Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor már a karjában tartotta az örökbe fogadott kisfiút, mégis szívszorító döntést kellett meghozniuk
Negyven év szerelem és színpad, mégis egy beteljesületlen vágy kíséri Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor történetét. A gyermek hiánya.
És két, érzelmileg megterhelő örökbefogadási kísérlet emléke. A Jászai Mari-díjas és a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntetett művészházaspár idén ünnepli 40. házassági évfordulóját, de a boldogságukat beárnyékolja a gyermektelenség.
A téma nemrég a Családbarát című tévéműsorban is előkerült.
– mondta Zsadon Andrea. Bár mindent megpróbáltak, a sors végül úgy hozta, hogy az örökbefogadás felé fordultak.
Szolnoki Tibor szerint az eljárás rendkívül körülményes volt, és a színházi munkájuk miatt a gyámhivatal úgy ítélte meg, hogy „éjszakai életet élnek”, ami nem összeegyeztethető a gyermekneveléssel. „Olyan törvényi kötelezettségek voltak, amit az akkori pályahelyzetünkkel nem lehetett összeegyeztetni.
– mesélte a színművész.
A második próbálkozásuk során már a karjukban tarthattak egy kétéves kisfiút, akit haza is vittek. Zsadon Andrea minden erejével készült az anyaságra.
– emlékezett vissza a reményteli időszakra.
Mivel nagyszülői segítségük nem volt, a kisfiút pedig nem akarták bébiszitterre bízni, a gyermek érdekében meghozták a legnehezebb döntést:
A kisfiúval töltött időről és a közös nyaralásokról rengeteg fotót őriznek, de ezeket csak ritkán veszik elő. A gyermek további sorsáról semmit sem tudnak. A pár a fájdalmat végül a munkába és a tanításba forgatta: a Covid (koronavírus-járvány) óta zenés-játékos drámatábort működtetnek, és a Zsadon Stúdióban adják át tudásukat a fiatal tehetségeknek, beváltva a művésznő fogadalmát.