INSPIRÁLÓ
A Rovatból

A gyerek az gyerek, Darth Vader meg Darth Vader - akkor is, ha a kórházban találkoznak

Mit csinál egy cosplay-es talpig jelmezben a gyerekosztályon? Negyedóra normális gyerekkort a betegnek, megfizethetetlen pszichés segítséget az ápolóknak, valódi szuperhős-érzést önmagának.

Megosztom
Link másolása

 A CosHelp jelmezes önkéntesei maszkos jótevőkként járják a kórházak gyerekosztályait, hogy egy kis fényt és változatosságot vigyenek a kis betegek lázméréssel, bezártsággal és szabályokkal teli életébe. De miből és hogyan született az egyesület, mit tartanak a legfontosabbnak a munkájukban, és hogyan lehet hozzájuk csatlakozni akár jelmezben, akár jelmez nélkül?

Ha nem vagy tisztában a cosplay jelentésével, görgess a cikk aljára! Ha pedig képben vagy, ismerd meg a jelmezbe bújásnak egy igazán szívet melengető változatát!

Hófehérke és a 7 rohamosztagos

Honfi Juli, a CosHelp alapítója már régóta bejárt gyerekosztályokra, mint önkéntes segítő, amikor 2013-ban megismerkedett a pesti klinika egyik osztályán egy 18 éves sráccal, aki betegsége miatt kénytelen volt a születésnapját is a kórházban tölteni. A srác nagy Star Wars rajongó volt, Juli pedig ekkor szervezte be először két cosplay-es csoport, a 501-es Légió Magyarországi Helyőrségének és a Lázadó Légió hazai csapatának néhány tagját, hogy lepjék meg az ünnepeltet.

A meglepetés természetesen hatalmas örömet okozott, a pozitív visszajelzések hatására pedig Juli egyre többször szervezett hasonló látogatásokat. Ahogy egyre többen csatlakoztak a cosplay-es világon kívülről is, és bővült a csapat, Juli 2016-ban végül megalapította a Coshelp-et.

Az alapító sokáig jelmez nélkül vezényelte ezeket a látogatásokat, de egy idő után ő is úgy érezte, a sok jelmezes között nem maradhat „civilben”, a gyerekek könnyebben oldódnak, ha mindenki része a mesének.

Mivel akkoriban nagyrészt férfi jelmezesek voltak a csapat tagjai, akiknek ráadásul sokszor maszk takarta az arcát, Juli – fekete haja miatt is - végül Hófehérke szerepe mellett döntött, hogy erősítse a női vonalat.

Azóta időről-időre csatlakozik hozzá Elza a Jégvarázsból, Leia hercegnő és Wednesday Addams (és Izé is!) és még sokan mások, Juli pedig a ruhásszekrénybe nyúlva Hófehérke outfit-je helyett néha a Gonosz Királynő ruháját veszi ki.

Mellettük továbbra is rendszeres kórház látogatók a rohamosztagosok és a Star Wars univerzum többi régi és új alakja, de szívesen csatlakozik hozzájuk Pókember, Batman és Batgirl, Deadpool, a Fekete Özvegy vagy Szörnyella is.

A maguk készítette ruhákat az esetek többségében természetesen mindannyian ki kell, hogy egészítsék szájmaszkkal és kesztyűvel, esetleg lábzsákkal is, de a gyerekeket ez nem zavarja abban, hogy félénk érdeklődéssel vagy kitörő örömmel, de szinte mindig nyitottsággal fogadják őket.

Nekik ugyanis nem a tökéletes összképre, hanem a mesére és a varázslatra, a gyerekkoruk megélésére van szükségük.

Jog a gyerekkorhoz

A CosHelp legfontosabb üzenete is az, hogy egy gyerek a kórházban is gyerek, és ezen minőségében minden lehetséges módon meg kell erősíteni.

Munkájukat lényegét és célját így foglalják össze honlapjukon:

„A kórházi lét nem szólhat csak a szigorú szabályok betartásáról, a fizikai test gyógyulásáról, teret kell engedni a lelki egészségvédelemhez, fontos, hogy a kórházi szabályok betartása mellett is gyerekek tudjanak maradni, meg tudják élni gyermeki létüket, tudjanak önfeledten játszani.

