INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Egy piac, ahol kis tasakok cserélnek gazdát ingyen, legálisan és jókedvűen - mit kell tudni a magbörzékről?

Réthy Katit, a Magház Egyesület elnökét kérdeztük arról, mit kell magunkkal vinnünk egy magbörzére, hol nézhetjük meg, mikor lesz a legközelebbi és mit kell tudni a magbörzék etikettjéről.

Megosztom
Link másolása

Paradicsom és egérdinnye, paprika és shungiku magok is közkézen forognak a magbörzéken. De miért fontosak ezek a találkozók, mit vigyünk cserealapnak, ha nekünk még nincs saját zöldségünkről szedett magunk és miért érdemes legalább egyszer ellátogatni egy ilyen eseményre?

Réthy Kati válaszol a kérdéseinkre, ő a Magház Egyesület elnöke, és Szezonkert néven egy kis kertészetet vezet Pátyon.

Az egyesület árutermeléssel, kutatással és vetőmag megőrzéssel is foglalkozik, nagyon-nagyon sok fajta különleges zöldségnövényt tartanak fent és próbálnak ki évről évre.

Szakterületem egyébként a hüvelyes növények, főleg a klímaváltozás, az egyre aszályosabb, melegebb nyarakhoz alkalmazkodó hüvelyes növények kutatása: a csicseriborsó, a homoki bab és más különleges vetemény babnak a kipróbálása és meghonosítása. Emellett különféle kísérleti kutatásokban is részt veszünk. A Szezonkertben jelenleg hat lánnyal és egy csapat önkéntessel dolgozunk együtt, úgyhogy ez egy kis női közösség is egyben, amit nagyon szeretünk, ennek a közösségi élményét szeretnénk másoknak is átadni” - mondja a szakember, mielőtt részletesen mesélne a magbörzékről.

„Egy magbörzére mindenkinek érdemes ellátogatnia, aki kertészkedik vagy szeretne elkezdeni kertészkedni.

Lehet akár profi, akár hobbi kertész, termelhet balkonon, saját vagy közösségi kertben, biztosan talál magának valami újdonságot.”

Az ilyen helyeken mindenféle különlegességet lehet csereberélni: tájfajtákat, furcsa, egzotikus különlegességeket és tanulhatunk egy kicsit a vetőmagfogásról is, vagyis arról, hogyan tudjuk mi magunk is megőrizni a saját magjainkat a következő évre.

Mivel a legtöbb magbörzén különféle előadások és más, kertészettel vagy fenntarthatósággal kapcsolatos programok is szoktak lenni, a kezdőknek is nagyon hasznos lehet ellátogatni egy ilyen eseményre.

Hol tudok utánanézni, hol van a legközelebbi magbörze?

A Magház Egyesület oldalán van egy magbörze térkép, ahol meg lehet nézni, időben és térben mikor és hol lesz hozzánk a legközelebb ilyen esemény.  Magbörzéket általában januártól márciusig tartanak, de egyre többször szerveznek őszi magbörzét is, ahol például a tél alá vethető fajtákat vagy a hideghatást igénylő magokat tudjuk beszerezni.

Mit kell és mit nem kell vinnem egy magbörzére?

A magbörzékre alapvetően a saját magunk által fogott magokat lehet elvinni, olyanokat, amelyek nem szerepelnek a nemzeti fajtajegyzékben, mert azokat oltalom védi. Ezért főleg tájfajtákat és különleges magokat szoktak vinni a résztvevők, de sok magbörzére lehet vinni már bontott csomagolású vagy lejárat közeli magokat is, ezt általában a szervezők előre jelezni szokták.

Érdemes egyébként az elvinni kívánt magoknak otthon bekészíteni kisebb húzózáras zacskókat, hajtogatni vagy készen beszerezni kisebb papírtasakokat vagy akár használt teás filtereket kiürítve összekészíteni, hogy ezekbe tudjuk majd gyűjteni a magokat, de ha ez nem sikerül, általában az árusoknál is szokott lenni ilyesmi.

Pénzt belépőre vagy a magokért nem kell vinnünk

(ezt a Magház kifejezetten ellenzi!), amit viszont megtehetünk, ha nincs még saját fogású magunk, az egy kis házi sütemény vagy szörp bekészítése, amivel meg tudjuk kínálni azokat, akiktől magot kaptunk.

Van-e valamilyen etikettje a magbörzének?

A legfontosabb talán, hogy mindenki csak annyi magot vigyen haza, amennyit biztosan el is fog ültetni. Egy másik dolog, amit hosszú távon elvárnak a résztvevőktől, hogy

ha kapunk valamilyen magot, akkor arról próbáljunk meg mi magunk is magot fogni, és a következő évben vinni belőle másoknak.

