Ezért életveszélyes, ha egymásba szeret egy nárcisztikus és egy empata
Nem egy olyan esetet láthatunk mégis, mikor egy nárcisztikus és egy empatikus személyiségtípusú ember egymásba szeret.
A nárcisztikus ember általában sérült személyiség, aki önmagát állítja a középpontba, és mások érzéseivel nem törődve érvényesíti az akaratát. Ezzel szemben az empatikus a megértésre és a segítségnyújtásra szocializálódott, így céljául tűzi ki párja "megmentését", és mivel felismeri társa sebzettségét, folyamatosan felmenti őt hibái alól.
Elsőre talán azt gondolhatnánk, ez a tökéletes párosítás. Mindenki megkapta, amire vágyott: a nárcisztikus személy szerepelhet és a társára támaszkodhat, míg az empata segít és szolgál. Ám a kapcsolat rövidesen kizsákmányolóvá válik. Az empata küldetésének tekinti, hogy megmentse sérülésekkel teli párját, aki aztán élősködővé válik, és használni kezdi társát. Míg előbbi a közös cél érdekében támogatja partnerét, utóbbi csakis a személyes érdekeit nézi, és valójában sosem gondol bele abba, hogy érintheti ez a másik felet.
Ha valaki azt hinné, egy ilyen kapcsolatban mégis létrejöhet az egyensúly, nagyot téved.
Sajnos soha nem lesz egyenrangú a kapcsolat, ha az egyik fél csak ad, a másik pedig csak kap, és kis idő elteltével az empatikus fél is felismeri, hogy társa menthetetlen. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a sebzett, álarcot viselő ember egy valójában mély érzésű valakit rejt, ám ez a gondolat nem lehet mentség minden destruktív cselekedetre.
Mivel a nárcisztikus fél az első számú "haszonélvező", és az empatikus maximum az apró sikerélményeket élvezheti, pár hónap után látványosan felborul az egyensúly.
Ebben az esetben az empata dolga, hogy kilépjen a viszonyból, hiszen érzelmileg kizsákmányolttá válik. A döntés roppant nehéz, ám nem lehetetlen: sose felejtsük el, hogy a szerelem kölcsönösségen alapul, és olyan embert kell találnunk, aki viszonozza a törődésünket.
Címkép: Pexels