Connect with us

Velem ne azért maradjon, mert aláírt egy papírt! – Hogyan döntöttem el, hogy nem akarok férjhez menni

Fotó: Pexels

LIFE

Velem ne azért maradjon, mert aláírt egy papírt! – Hogyan döntöttem el, hogy nem akarok férjhez menni

Amióta ezt megértettem, boldogabb vagyok a szerelmemmel, mint valaha. Elmondom, hogy történt.


Tudom, a legtöbb nő már kislányként is a habos-babos menyasszonyi ruháról és tündérmesébe illő esküvőről álmodozik. Engem sokáig hidegen hagyott a téma. Először a középiskolás éveimben merült fel bennem, hogy talán egyszer majd férjhez megyek, az egyetemi szerelmemnél pedig komolyan fontolóra vettem, hogy összekössük az életünket. Igaz, a srác nem volt éppen egy férj-alapanyag, a bulin és a pián kívül kevés dolog érdekelte, de naivan azt hittem, hogy ha összekötjük az életünket, talán majd megváltozik minden.

Végül persze elegem lett a megbízhatatlanságából és a félrelépéseiből, így szakítottam vele, majd összejöttem egy gyerekkori szerelmemmel. Emlékszem a pillanatra, amikor egy verőfényes tavaszi napon egymás mellett sétáltunk, én pedig véletlenszerűen megkérdeztem, mit gondol a házasság és a családalapítás kérdéséről.

A srác azonnal rávágta, hogy ő nem szeretne házasodni. Úgy éreztem, egy világ omlott össze bennem. Honnan fogom tudni, hogy tényleg szeret engem, hogy el akar köteleződni mellettem, ha egyszer nem állunk oltár elé?

És azt hiszem, ekkor értettem meg, mit is jelent számomra az esküvő.

Őszintének kell lennem: nem a ceremóniára és a romantikára vágytam, hanem arra, hogy valaki papíron biztosítson a szerelméről, és biztonságban érezhessem magam életem végéig. Ahogy ezt kimondtam magamban, az is világossá vált, mennyire nevetséges ez az egész.

Valóban egy papíron tett ígérettől várom a megmentést? Ha aláírta, talán kötelességévé válik örökre engem szereti, pátyolgatni, támogatni?

Ezzel a felismeréssel új fejezet kezdődött a saját és a szerelmi életemben egyaránt. Innentől a saját elvárásaink és vágyaink alapján alakítottuk a párommal a kapcsolatunkat, én pedig nem éreztem azt, hogy egy képzeletbeli idővonalon kell haladnom, mindig megtéve a következő – kötelező – lépést. Megértettem, hogy a családalapításhoz nem szükséges oltár elé állni, hiszen ugyanolyan boldog és felelősségteljes szülők lehetünk a házasság köteléke nélkül is.

Azt hiszem, ekkor tudtam először definiálni azt is, mit várok a társamtól: biztonságot, bizalmat, lojalitást és szeretetet, azonban mindez belőle kell, hogy fakadjon, nem pedig egy olyan intézményrendszerből, amit a társadalom tukmált ránk.

Félreértés ne essék, nem gondolom úgy, hogy csak a rettegő, kötődésmániás emberek házasodnak. Maximálisan elfogadom, hogy valakinek örömöt okozhat a ceremónia, hogy boldogságot jelent hivatalossá tenni egy gyönyörű köteléket. Amit elmeséltem, az csakis az én saját félelmeimről szól, amelyekkel szembe kellett néznem, papír ide vagy oda.

Ráadásul mindez nem azt jelenti, hogy egyedül, remeteként tervezem leélni az életem. Én is vágyom az intimitásra, a romantikára, a társra, aki inspirál és akivel egy csapatot alkothatok, akivel megoszthatom az otthonom és a családom. És úgy érzem, szerencsés vagyok, amiért mindez megadatott. Egy szó, mint száz: vállald az önreflexiót, és gondold át, miért hozod meg a döntéseidet, bármi is legyen az a döntés, hiszen ezáltal sokkal szabadabbá válhatsz!

YourTango

Még több LIFE

Hirdetés

Népszerű

Facebook

Hirdetés
Fel