INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Ki volt Frankenstein nagyanyja és Cattelena, a fekete nő? És főként: miért 400 éve volt a nők aranykora?

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nőként élni a világtörténelem során sosem volt olyan jó, mint most. Vannak, akik ezt máshogy látják.

Megosztom
Link másolása

Gyakran találkozunk azzal a filmek által is táplált megközelítéssel, hogy a középkor a nők számára maga volt a földi pokol. A legtöbb alkotás a hétköznapi asszonyokat és lányokat kiszolgáltatottaknak, gyengéknek, ápolatlannak mutatja, más ábrázolások megragadnak a nemesek lányainak kényszerházasságainál és az azokból való kiúttalanságnál.

A lényeg, hogy akár történelemkönyveket olvasunk, akár kosztümös filmet nézünk, a végére mindig hálát adunk a sorsnak, hogy most élünk, és nem akkoriban.

De könnyen meglehet, hogy tévedünk.

Egyes történészek szerint a középkor a földi pokol helyett maga volt az aranykor a nők számára, akiknek akkoriban sokkal több hatalmuk volt, mint manapság. Legalábbis ezt állítja egy észak-walesi akadémikus, Sue Niebrzydowski, a Bangori Egyetem munkatársa a tanulmányában.

Azt mondja, hogy a 4-600 évvel ezelőtt élt nőknek sokkal nagyobb hatalmuk és függetlenségük volt, mint mai utódaiknak.

Hogy erről semmit nem hallottál? Nem csoda.

Dr. Sue Niebrzydowski, a Bangori Korai és Modern Tanulmányok Intézetének médiatudósa jogi feljegyzéseket, könyveket és dalszövegeket tanulmányozott, hogy képet alkosson a nők életéről a 12-15. században.

„Óvakodnunk kell attól, hogy túl sok tévhitet őrizgessünk a nők múltbeli életéről. Igaz, hogy a legtöbb információnk a gazdagabb nőkre vonatkozó művészeti, irodalmi vagy történelmi feljegyzésekből származik, de a középkorban a középkorú nőknek sokkal több hatalmuk és függetlenségük volt, mint azt elsőre gondolnánk” - állítja.

Azt is elmondta, hogy a nők sikerének kulcsa a férfiakénál hosszabb várható élettartam volt.

„A nők gyakran már 30 éves korukra megözvegyültek, és ez az állapot lényegesen nagyobb szabadságot adott nekik, mint amit a házasságuk alatt megéltek.

Találtunk nőket, akik kolostorokat vezettek, könyveket írattak, és korai turistautakat szerveztek a Szentföld meglátogatására” - mondta.

Arról is mesélt, hogy amennyiben átvették a férj vállalkozását, azt maguk vezethették, a saját elgondolásuk alapján, esetleg gazdálkodtak a földeken, tehenet tartottak, szőttek-fontak, ezekkel a munkákkal fenn tudták tartani magukat és a gyerekeiket.

„Szexuálisan szabadabbak lehettek, és saját feltételeik szerint léphettek be a házassági piacra (ha akartak) - és a saját szempontjaikat figyelembe véve mehettek újra férjhez, legyen az gazdasági, szerelmi, társasági vagy élvezeti ok.”

Az özvegyek jogai

A magyar történelem meglehetősen szűkszavú, ha a nőkről van szó. Néhány elszórt információból tudunk csak tájékozódni. Pozsonyban például fennmaradt két középkori céhszabályzat, amely említi, hogy nők felvételét is engedélyezik a céhbe. A mesterjogokat tehát a nők is megörökölhették, akár özvegység esetén, akár már hajadonként, fiú örökös híján.

Egy budai mészáros céh az 1400-as évek második felében így rendelkezett:

„Ha valamelyik özvegynek annyi vagyona van, hogy fenn tud tartani mészárszéket, akkor a mesterek kötelesek adni neki egy mészárszéket és egy legényt, hogy a mesterséget saját maga gyakorolhassa.”

Csak a mészárosok esetében Budán ekkoriban 20% volt a női céhtagok aránya. Nincs okunk azt feltételezni, hogy a többi céh esetében más lett volna a helyzet.

Mire elég 13 év

Hogy magyar példánál maradjunk, amikor az özvegyek kalandos életéről van szó, ismerkedjünk meg Kanizsai Dorottyával. Ő, akit lánykori nevén említ mindenki, a magyar középkor egyik jelentős alakja volt. Sajnos élete számos részlete nem ismert, de ami igen, az nem egy kiszolgáltatott, gyenge ember képét festi elénk.

Kanizsai Dorottya

Kanizsai Dorottya (1490-1532), miután második férje, Perényi Imre is meghalt,

körülbelül 29 éves korában özvegyült meg (másodszor). Ekkor vette át a családi birtokok irányítását,

és igazgatta azokat haláláig. Mivel az 1500-as évek Magyarországán egy főnemesi család birtokainak kezelése rendkívül összetett feladat volt, Dorottya napjai jelentős részét azok gazdasági ügyeinek intézése töltötte ki. A fiatal özvegy ebben a szerepben szoros kapcsolatban állt a helyi nemességgel és politikai szereplőkkel, sőt, magával a királlyal, II. Lajossal is, aki szokatlanul hosszan (és szépen) írt a több nyelven beszélő, politikában jártas asszonyról, és akit két alkalommal is meghívott a rendi gyűlésre.