A CosHelp azon dolgozik, hogy olyan élményt nyújtson ezeknek a gyerekeknek, amit a gyerekek teljes szívvel át tudnak élni és felszabadultan tudnak jelen lenni ezekben a pillanatokban.”

Az ENSZ gyermekjogi egyezménye alapján ugyanis minden gyereknek joga van a szabadidőhöz, a játékhoz és a kultúrához, ez a jog pedig a kórházban is megilleti őket.

A kórházi kezelések sajnos a gyerekeknél is van, hogy hónapokig húzódnak, ilyenkor pedig az idegen környezet okozta alapvető szorongás, a fájdalmas vizsgálatok és kezelések mellett az izoláltság (gyakran egyszemélyes kórtermek) és a rutin nyomasztja a legjobban a kicsiket.

Emellett a szakemberek azt látják, amit minden gyakorló szülő is tapasztal, amikor otthon kell ápolnia a gyerekét: hogy az ágyhoz kötöttségtől felgyülemlik bennük a mozgás igénye, ez pedig érthető módon frusztrációt okoz.

„Ebbe a bezártságba csöppenünk mi bele, és nyújtunk nekik egy olyan élményt, amit ők maguk tudnak átélni, – és ami még nagyon fontos, ők tudnak elmesélni az otthon maradt családtagoknak, barátoknak, osztálytársaknak, vagy akár csak a kórházi dolgozókkal közösen emlegethetik fel még hetekig ezt az élményt.”

- mondja Juli.

Ezek a látogatások nem csak önmagukban segítik a kis betegeket, hanem sokszor lesznek beszélgetésindítók is a gyerekek között, válnak közös pozitív élménnyé a szomorú sorsközösségben.

A szakemberek szerint pedig úgy kell ez a kis plusz a gyerekeknek (és bizony sokszor a felnőtteknek: orvosoknak, nővéreknek és szülőknek is), mint egy falat kenyér.

Minden maszk mögött ott az ember

A külső szemlélő ösztönösen a gyereket érintő testi-lelki megterhelés oldásának fontosságát látja a CosHelp és a hozzá hasonló segítő szervezetek (bohócdoktorok, terápiás állatokkal foglalkozó szakemberek) munkájában, azonban, ha szélesebbre vesszük a látószöget, kiderül, hogy a felnőtteknek legalább annyit adnak, mint a kicsiknek.

Az alábbi, hazai vizsgálat szerint az ápolók például kiemelten fontosnak tartják az ilyen jellegű pszichés segítséget, mert

nekik a fizikai gondozáson túl már nem sok energiájuk marad a lelki ápolásra is, amiről viszont pontosan tudják, milyen fontos eleme a gyógyulásnak.
  • A vizsgálatban bebizonyosodott, hogy az ápolók fontosnak tartják a gyermek támogatását és a beavatkozásokra való pszichés felkészítését, mert az befolyásolja a velük való ápolói munkát is.
  • A kutatás eredményei szerint a gyermekápolók lelkileg megterhelőnek tartják munkájukat, és kerültek már olyan szituációba, melyben nem tudtak reagálni a gyermek érzelmi reakciójára.
  • Kiderült, hogy az ápolói pszichés megterheltséget csökkentené, ha helyettük egy szakember foglalkozna a gyermekek és a szülők érzelmi támogatásával.

Ugyanakkor ez a mókás bohóckodásnak látszó tevékenység is tud megterhelő lenni, és nem csak a sokszor nehéz és izzasztó jelmezek miatt.

„Vannak olyan coshelperek, akik éjszakai műszak után jönnek el, hullafáradtan, ők is azt mondják utána, hogy feltöltődtek.

Egyszer egy külön kérésre az intenzív osztályra is bementünk egy égési sérült kisgyerekhez. Utólag éreztem csak azt, hogy nem biztos, hogy erre a szituációra fel voltam készülve. Olyan viszont volt, hogy egy rohamosztagos srác megjegyezte, hogy jól jött a sisak a fején: eltakarta a könnybe lábadt szemét.” – mesélte Juli a Magyar Narancsnak-nek ebben a cikkben.

