A gyerek az gyerek, Darth Vader meg Darth Vader - akkor is, ha a kórházban találkoznak
A CosHelp jelmezes önkéntesei maszkos jótevőkként járják a kórházak gyerekosztályait, hogy egy kis fényt és változatosságot vigyenek a kis betegek lázméréssel, bezártsággal és szabályokkal teli életébe. De miből és hogyan született az egyesület, mit tartanak a legfontosabbnak a munkájukban, és hogyan lehet hozzájuk csatlakozni akár jelmezben, akár jelmez nélkül?
Ha nem vagy tisztában a cosplay jelentésével, görgess a cikk aljára! Ha pedig képben vagy, ismerd meg a jelmezbe bújásnak egy igazán szívet melengető változatát!
Hófehérke és a 7 rohamosztagos
Honfi Juli, a CosHelp alapítója már régóta bejárt gyerekosztályokra, mint önkéntes segítő, amikor 2013-ban megismerkedett a pesti klinika egyik osztályán egy 18 éves sráccal, aki betegsége miatt kénytelen volt a születésnapját is a kórházban tölteni. A srác nagy Star Wars rajongó volt, Juli pedig ekkor szervezte be először két cosplay-es csoport, a 501-es Légió Magyarországi Helyőrségének és a Lázadó Légió hazai csapatának néhány tagját, hogy lepjék meg az ünnepeltet.
Az alapító sokáig jelmez nélkül vezényelte ezeket a látogatásokat, de egy idő után ő is úgy érezte, a sok jelmezes között nem maradhat „civilben”, a gyerekek könnyebben oldódnak, ha mindenki része a mesének.
Mivel akkoriban nagyrészt férfi jelmezesek voltak a csapat tagjai, akiknek ráadásul sokszor maszk takarta az arcát, Juli – fekete haja miatt is - végül Hófehérke szerepe mellett döntött, hogy erősítse a női vonalat.
Azóta időről-időre csatlakozik hozzá Elza a Jégvarázsból, Leia hercegnő és Wednesday Addams (és Izé is!) és még sokan mások, Juli pedig a ruhásszekrénybe nyúlva Hófehérke outfit-je helyett néha a Gonosz Királynő ruháját veszi ki.
Mellettük továbbra is rendszeres kórház látogatók a rohamosztagosok és a Star Wars univerzum többi régi és új alakja, de szívesen csatlakozik hozzájuk Pókember, Batman és Batgirl, Deadpool, a Fekete Özvegy vagy Szörnyella is.
A maguk készítette ruhákat az esetek többségében természetesen mindannyian ki kell, hogy egészítsék szájmaszkkal és kesztyűvel, esetleg lábzsákkal is, de a gyerekeket ez nem zavarja abban, hogy félénk érdeklődéssel vagy kitörő örömmel, de szinte mindig nyitottsággal fogadják őket.
Nekik ugyanis nem a tökéletes összképre, hanem a mesére és a varázslatra, a gyerekkoruk megélésére van szükségük.
Jog a gyerekkorhoz
A CosHelp legfontosabb üzenete is az, hogy egy gyerek a kórházban is gyerek, és ezen minőségében minden lehetséges módon meg kell erősíteni.
Munkájukat lényegét és célját így foglalják össze honlapjukon:
A CosHelp azon dolgozik, hogy olyan élményt nyújtson ezeknek a gyerekeknek, amit a gyerekek teljes szívvel át tudnak élni és felszabadultan tudnak jelen lenni ezekben a pillanatokban.”
Az ENSZ gyermekjogi egyezménye alapján ugyanis minden gyereknek joga van a szabadidőhöz, a játékhoz és a kultúrához, ez a jog pedig a kórházban is megilleti őket.
A kórházi kezelések sajnos a gyerekeknél is van, hogy hónapokig húzódnak, ilyenkor pedig az idegen környezet okozta alapvető szorongás, a fájdalmas vizsgálatok és kezelések mellett az izoláltság (gyakran egyszemélyes kórtermek) és a rutin nyomasztja a legjobban a kicsiket.
Emellett a szakemberek azt látják, amit minden gyakorló szülő is tapasztal, amikor otthon kell ápolnia a gyerekét: hogy az ágyhoz kötöttségtől felgyülemlik bennük a mozgás igénye, ez pedig érthető módon frusztrációt okoz.
- mondja Juli.
Ezek a látogatások nem csak önmagukban segítik a kis betegeket, hanem sokszor lesznek beszélgetésindítók is a gyerekek között, válnak közös pozitív élménnyé a szomorú sorsközösségben.
A szakemberek szerint pedig úgy kell ez a kis plusz a gyerekeknek (és bizony sokszor a felnőtteknek: orvosoknak, nővéreknek és szülőknek is), mint egy falat kenyér.
