rutinból, még nem fog megölni.”

Dave azt is megosztotta, hogy gyakran kihagyja az ebédet és délután 3 óra körül már vacsorázni szokott, valami organikus, szabadon tartott marha, csirke vagy vadon fogott halból álló ételt. Minden étkezéshez egészséges zöldségeket, valamint erjesztett ételt, például savanyú káposztát fogyaszt.

Emellett megesküszik a kékfény szűrős szemüvegre, ami csökkenti a fényhatást  miközben tévét vagy tabletet néz.

A nap zárásaként még egy kis rugalmassági gyakorlatot végez, majd beveszi a maradék táplálékkiegészítőt. Állítása szerint kollagén és peptidek segítségével tartja távol a ráncokat.

Végül Dave szereti a napját úgy befejezni, hogy kizárólag a pozitívumokra koncentrál, imádkozik és listát készít a nap apró győzelmeiről.

Akit érdekelnek a szigorú részletek, ITT tud olvasgatni angol nyelven.

Forrás: The Sun


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
Ez a teljesen általános háztartásbeli szokás akár ADHD-t is jelezhet
Egy szakértő szerint az, hogy hogyan tárolod a ruháidat, elárulhatja, hogy szenvedsz-e ettől a neurológiai betegségtől.

Megosztom
Link másolása

Egyre többen döbbennek rá, hogy a kényszeres szokásaik valójában egy neurológiai természetű betegség, az ADHD, azaz a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar tünetei.

A betegség vezető tünete a nevében is szereplő figyelemzavar, kísérő tünetei pedig a hiperaktivitás, a feledékenység és a gyenge impulzuskontroll.

Most egy ADHD szakértő, Jeff Rice, elárulta TikTokon, hogy van egy általános dolog, amit szinten minden ADHD-s ember megtesz.

Ez pedig nem más mint az angolul floordrobe, azaz padlógardrób jelenség. Ennek a lényeg az, hogy minden olyan tiszta, vagy még nem eléggé koszos ruhát egy bizonyos helyen, általában egy fotelon, vagy a földön szeretnek tárolni az ADHD-s emberek.

Ennek a szakértő szerint két oka lehet.

Az egyik az, hogy ezeket a ruhákat vizuális jelként hagyják szem előtt, hogy később emlékeztessék a tulajdonosukat arra, hogy ez még nem koszos annyira, hogy a szennyesbe kerüljön, később is fel lehet venni.

Sajnos ezzel azonban az a gond, hogy a szemünk egy idő után szimplán csak megszokja, így szépen lassan egy szép kis halom gyűlik majd ebbe a "gardróbba".

A másik oka, ami valószínűleg nem csak az ADHD-sokat sújtja, hogy a tiszta ruhák elpakolása munka.

Egy ADHD-s számára pedig nem is érdekes, nem újszerű, nem sürgős és még csak nem is jelent kihívást. Így addig halogatódik, mígnem a stóc elpakolása már sürgetővé nem válik.

@jeff_coachyouradhdbrain It seems like many people with ADHD have challenges dealing with laundry.  The clean laundry, and the “not quite dirty and I’ll probably wear it again” laundry tends to accumulate and create clutter.  This laundry clutter is often called our “floordrobe”.  Here are two thoughts on how to tackle this kind of clutter. #laundry #clutter #organizationhacks #adhd #adhdtiktok ♬ original sound - Jeff Rice - Author, ADHD Coach

Ezeket a sorokat olvasva biztosan sokan azt gondolják, hogy „na igen, én ADHD nélkül is így élek", és ez lehet teljesen normális. Tény, hogy sokkal egyszerűbb egy fotelról vagy a földről összeszedegetni a szükséges ruhákat, ráadásul sokszor átláthatóbb is, mint egy szekrényben.

Mi csak azt mondjuk, érdemes ezen elgondolkozni.

Forrás: LadBible


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
Íme a sötét valóság: ez történik a pókokkal, amiket kiviszel a házból
Neked is azt mondták, hogy ne lépj rájuk, csak vidd ki őket a lakásból? Eléggé felkavaró tények következnek.

Megosztom
Link másolása

A szakértők szerint az összes kellemetlen lakótárs közül, akik betolakodhatnak az otthonodba, a pókok a kedvesebbek közé tartoznak, mivel elkapják és megölik a többieket - helyetted.

Nem sok embernek van molylepke-fóbiája, míg már a nyolc láb és a pókháló gondolata is sokakat kikészít. Emiatt az évek során jól el kellett sajátítanunk a pókok elpusztításának művészetét.

Míg egyesek egyszerűen lecsapják őket, mások úgy gondolják, hogy a nem kívánt nyolclábú betolakodóktól való megszabadulás humánusabb módja az, ha kidobják őket.

Tudod, a klasszikus módszerrel: egy poharat a pók fölé tenni, és alácsúsztatni egy kartont, hogy a rögtönzött börtönnel el tudd vinni a legközelebbi ajtóig, ahol aztán megajándékozod a szabadsággal.

De tényleg a szabadság édes érzése érkezik el számukra? Mi történik a pókkal, miután kitetted az otthonod meghitt környezetéből, és visszadobtad a hideg, barátságtalan világba?

Ez igazából attól függ, hogy milyen fajta pókoktól akartál megszabadulni.

Ha a pók kívülről jött be, vagyis a szabadban él egyébként is, akkor valószínűleg nem lesz semmi baja odakint, de ha egy házi pókról van szó, akkor konkrétan halálra ítélted szegényt.

Rod Crawford, az arachnidák szakembere a Live Science-nek elmondta, hogy a környékünkön őshonos pókoknak képesnek kell lenniük túlélni, ha kiteszik őket a szabadba, de a házi pókok sokkal kiszolgáltatottabbak.

Azt javasolta, hogy ahelyett, hogy kidobnád a pókot, inkább vidd el az otthonod egy másik részébe, ahol kevésbé zavarnak téged - már ha létezik ilyen hely a házon belül egyáltalán.

Crawford azt is elmondta, hogy ha meg akarnád akadályozni, hogy a pókok bejussanak az otthonodba, akkor szinte légmentesen le kellene tömítened az otthonodban lévő réseket, repedéseket, különben úgyis megérkeznek.

Nos, akarsz inkább a barátjuk lenni?


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
5 tárgy a lakásban, ami balszerencsét hozhat rád
Jobb, ha ezeket inkább elkerülöd.

Megosztom
Link másolása

Valószínűleg te is tapasztaltad már, hogy néha úgy érzed, mintha minden elromlana körülötted, és mintha egyfajta negatív energia lengene a levegőben. A balszerencse egy titokzatos és nehezen megmagyarázható jelenség, amely időről időre felbukkan mindennapi életünkben.

Amikor ilyen időszakokat élsz át, érdemes alaposan átnézned otthonodat, mert lehet, hogy az ott található tárgyak hozzák magukkal ezt a negatív hullámot.

Lehet egy rossz döntés, váratlan baleset vagy tragédia, amely váratlanul ér minket, és megrengeti lelki egyensúlyunkat. Bár néhányan úgy vélik, hogy bizonyos szimbólumok vagy cselekedetek hozhatják elő a balszerencsét, mások szerint ez pusztán véletlen sorozat. Mindenesetre, a balszerencse kihívások elé állít bennünket, de lehetőséget is ad a fejlődésre és az ellenállóbbá válásra.

1. Állóóra

Az állóóra ugyan szép és elegáns dísz lehet a lakásban, ám érdemes megfontolni, hogy megválj tőle. Az óra megállítja az időt, és gátolja a pozitív energiák áramlását, ezáltal akadályozva a sikeres tervek megvalósítását. De elég, ha csak eszünkbe jut a Stranger Things negyedik évada...

2. Szúrós növények

A kaktuszok, rózsák és más tüskés, szúrós növények izgalmasak ugyan, mégis, jobb kerülni őket az otthonunkban. Ezek a növények vonzzák a negatív energiákat, és megnehezíthetik az életünket. Inkább válassz valami cuki kis virágot!

3. Borostyán növény

Számos kultúrában a borostyán balszerencsét hozó jelképnek számít. A mélyzöld szín és a falakat befutó növények sötét hangulatot teremthetnek, és bent tartják a negatív energiákat az otthonunkban.

4. Nyitott esernyő

A nyitott esernyő a lakásban szintén balszerencsét hozhat. A babona szerint ugyanis ez egyszerűen felhergeli a védőszellemeket, akik azt hihetik, hogy nem érzed megfelelően védettnek magadat, és elhagyják az otthonodat.

5. Gyöngyös tárgyak, ruhák és ékszerek

A gyöngyös tárgyakat, ruhákat és ékszereket hagyományosan a könnyek szimbólumának tekintik, így ezek viselése vagy szimplán az otthonunkban való tartás szomorúsághoz és balszerencséhez vezethet. Ha pozitívabb energiákat szeretnél, érdemes lehet ezeket kerülnöd.

Érdekes, hogy a felsorolás nem említi sem a szárazvirágokat, sem a pávatollat...

Forrás: Femcafe


Megosztom
Link másolása