Az önkénteseknek azonban szerencséjük van, Juli ugyanis civilben is mások lelkével és érzelmi gyógyításával foglalkozik, az utóbbi években például munkaerőpiaci tanácsadóként segített tartós munkanélkülieket és megváltozott munkaképességű álláskeresőket, jelenlegi főállása mellett pedig mentálhigiénés tanácsadást tart és gyászfeldolgozó csoportokat vezet.

A segítséghez jelmez sem kell

A Coshelp önkéntesei közül van, aki a hobbija oldaláról került a csapatba, míg másnak csak később vált a jelmez a segítő munka részévé.

Az idejüket és a szeretetüket azonban mindannyian egyként, ingyen és örömmel adják.

Bárki jelentkezhet a csapatba, aki úgy érzi, tud bánni a gyerekekkel, azonban, ha erre nem érzünk magunkban kellő erőt, nem csak szuperhősök vagy Disney-hercegnők bőrébe bújva tudjuk segíteni az egyesület munkáját.

Vidéki látogatásaikhoz nagy örömmel fogadnak el fuvarozási felajánlásokat, a minőségi fotós-videós segítség, vágás vagy szerkesztés is mindig jól jön, és a jelmezek elkészítésében is örömmel fogadnak el segítséget.

Nem lehet mindenki orvos, de mindenki hozzá tud járulni mások gyógyulásához.

De mi az a cosplay?

Nem farsangi beöltözés, nem Halloween-i extrém smink parókával megfejelve, hanem egész éves hobbi, közösség, életérzés.

Egyeseknek pedig hivatás és pénzkereseti lehetőség is.

A cosplay (costume+ play) szókapcsolatot egy japán producernek, Takahasi Nobujuki-nak köszönhetjük, aki 1984-ben először használta a kifejezést a Science Fiction Worldcon rendezvényen. Ázsiai eredetétől függetlenül a cosplay hamar meghódította az Egyesült Államokat is, ma pedig már a világ minden szegletében találhatunk olyan csoportokat és eseményeket, melyek a képregények, filmek, sorozatok vagy akár valós történelmi korszakok által elvarázsolt rajongóknak adnak átváltozási és önkifejezési lehetőséget.

A cosplay-t Magyarországon sokan az Agymenők (The Big Bang Theory) sorozatból ismerik, ahol a főszereplő kockák csapata minden lehetőséget megragad, hogy valamilyen szuperhős (vagy hobbit, Star Trek-szereplő vagy a Doppler -effektus) bőrébe bújhasson.

Mások különféle anime-figurákként sétáló japán fiatalok fotói láttán találkoztak először a cosplay kifejezésével.

Akárhogy is, azt fontos tudni, hogy a kívülről csak egyszerű jelmezbe bújásnak tűnő tevékenység nagyon komoly, szinte már sportnak is beillő hobbi.

Magyar cosplayesek, például Rédei Anna (Enji Night) vagy Jobbágy Ildikó Melinda (Okkido) beszámolóiból is kiderült, hogy az egynapos eseményeket, ahol a jelmezek bemutatásra kerülnek, sokszor hónapok kemény munkája előzi meg.

A legrövidebb idő alatt elkészült jelmezem munkálatai is öt hónapot vettek igénybe, de az eddigi csúcstartó a legújabb projektem, melyen már kilencedik hónapja dolgozom szünet nélkül. -írta például Okkido.

Egy cosplay-es nem csak alkalmi színész, hanem tervező, varrónő/férfi, kellékes, sminkes és fodrász is egy személyben, aki egy szerepet kizárólag leírásokból és képi/filmes anyagokból épít fel.

Mindez a kutató-és alkotómunka, és persze nem utolsó sorban a saját testük karban tartása idő-és pénzigényes tevékenység, ám ma már tart ott a cosplay-ipar, hogy az igazán profik 100-200 ezer dollárt is megkeresnek vele egy évben.

A CosHelp természetesen önkéntes egyesületként a jelmezekkel kapcsolatos minden költséget maga áll.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása