Szabó Zsófi bevallotta, hiába próbált laza lenni A Nagy Duett zsűrijeként, nem volt elég vicces
Szabó Zsófi a celebvalóság sűrűjében találta magát, amikor A Nagy Duett női zsűritagjaként tűnt fel – és azonnal elindult az ítélkezés. Nem volt nehéz célkeresztbe kerülni:
de gyorsan hozzátette: ha a szakma ilyen laza kereteket enged, „zsűri tulajdonképpen bárki lehet”.
„Poénkodni kellene, de inkább szétesel”
Zsófi – mint mondta – zeneileg nem volt teljesen laikus: tanult hangképzést, zongorázott, énekelt, vagyis a muzikalitás legalább részben megvolt benne. De az élő adások más ligát képviselnek, és a kommentelő-országos bajnokság hamar beindult.
A Glamournak arról beszélt, hogy Hajós András és Kasza Tibi is gyakran vettek elő szarkasztikus poénokkal, a közönség egy része pedig boldogan csatlakozott. Próbált humorral visszavágni, de ahogy fogalmazott:
„Próbálnál laza és poénos lenni, elengedni magad, de
Hasonló problémát tapasztalt Kasza Tibi és Hajós András is.”
Az első kilenc adás: migrén és fényágyú
Zsófi őszintén beszélt arról is, hogy az adások alatt folyamatosan küzdött. Azt mondta, a kilenc részes etap feléig még úgy érezte, rendben van, de utána elkezdett elbizonytalanodni, stresszelt, feszengett. Részben fizikai oka is volt: „A zsűripultban nagyon erős volt a fény, korábban soha nem tapasztaltam még, hogy ilyen sokáig, ilyen gyakran legyen migrénem.”
Szerinte ebben a feszültség is benne volt, mert az egész műsor „rendkívül intenzív időszak” volt. Hozzátette:
Azt is elmondta, hogy a műsor ideje alatt egyre több oldalról érte megkérdőjelezés: műsorvezetők, nézők, kommentek – minden irányból jöttek a kritikák. Mint fogalmazott:
„Jöttek a fiúk, a műsorvezetők, a nézők, a kommentek… És az ember elkezd kilengeni, de muszáj tartani magad, mert ha nem vagy magabiztos, máris sebezhetővé válsz.”
Zsófi szerint ez a pozíció nem működik magabiztosság nélkül, de ő érezte, hogy abból a többiek kicsit „lecsípték az övét”.
„Kemény volt, de nem bánom”
A műsor végén mégis úgy érezte, hogy a vállalt szerepet végig tudta vinni. Ezt mondta:
„A rám bízott feladattal szerintem meg tudtam birkózni.
Nem bántottam meg senkit, és ha kritizáltam is, az mindig építő szándékkal történt. Kemény volt, (…) Nagyon próbára tett emberileg, koncentrációban, teljesítésben, de nem bánom, mert mindig jön egy új nap, egy új kihívás, egy új lehetőség – és mindig csak rajtad áll, hogy képes vagy-e megújulni, felállni egy helyzetből.”