De Dorottya ezeknél fontosabbnak tartotta a nők képzését. Mivel akkoriban nem voltak iskolák leány gyermekeknek, a lányok még akkor sem tanulhattak, ha nagyon gazdag családba születtek. Ezért

az özvegy magához vette a környékbeli nemesség lányait és magas színvonalú oktatásban részesítette őket.

A szegény szolgálóit kiházasította, az árvákat támogatta, de ami miatt a legtöbben egyáltalán emlékeznek rá, az a mohácsi vész utáni helytállása volt:Jó cselekedeteinek sorából kiemelkedik a mohácsi csata halottainak eltemettetése. Az elesettek megérdemelték volna, hogy az egész nemzet sirassa őket, de még olyan ember sem akadt, aki a halottakat eltemettette volna. A veszedelmes csatatérhez még közel sem ment senki.

Amire a férfiak nem mertek vállalkozni, azt Kanizsai Dorottya véghezvitte. Nagy pénzen négyszáz embert fogadott, s a halottakat mind eltemettette. A papjaival megáldatta a hamvakat, s a templomaiban misét mondatott az elesett hősökért.”

Mindössze 13 évig élt özvegységben, de ez az idő elég volt arra, hogy saját jogon nevet szerezzen magának.

Amikor a bölcsesség bűn

Kicsivel később élt Marie de Gournay (1565-1645) egy francia író, filozófus és a női egyenjogúság egyik korai szószólója. Ő is nemesi családban látta meg a napvilágot, és lányok által látogatható iskolák híján szintén autodidakta módon képezte magát.

Marie le Jars de Gournay

Fiatal korától kezdve szenvedélyesen érdeklődött az irodalom és a filozófia iránt. Marie a nők jogainak és az oktatásnak lelkes támogatója volt. Fő művei közé tartozik a L'Égalité des hommes et des femmes (A férfiak és nők egyenlősége) című értekezés, amelyben a nemek közötti egyenlőséget hangsúlyozta, és érvelt a nők oktatásának fontossága mellett. Egyik jelentős szövegében így elmélkedik a férfi és a nő helyzetéről:

„Szerencsés vagy, olvasó, ha nem tartozol ahhoz a nemhez, amelytől minden jó el van tiltva; amelytől a szabadságot megtagadják; amelytől szinte minden erény megtagadtatik; szerencsés vagy, ha azok közé tartozol, akik bölcsek lehetnek anélkül, hogy az bűn lenne.”

Marie egész életét egyedülállóként és független emberként élte le, nem ment férjhez, és a saját írói és filozófiai munkásságából tartotta fenn magát. Bár korának társadalmi elvárásai szerint az élete sok szempontból rendhagyónak számított, kitartása és tudásvágya lehetővé tette, hogy elismerést szerezzen. Élete során gyakran szembesült azzal, hogy nőként a tudományos körökben az érvényesülésre csak korlátozott lehetőségei adódtak. Azonban nem hagyta, hogy a társadalmi normák befolyásolják az életét. Önállóan írt és publikált, és a nők oktatási és szellemi jogainak szószólója lett.

Frankenstein nagyanyja

Mary Wollstonecraft (1759–1797) író és filozófus újabb száz évvel később élt, de ő is úttörő szerepet játszott a nők jogaiért és az egyenlőségért folytatott küzdelemben. Londonban született egy hétgyerekes család második gyerekeként. Apja rossz üzleti döntései miatt a család elszegényedett, ráadásul a férfi erőszakos természete miatt Mary gyakran volt kénytelen megvédeni az édesanyját.

Fiatalon nem volt más választása, saját magát kellett eltartania, a család anyagi helyzete esélyt sem adott a házasságra, és

a nők számára elérhető kevés foglalkozási lehetőséget (tanítás, varrás, társalkodónői munka) mind kipróbálta, de egyiket sem találta megfelelőnek.

Az írás viszont lehetőséget adott neki az önfenntartásra, valamint arra, hogy saját gondolatait kifejthesse és ezzel hatást gyakoroljon a világra. Londonba költözött, fordításokat készített franciából és németből, sokat olvasott, és könyvismertetőket írt. Ma már ebből a munkából egy nő sem tudná eltartani magát a világon sehol, de akkoriban még a radikális gondolkodóknak is sikerült. Közben megismerkedett más gondolkodókkal is, mint Thomas Paine és William Godwin, utóbbi később a férje lett.

Mary Wollstonecraft

1790-ben eléggé feldühítette Edmund Burke kritikája a francia forradalomról, ezért kiadta A Vindication of the Rights of Men (A férfiak jogainak védelme) című művét, amelyben támadta az arisztokráciát és védelmezte a köztársaságot. Mai ismertségét azonban az 1792-es A Vindication of the Rights of Woman (A női jogok védelme) című művének köszönheti. Ebben a munkájában arról beszélt, hogy a nők ugyanazokra az alapvető jogokra jogosultak, mint a férfiak, különösen az oktatás területén.

Mary Wollstonecraft írásaiban is kénytelen volt hangsúlyozni, hogy a nők értelmes lények, akiknek szintén szükségük van szellemi és társadalmi fejlődésre. „Az, ami hiányzik a világból, nem a jótékonyság, hanem az igazságosság” - írta.

Magánélete viharos és ugyanolyan szabad volt, mit a szelleme. Gilbert Imlay amerikai kalandorral folytatott viszonyából született első lánya, Fanny. Később összeházasodott William Godwin filozófussal. A házasság azonban rövid ideig tartott, mivel az akkor már 38 éves Wollstonecraft 1797-ben, közös lányuk,

Mary születése után 3 nappal gyermekágyi lázban elhunyt. Kislánya, Mary felnőve az a Mary Shelley lett, aki a Frankenstein című regényt megírta.

Halálát követően munkássága feledésbe merült, azonban a XIX. és XX. század során újra felfedezték, és ma már a feminista mozgalom egyik alapítójának tekintik. Írásai és eszméi jelentős hatással voltak a nők jogaiért folytatott küzdelemre, és ma is alapvető olvasmányok a gender tudományok és a feminista irodalom területén.

Cattelena, a fekete nő

A Bristol melletti Almondsburyben élt Cattelenára azért kell emlékeznünk, mert egyike azon kevés fekete afrikai nőnek, aki a XVII. századi Európában nyomot hagyott maga után. Persze nem sokat, az 1625-ben bekövetkezett halálakor készült vagyonleltár az, ami utána fennmaradt. Ebből derül ki, hogy miként élhetett és mit birtokolt ez az asszony: egy 3 fontot érő tehén, egy ágy, egy paplan, egy gyertyatartó, négy edény, tányérok és kanalak, „minden ruhája”, egy láda és két kis dobozka. Ennyi volt mindene. A vagyona 6 font, 9 shilling és 6 penny volt. Nem volt gazdag, de a tehene és kétkezi munkája segítségével eltartotta magát.

Illusztráció, Black Tudors, Futurelearn

Egyedülálló volt, mint a XVII. századi Angliában minden ötödik nő, és egy másik nőt jelölt ki a végrendelete végrehajtójának. Cattelena neve arra utal, hogy Spanyolországon keresztül érkezett Bristolba. Ennyit tudunk, de ez is elég ahhoz, hogy megváltoztassa a hétköznapi nők életéről alkotott képünket.

Almondsbury egy kis falu Bristol közelében.

Abban az időben, amikor Cattelena ott élt, az adatok szerint még legalább 16 afrikai élt arrafelé.

A halála utáni vagyonleltár leírásának címe: „Cattelena, Almonsbury-i (Gloucester megye) fekete nő, egyedülálló asszony a Bristoli egyházmegyében.”

Leltárában főzőedények, ruhák, ágynemű, terítő és gyertyatartó szerepel. Cattelena legértékesebb tulajdona azonban egy tehén volt.

Egy tehén tejjel és vajjal látja el a gazdáját, valamint a tejtermékek értékesítéséből származó bevétel is fontos jövedelmet biztosíthat. Cattelena a tehenét a falu közös földjén legeltethette. Ez adta meg számára a függetlenség és az önellátás lehetőségét.

A tehenet akkoriban nők fejték, a vajat nők köpülték, a sajtot is ők készítették. A leltár szerint Catellena tehene 3 font 10 shillinget ért. 1625-ben,

Cattelena halálának évében a tehén árából  64 kiló gyapjút, vagy 2 mázsa búzát lehetett venni, és megfelelt 70 napnyi szakképzett munkás bérének. Vagyonos volt? Aligha. De amije volt, az elég volt a független élethez.

Cattelena hagyatékában nem szerepeltek bútorok. Ez arra utalhat, hogy valaki más otthonában bérelt szobát. Lehet, hogy épp a Helen Ford nevű özvegyasszony otthonában, akit Cattelina a vagyonkezelőjeként nevezett meg.

Cattelena nem volt férjnél, hogy özvegy volt-e, vagy sosem volt házas, azt nem tudjuk, de ez a családi állapot nem volt szokatlan akkoriban, hiszen a felnőtt nők mintegy 30%-volt egyedülálló. És mivel a vagyonát Helen Ford kapta, ez arra utal, hogy nem a rokonaival élt.

Catellena vagyonának leltára azt mutatja, hogy a fekete nők is rendelkezhettek vagyonnal, és független életet élhettek Európában. Nemcsak, hogy nem volt rabszolga, de tehenének köszönhetően képes volt eltartani magát, és mentes volt a szolgálattól vagy bármilyen családi kötelezettségtől. Ha elképzeljük Cattelenat, a sötét bőrű, független nőt, amint vidéki otthonában a mindennapi teendőit végzi, ételt készít, takarít, tehenet fej, és nem tartozik senkinek számadással - teljesen máshogy fogjuk látni a múltbéli nők életet.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása