Van az utazásnak egy formája, amiről ritkán beszélünk. Nem az a fajta, ami bakancslistákról, tökéletes fotókról vagy kipipált látványosságokról szól. Hanem az, amikor egy ország egyszer csak háttérré válik valami sokkal fontosabbhoz: ahhoz, hogy emberek újra kapcsolódni tudjanak önmagukhoz és egymáshoz. A mögöttünk hagyott, de még mindig bennünk élő portugáliai hét valójában erről szólt.

Megérkeztünk Budapestre - de lélekben már el is szöktünk az olasz csizma sarkába, a napos, illatos, mesés Pugliába: egy teltházas közösségi főzőesttel, 55 vendégünkkel, a Klauzál téri vásárcsarnok gasztro-templomában, a Borganikában.

Az életmódváltásba, ahogyan az élet minden területén történő változásba igenis belefér a mentesség, anélkül, hogy feladnánk az élvezetet.