Minden maszk mögött ott az ember
A külső szemlélő ösztönösen a gyereket érintő testi-lelki megterhelés oldásának fontosságát látja a CosHelp és a hozzá hasonló segítő szervezetek (bohócdoktorok, terápiás állatokkal foglalkozó szakemberek) munkájában, azonban, ha szélesebbre vesszük a látószöget, kiderül, hogy a felnőtteknek legalább annyit adnak, mint a kicsiknek.
Az alábbi, hazai vizsgálat szerint az ápolók például kiemelten fontosnak tartják az ilyen jellegű pszichés segítséget, mert
- A vizsgálatban bebizonyosodott, hogy az ápolók fontosnak tartják a gyermek támogatását és a beavatkozásokra való pszichés felkészítését, mert az befolyásolja a velük való ápolói munkát is.
- A kutatás eredményei szerint a gyermekápolók lelkileg megterhelőnek tartják munkájukat, és kerültek már olyan szituációba, melyben nem tudtak reagálni a gyermek érzelmi reakciójára.
- Kiderült, hogy az ápolói pszichés megterheltséget csökkentené, ha helyettük egy szakember foglalkozna a gyermekek és a szülők érzelmi támogatásával.
Ugyanakkor ez a mókás bohóckodásnak látszó tevékenység is tud megterhelő lenni, és nem csak a sokszor nehéz és izzasztó jelmezek miatt.
Egyszer egy külön kérésre az intenzív osztályra is bementünk egy égési sérült kisgyerekhez. Utólag éreztem csak azt, hogy nem biztos, hogy erre a szituációra fel voltam készülve. Olyan viszont volt, hogy egy rohamosztagos srác megjegyezte, hogy jól jött a sisak a fején: eltakarta a könnybe lábadt szemét.” – mesélte Juli a Magyar Narancsnak-nek ebben a cikkben.
Az önkénteseknek azonban szerencséjük van, Juli ugyanis civilben is mások lelkével és érzelmi gyógyításával foglalkozik, az utóbbi években például munkaerőpiaci tanácsadóként segített tartós munkanélkülieket és megváltozott munkaképességű álláskeresőket, jelenlegi főállása mellett pedig mentálhigiénés tanácsadást tart és gyászfeldolgozó csoportokat vezet.
A segítséghez jelmez sem kell
A Coshelp önkéntesei közül van, aki a hobbija oldaláról került a csapatba, míg másnak csak később vált a jelmez a segítő munka részévé.
Az idejüket és a szeretetüket azonban mindannyian egyként, ingyen és örömmel adják.
Bárki jelentkezhet a csapatba, aki úgy érzi, tud bánni a gyerekekkel, azonban, ha erre nem érzünk magunkban kellő erőt, nem csak szuperhősök vagy Disney-hercegnők bőrébe bújva tudjuk segíteni az egyesület munkáját.
Nem lehet mindenki orvos, de mindenki hozzá tud járulni mások gyógyulásához.
De mi az a cosplay?
Nem farsangi beöltözés, nem Halloween-i extrém smink parókával megfejelve, hanem egész éves hobbi, közösség, életérzés.
Egyeseknek pedig hivatás és pénzkereseti lehetőség is.
A cosplay (costume+ play) szókapcsolatot egy japán producernek, Takahasi Nobujuki-nak köszönhetjük, aki 1984-ben először használta a kifejezést a Science Fiction Worldcon rendezvényen. Ázsiai eredetétől függetlenül a cosplay hamar meghódította az Egyesült Államokat is, ma pedig már a világ minden szegletében találhatunk olyan csoportokat és eseményeket, melyek a képregények, filmek, sorozatok vagy akár valós történelmi korszakok által elvarázsolt rajongóknak adnak átváltozási és önkifejezési lehetőséget.
Mások különféle anime-figurákként sétáló japán fiatalok fotói láttán találkoztak először a cosplay kifejezésével.
Akárhogy is, azt fontos tudni, hogy a kívülről csak egyszerű jelmezbe bújásnak tűnő tevékenység nagyon komoly, szinte már sportnak is beillő hobbi.
Magyar cosplayesek, például Rédei Anna (Enji Night) vagy Jobbágy Ildikó Melinda (Okkido) beszámolóiból is kiderült, hogy az egynapos eseményeket, ahol a jelmezek bemutatásra kerülnek, sokszor hónapok kemény munkája előzi meg.
A legrövidebb idő alatt elkészült jelmezem munkálatai is öt hónapot vettek igénybe, de az eddigi csúcstartó a legújabb projektem, melyen már kilencedik hónapja dolgozom szünet nélkül. -írta például Okkido.
Mindez a kutató-és alkotómunka, és persze nem utolsó sorban a saját testük karban tartása idő-és pénzigényes tevékenység, ám ma már tart ott a cosplay-ipar, hogy az igazán profik 100-200 ezer dollárt is megkeresnek vele egy évben.
A CosHelp természetesen önkéntes egyesületként a jelmezekkel kapcsolatos minden költséget maga áll.
