Építkezés mellett lakni nem túl kellemes dolog. Folyamatosan szól valamilyen gép (markoló, betonöntő, flex, de minimum egy rádió), száll a por és a szigetelőanyag, és hát nem is nyújt túl szemrevaló látványt egy születőben lévő ház. Összetűzésbe keveredhetünk az új szomszéddal a birtokhatár, a szükségesnél magasabb mértékű zajhatás és egyebek kérdésében, bosszankodhatunk a munkavégzés során percenként röpködő cifra kifejezéseken…vagy felvehetjük a Jóbarátokból ismert, Alec Baldwin által megszemélyesített Parker optimista szemüvegét, és megvizsgálhatjuk, hogyan tudnánk a legtöbb jót kihozni ebből a kellemetlen helyzetből.

Legendás szakik és megfigyelésük

Az építőipari szakemberek kicsit olyanok, mint a bébiszitterek: az igazán jók a következő 5 évre már foglaltak.

Egy szomszédos építkezés kapcsán viszont még a megbízónál is pontosabban (de legalábbis többször) láthatjuk, hányszor kell egy falat újrahúznia az adott  kőműves csapatnak, mennyire profin kerülgeti a területen megóvásra kijelölt fákat a bobcat-es, vagy hogy hány cserepet törnek el az ácsok munka közben.

A megfigyelés egyébként nem is lesz nehéz, hiszen az építkezés idejére ezek a munkások gyakorlatilag családtaggá válnak, főleg, ha az ő munkaidejük alatt mi is „berken belül” tartózkodunk, lásd home office-ból dolgozók, kisgyerekkel otthon maradók és társaik. Reggelente akaratlanul is együtt kezdjük a napot, magánéleti és munkaügyi problémáikba túlságosan is mély betekintést kapunk, és hát mi magunk is kicsit reflektorfénybe kerülünk azáltal, sokszor csak egy drótkerítés választ el minket.

Ha viszont szerencsések vagyunk, íly módon sikerülhet olyan festőt találnunk, aki patyolat tisztaságot hagy a tökéletesen elvégzett munkája után (és még a burkolók hibáit is kijavítja), vagy beszerezhetjük a környék szombaton is nyitva tartó tüzépesének a számát, aki az unokatesóján keresztül olcsón tud bontott, de hibátlan fa parkettát szerezni, vagy kiderül, hogy a másik szomszéd által ajánlott villanyszerelőnél van jobb és olcsóbb is a környéken.

Így neveld a szomszédodat

Rengeteg jövőbeli problémát megelőzhetünk azzal, ha az első pillanattól fogva kedvesek vagyunk leendő szomszédunkkal.

Nem kell rögtön meghívnunk a születésnapunkra, de egy kávéra nyugodtan meginvitálhatjuk, hogy kicsit megismerkedhessünk.

Kérdezzük ki a ház terveiről, hogy hányan és kik fognak benne élni, lesz-e háziállat, milyen nézeteket vall a kerttel kapcsolatban (fog-e permetezni, haszonállatot tartani, rendszeresen grillpartikat adni vagy hobbi lakatosműhelyt üzemeltetni a kert végi sufniban, stb.).

Segítsünk neki a környékkel kapcsolatban: milyen üzletek merre vannak, közintézményekről mi a tapasztalat, kihez nem szabad vinni a kocsit, ha elromlott, és így tovább. Hálás lesz a belsős infókért, és így biztosan nyitottabb lesz az olyan kényes kérdésekre, mint hogy mondjuk hova ne ültessen magasra növő, ne adj Isten gyümölcsöt potyogtató fát, vagy hogy ne a sütögető helyünk mellé tervezzék a kutyakennelt.

És ugyanígy fordítva: jobb, ha előre tudja, hogy például a mi nagyobbik gyerekünk rock bandája havonta egyszer nálunk gyakorol, és annak basszusai minden hangszigetelés ellenére át szoktak szűrődni a szomszédba is, de cserébe szívesen adunk majd kóstolót szezonban a vegyszermentesen termelt zöldségeinkből.

Ha az építkezés elején nincs még áram vagy víz a területen, fel lehet ajánlatni a vételezési lehetőséget,

Egy ilyen nyitás után nagyobb eséllyel lesznek együttműködőek olyan kérdésekben, mint a flexelés hét helyett csak fél nyolckor történő kezdése vagy az óvoda után a kertben játszó gyerekek előtti káromkodások minimalizálása.

Ingyenes továbbképzés jogból és gépészetből + párválasztási tippek

Ha eddig nem voltunk tisztában a HÉSZ-szel vagy a szomszédjog és a birtokjog közti különbséggel, akkor egy ilyen intim közelségben történő építkezés majd szépen rávezet minket ezek mibenlétére és fontosságára. Legjobb persze, ha nem kerül ilyesmire sor, és csak műkedvelőként olvasgatjuk a józsefvárosi építkezős jogi kisokoshoz hasonló kiadványokat, melyek a már ott lakók jogait és lehetőségeit ismertetik a jogi bikkfanyelv használata nélkül.  Egy elmérgesedett helyzet jogi rendezése évekig nyúlhat, ezért is jó már ez elején együttműködő hangnemet ütni meg a szomszéddal.

A jogi szakzsargon mellett szert tehetünk egy másik nyelv ismeretére is, ha nyitott füllel járunk. Megtanulhatjuk, hogy az építési területek energiaellátását biztosító mobil elosztót, a felvonulási szekrényt bizonyos körökben kalocsának hívják (a Salgó polchoz hasonlóan köznevesült szó), hogy

(Tisztelet azoknak, akit utóbbit hangosan, egymás után háromszor hiba és nyelvcsavarodás nélkül ki tudják mondani.)

Nagyon sok előítélet is feloldható annak köszönhetően, hogy az építkezéssel kapcsolatos információcserén kívül mi mindenről folyik a szó a munkások között.

(Alábbi példák a szerző saját gyűjtéséből valók)

Szó van például arról, hogy kinek hány napra előre főz a felesége, és ha végül nincs ideje megenni, hűtő híján pedig megromlik az étel és kidobásra kerül, otthon hogyan hallgat róla az asszony előtt. Vagy hogy hány palacsintát tud megenni egy öreg motoros szaki abból a hatból, amit ebédre hozott magával (csak hármat, ezért a másik három a meleg ebédet ritkán fogyasztó fiataloknak jut).

Hogy kinek kell szólni, ha emberi fogat, lábszárcsontot találnak ásás közben, és kinek nem, ha pénzt.

Hogy milyen ruharétegzési technikát kell majd alkalmazni a hideg beálltával, vagy hogy miért kell fenntartásokkal kezelni az olyan szépségeket, mint Cher. („Hát mer’ érted, annyi rajta a smink meg a tudomisén, hogy mikor felkelsz mellőle reggel, azt se tudod, kicsoda!”)

Ez is elmúlik egyszer, és talán még hiányozni is fog

Ma még talán megmosolyogjuk a családi ház építésére is alkalmas betonnyomtatót vagy a káromkodásmentes robot kőművest, de lehet, hogy az unokáink már kizárólag ezekkel az építészeti megoldásokkal fognak élőben is találkozni. De valószínűleg azt is megmosolyogjuk, hogy 1925-ben Temesváron pert nyert az állatvédő egyesület azzal az építésszel szemben, aki a régi korok szokásához híven egy dobozba rejtett kakast tett a ház alapjába. (Utóbbi babona egyébként eldugott kis falvakban állítólag még ma is él.)

Egy másik, kevésbé véres szokás is kihalóban van, legalábbis az építőiparnak ezen legkisebb, legszemélyesebb szegmensében. A bokrétaünnep, vagyis amikor az építkezésben elérkeznek az épület legmagasabb pontjához, és arra feldíszitett fát raknak, ma már szinte csak a nagyobb építőcégeknél fordul elő.

Családi házak kivitelezése során már nem nagyon tűznek májusfát a szerkezetkész épületre, nem helyeznek el időkapszulát az alapozásnál, hiszen a legtöbb esetben nincs lehetőség és igény az összes munkást megvendégelni, vagy egyáltalán, leállni a kivitelezéssel. Pedig ezek az események alapvetően nem azért születtek, hogy legyen mit megírni a helyi újságban, vagy bemondani a TV-ben.

Szomszédként nem kell (és nem is szabad) régi hagyományokra hivatkozva borral vagy pálinkával kínálni a kőműves vagy az ács brigádot, de amikor épp elpattani készülnek az idegeink, jusson eszünkbe, hogy a mi otthonunk is ilyen emberi együttműködéseknek, türelemnek és kompromisszumkészségnek köszönhetően épült fel.

Hogy emberek által lett abból a rakás élettelen anyagból ember lakta otthon.