Egy magbörze tele van érdekes beszélgetésekkel és eszmecserékkel, mindenki szívesen osztja meg a magokon kívül a tudását is, ezért nyugodtan kérdezzünk az árusoktól. Kezdőként hagyatkozzunk az árusok tapasztalatára, és csak olyan magot vigyünk, amit a többség könnyen nevelhetőnek tart, a különleges elbánást igénylő fajtákkal járó kihívást tartogassuk rutinosabb éveinkre.

Mi a teendőm otthon a magokkal?

A magokat különböző ideig lehet tárolni, attól függ, hogy milyen fajta növényről származnak. A legjobb őket sötét, száraz körülmények között tartani, ne férjen hozzájuk a pára, adott esetben ne férjenek hozzájuk a rágcsálók.

A legtöbben befőttes üvegekben vagy csúszózáras zacskókban szokták tárolni a magokat, de egy-két évig egyébként papírzacskóban is remekül elvannak. Azonban ha hosszú távon szeretnénk valamit megőrizni, akkor azt fagyasztani érdemes.

A magok elvetésére a palánta föld a legjobb, vagy ha saját kertben kertészkedünk, akkor a komposzttal vagy szerves tárgyával kevert kerti föld is jól működő és fenntartható választás. Vetés után a palántákat vagy kis fóliasátor alatt vagy egy nagyon fényes ablakban lehet neveli, utóbbinál probléma szokott lenni, hogy a fény ebben az esetben gyakorlatilag egyirányú, ezért a palánták megnyurgulnak. Ezt forgatással vagy valamilyen mesterséges megvilágítással lehet megelőzni.

Hol tudom feltenni a kérdéseimet, ha valamiben nem vagyok biztos?

Ma már nagyon sok Youtube-csatorna és Facebook-csoport foglalkozik hobbi veteményessel kapcsolatos kérdésekkel, de a Magház Egyesületnek is van egy könyve a vetőmag önellátás gyakorlatáról. Ezt meg lehet rendelni a Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központ honlapjáról. Magának a Magháznak is van Facebook oldala és csoportja is a honlapon kívül, ezeken a felületeken is nyugodtan föl lehet tenni a felmerülő kérdéseket.

Mivel foglalkozik a Magház?

A mezőgazdasági sokféleség megőrzésével, melynek egyik vetülete, hogy a vetőmagokat is megőrzik. Azt szeretnék, hogy minél több fajta kultúrnövény terjedjen el a kertekben, hogy régi tájfajták és a klímaváltozáshoz alkalmazkodó egzotikus vagy külföldi növények is meghonosodjanak.

Oktatást is végeznek, hírlevelük is van, érdemes arra feliratkozni, akit érdekel a kertészkedésen belül az önellátásnak ez a formája.

Miért fontosak a magbörzék?

„A magbörzék gyakorlatilag a Magházzal azonos tevékenységet végeznek, csak kicsiben. Ezért is támogatjuk őket, sokszor a szervezésbe is besegítünk, csak hogy a régi tájfajtákat megőrizhessük és használatban tartsuk - árulja el Réthy Kati. - A génbankban ugyan nagyon sok fajtát tárolnak, de ezek a magok gyakorlatilag a fagyasztóban pihennek, mi pedig azt szeretnénk, hogy ami tényleg jól működik Magyarországon, egy adott régióban, az valóban használatban legyen.”

Ez egyrészt az önellátás miatt is fontos, másrészt pedig az árutermelésben is szerepe lehet, hiszen ezekkel a különlegességekkel szélesedik a kínálati paletta.

Ami pedig ezen túl nagyon jó a magbörzékben, hogy korosztálytól, politikai vagy vallási nézettől teljesen függetlenek, és nagyon sokféle embert hoznak össze. A gyerekeknek is nagyon hasznos lehet, hiszen rengeteget tanulhatnak egy-egy mag elvetése, majd a növény gondozása közben, a magbörzéket pedig ma már sokszor úgy szervezik, hogy játékos formában a fiatalságot is megszólítsák.

A kertészkedés igazából egy nagyon-nagyon sokrétűen előnyös tevékenység - mondja Réthy Kati. -  Egyrészt rengeteg egészségügyi haszna van, hiszen testmozgást igényel, friss levegőn történik, erősíti az ember mikrobiomját, a megtermelt növények pedig összehasonlíthatatlanul táplálóbbak bolti társaiknál. Másfelől kiemelkedő közösségteremtő és -összefogó ereje van, nem csak a magbörzéken keresztül, hanem egy-egy szomszédság rendszeres tapasztalatcseréjében (és kerti szerszám, mag, mulcs, palánta és termény megosztásában!) is,

a legtöbb kertészkedő napestig tudná sorolni, miért várja tél vége felé már tűkön ülve a kertszezont.”


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása