Meghökkentő konténerturné - Eláruljuk, hova kerülnek a kidobott ruháid!
Megunhatunk és elhasználódhat egy ruhánk, amit aztán kidobunk, ezzel nincs probléma. Azt jó tudatosítani, hogy az újrahasznosítás se a környezetvédelem hovatovábbja.
Bár az sem biztos, hogy idáig eljut a ruha - még akkor sem feltétlen, ha erre kijelölt konténerbe visszük a zsákszám nem hordott darabokat.
A divatipar fenntarthatatlansága
Az, hogy a divatipar jelenlegi működése hosszú távon nem fenntartható, tény. A világ üvegházhatású gázkibocsátásának mintegy 10%-áért felelős a textilgyártás és -kereskedelem, ami nagyobb hatással van a klímaváltozásra, mint a nemzetközi repülés és a tengeri áruszállítás együttvéve.
egy 2022-es kutatás alapján évente körülbelül 92 millió tonna ruhaszemét keletkezik. A fast fashion divatcikkek több mint felét az emberek egy éven belül kidobják.
A ruhakidobási trendek számokban
Az erre alkalmas ruhakonténerek gombamód szaporodnak, de még így sem kellő ütemben, sőt: nem is biztos, hogy megoldást jelentenek az égető kérdésre. A hazai hulladékkezelésért felelős MoHu friss adatai szerint

Ez nagyjából 37-szer a Lánchíd teljes súlya, és egyáltalán nem lazán kapcsolódva ennyit nyom a nagy Csendes-óceáni szemétsziget is.
Korábbi EU-s adatok szerint fejenként évente 12 kg textiltől szabadul meg egy európai, és ezek több mint felét sima kommunális hulladék közé hajítjuk. Világviszonylatban durvább a helyzet - számítások szerint a kidobott ruhák 87%-a kerül szeméttelepre vagy égetőkbe. 21 milliárd tonna ruháról van szó. Évente.
Szó szerint gáz a textilhulladék
A szintetikus anyagok idővel mikroműanyagokká bomlanak le, ezek mérgezik a talajt, de ez a mérgezés zajlik le akkor is, ha a textília hulladéklerakóba kerül. Itt ráadásul bomlásuk során metán is keletkezik, ami a CO2 után a második legdurvább üvegházhatású gáz. Így a ruhák igen széles spektrumon környezetszennyező tényezők.
Ne kerüljön telepre - de a konténer tényleg jó?
A MoHu szerint, bár több ruhagyűjtő konténerük egyáltalán nincs is ott, ahol térképük jelzi, a döcögő rendszerben a hibákat bejelentést követően javítják. Meg különben is: meg óhajtják négyszerezni a jelenlegi 3000 darabos ruhagyűjtő konténermennyiséget.
Arról, hogy ez hogyan is néz ki a gyakorlatban, globális trend szerint általában szűkszavúan nyilatkoznak a hulladékkezelők.
Világkörüli turné 2024-’25
Ami nem véletlen, 2025 elején éppen ezért kavart nagy vihart az El País cikke, amelyben 11 hónap megfigyeléseit tárták az olvasók elé.

Geolokációs eszközöket varrtak 15 ruhadarabba, amelyeket különböző gyűjtőkonténerekbe dobtak Spanyolország-szerte. Majd ezek útját követték: cirka egy év alatt egyáltalán nem oda jutottak a nadrágok és kabátok, ahová gondolná az ember, amikor ökotudatosan megszabadul tőlük.
A ruhák közül több Afrikába és Ázsiába jutott el:
Egy bikaviadalos dzseki, amelyet egy madridi H&M konténerbe dobtak, Hollandián keresztül az Egyesült Királyságba utazott, majd ott darabokra aprították és újrahasznosították (győzelem).
Egy másik, spanyol konténerbe dobott nadrág Elefántcsontpartra jutott el több országon át. Eközben néhány ruha hónapok óta ipari parkokban vagy üres spanyol telkeken porosodik. Az újrahasznosítás és a humanitárius célok helyett úgy tűnik, a használt ruhák világszintű, részben átláthatatlan kereskedelmi körforgásba kerülnek.
Fast fashion, a 92 millió tonna szemét divatja
A már említett, a konténeres gyűjtéséről legismertebb H&M adatai szerint 2013 óta több mint 172 000 tonna használt ruhát és textíliát gyűjtöttek össze világszerte. A 2023-as adatok szerint a leadott darabok 68%-át újraértékesítették,

Azért ezt az ultra fast fashion márkát sem kell piedesztálra emelni attól, hogy valamennyire meghosszabbítja az extrém rövid élettartamú ruhái ciklusát. A cég a hírek szerint 2013 óta évente 12 tonna ruhát éget el azért, mert készletre gyárt, nem pedig igény szerint. Ez pedig csak egy márka,
Egyébként Magyarország különösen nagy felvevőpiaca az ultra fast fashion daraboknak, hiszen az itthoni ruhavásárlások 12%-át ezek teszik ki, ami arány vetekszik az amerikaival, és bőven az EU-s átlag felett van.

A háttérben az alacsonyabb környezeti érzékenység és a fiatalok olcsó, trendi ruhák iránti vonzalma áll, miközben a használt ruhák kereskedelme szintén élénk.
Akkor hát hová dobjuk a régi ruhát?
A használt ruháktól való megszabadulás legrosszabb módja, ha egyszerűen a kukába dobjuk őket – onnan ugyanis égetőbe vagy hulladéklerakóba kerülnek, ami hatalmas környezeti terheléssel jár. Ehelyett érdemes átgondolni, hogyan lehetne a feleslegessé vált daraboknak második életet adni: odaajándékozhatjuk barátoknak, elvihetjük turkálóba vagy adományboltba, esetleg eljuttathatjuk olyan szervezetekhez, amelyek új gazdát keresnek nekik. Ilyen például a budapesti Cseriti hálózat vagy a Reruha, ahol pontokat kapunk a leadott ruhákért, és kedvezményesen vásárolhatunk cserébe.
Aki kreatívabb megoldásokat keres, az a pécsi Retextil műhelyhez is fordulhat, ahol megváltozott munkaképességű emberek kezei között válik a textilhulladék egyedi, kézműves tárgyakká, de számolatlan már az ilyen kreatív szervezet.

A teljesen elhasználódott, javíthatatlan ruhadaraboknak sem muszáj a szemétben végezniük – ezek számára is vannak kijelölt gyűjtőkonténerek, amelyeket például a Textrade Kft. működtet. A cég több mint 1000 konténeréből évente 5000 tonna ruhát gyűjt be, amelyeket válogatás után vagy újrahasznosítanak, vagy a még menthető darabokat eljuttatják a másodlagos piacokra. Bár vannak hiányosságai a MoHu gyűjtési rendszerének, és a Fast Fashion gyűjtők mögötti rendszer etikussága is megkérdőjelezhető, ezek használata talán még mindig jobb, mint explicit a hulladékégetőbe juttatni a ruhákat.
Egyetlen megoldás: vegyél kevesebbet
Zárógondolatként pedig az unalomig ismételt tételmondatokat érdemes átrágni: soha nem lesz jobb megoldás annál, minthogy meg sem termeljük a hulladékot.
hogy minél kevesebb legyen, és minél később legyen belőlük szemét. Ez a fenntartható megoldás, a többi nem az, bármennyire próbáljuk maszkírozni.