ÉLETMÓD
A Rovatból

Régi és megviselt? Lehet, hogy nem új telefonra van szükséged, csak arra, hogy végre újraindítsd

Lehet, hogy nem új telefon kell. Lehet, hogy csak az kéne, amit a legtöbben csak akkor csinálunk meg, amikor már tényleg minden mindegy.

Megosztom
Link másolása

Te is úgy nézel a telefonodra, mint egy régi párkapcsolatra: régen minden magától működött, most meg lassú, kiszámíthatatlan, és az egészből árad egy megmagyarázhatatlan fáradtság?

Ilyenkor persze rögtön jön a nagy következtetés: öreg a telefon. Kevés benne a memória. Lejárt az ideje. Megint venni kell egy újat, mert ilyen ez a modern világ, három év után minden elektronikai eszköz elkezd finoman utalgatni arra, hogy szeretne meghalni.

De lehet, hogy a ti helyzetetek ennél kevésbé drámai. Lehet, hogy nem új telefon kell. Lehet, hogy csak az kéne, amit a legtöbben csak akkor csinálunk meg, amikor már tényleg minden mindegy: újraindítani.

Az újraindítás a telefonhasználat leginkább alulértékelt mozdulata. Olyan, mint egy technológiai szellőztetés.

Nem látványos, nem menő, nem kerül pénzbe, nincs hozzá prémium előfizetés, és nem kell hozzá újabb kiegészítőt rendelni egy webshopból. Csak megnyomod a megfelelő gombokat, vársz egy kicsit, és a készülék kap egy esélyt arra, hogy ne a hetek/hónapok óta magával cipelt digitális nyűgökkel együtt próbáljon tovább élni.

Mert a háttérben tényleg történnek dolgok.

Amikor újraindítod a telefont, a rendszer lényegében kitakarít maga után. Kiürül a RAM, leállnak a háttérben futó alkalmazások, megszűnhetnek kisebb szoftveres hibák, és a készülék tiszta lappal indul újra.

Nem varázslat, nem összeesküvés, nem a gyártók titkos trükkje, hanem egyszerű rendszerkarbantartás.

Ezért van az, hogy egy újraindítás után a telefon gyakran hirtelen normálisabbnak tűnik. Gyorsabban reagál, kevésbé akad, simábban vált az appok között, és egy időre elmúlik az az érzés, hogy a készülék passzív-agresszív módon büntet minket azért, mert 47 böngészőfület, 12 appot és három különböző üzenetküldőt tartunk egyszerre nyitva.

A kérdés persze az, milyen gyakran kellene ezt megtenni.

A finn Verkkouutiset szaklap összefoglalója szerint a gyártói ajánlások ebben meglepően eltérőek. A Samsung például hivatalos útmutatóiban azt javasolja, hogy

az optimális működés érdekében akár naponta egyszer indítsuk újra a telefont.

Ez elsőre elég erősnek hangzik, nagyjából olyan, mintha a telefon mellé kapnánk egy digitális fogmosási rutint is, de a gondolat mögötte érthető: ha a készülék rendszeresen újraindul, kisebb eséllyel gyűlnek fel benne azok a háttérfolyamatok és hibák, amelyek később lassuláshoz vagy fagyáshoz vezethetnek.

Az Apple viszont más iskolát képvisel. Az iPhone-okat alapvetően folyamatos működésre tervezték, ezért a cég hivatalos anyagai nem írnak elő konkrét újraindítási gyakoriságot. Az Apple-logika inkább az, hogy ha minden rendben működik, nem kell hozzányúlni.

Ha viszont valami elkezd furcsán viselkedni, akkor az újraindítás továbbra is az egyik legegyszerűbb első lépés.

A mindennapi életben a józan megoldás valószínűleg a kettő között van. A legtöbb felhasználónak nem kell naponta újraindítgatnia a telefonját, mintha egy érzékeny laboratóriumi műszert kezelne. De az sem feltétlenül jó ötlet, ha a készülék hetekig vagy hónapokig folyamatosan megy, egyetlen rendes pihenő nélkül. Heti egy újraindítás már bőven elég lehet ahhoz, hogy a rendszer stabilabban, kiszámíthatóbban és gördülékenyebben működjön.

És ez nem csak sebességkérdés.

A rendszeres újraindítás akkumulátor-szempontból is hasznos lehet.

Ha vannak háttérben ragadt folyamatok, feleslegesen futó appok vagy kisebb rendszerhibák, ezek energiát fogyaszthatnak akkor is, amikor a felhasználó ebből semmit nem lát.

Az újraindítás leállíthatja ezeket, így a telefon nem cipeli tovább magával az összes apró technikai maradványt.

Biztonsági szempontból sem teljesen érdektelen a dolog. Egy újraindítás bizonyos szoftveres rendellenességeket és átmeneti hibákat is megszüntethet, és bár önmagában természetesen nem helyettesíti a frissítéseket, a jelszavakat, a kétlépcsős azonosítást vagy azt, hogy ne kattintsunk rá minden gyanús linkre, mégis része lehet egy egészségesebb telefonhasználati rutinnak.

Az egészben az a furcsa, hogy miközben a számítógépeknél teljesen természetesnek vesszük az újraindítást vagy kikapcsolást,

a telefonoknál mintha elfelejtettük volna, hogy ezek is számítógépek.

Csak kisebbek, zsebben laknak, és naponta százszor nézünk rájuk.

Egy laptopot sokan lecsuknak, kikapcsolnak, újraindítanak, ha valami nem stimmel. A telefon viszont ébresztőóra, bankkártya, kamera, térkép, üzenetközpont, jegyzetfüzet, fél munkahely és fél magánélet egyszerre. Így aztán megy reggeltől estig, estétől reggelig, napokon, heteken, néha hónapokon át. Legfeljebb töltőre kerül, de valódi újrakezdést nem kap.

Pedig a folyamatos működés közben a rendszerben felhalmozódhatnak memóriamaradványok, ideiglenes hibák, háttérfolyamatok és egyéb apró digitális hordalékok.

Ezek önmagukban nem feltétlenül látványosak. Nem jelenik meg egy nagy piros felirat, hogy „a telefonod mostantól kicsit nyomorultabbul fog működni”.

Csak azt veszed észre, hogy az app lassabban nyílik meg, a kamera gondolkodik, a billentyűzet akad, vagy a készülék valahogy nem olyan fürge, mint régen.

Ilyenkor nem biztos, hogy rögtön telefoncserében kell gondolkodni. Nem biztos, hogy az első megoldás az új modell, az új előfizetés, az új tok és az újabb kör a technológiai pénzégetésben.

Néha elég az, hogy adsz a készüléknek fél percet, hogy újrakezdje.

A lényeg tehát nem az, hogy vallásos pontossággal, naponta ugyanabban az időben újra kell indítani a telefont. Hanem az, hogy nem ártana néha eszünkbe jutnia. Intenzív használat mellett heti egy-két újraindítás teljesen életszerű kompromisszum lehet. Ha pedig a telefon belassul, lefagy, túlmelegszik, furcsán viselkedik, vagy egyszerűen csak azt érzed rajta, hogy „nem az igazi”, akkor az újraindítás legyen az első lépés, ne az utolsó mentsvár.

Mert lehet, hogy a telefonod nem öreg, nem ment tönkre, és nem is próbál passzív-agresszívan rávenni egy új vásárlásra.

Lehet, hogy csak túl régóta van ébren.

Via Verkkouutiset


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


ÉLETMÓD
A Rovatból
Évtizedes rejtély oldódhat meg: két baktérium indíthatja el a szklerózist, ezt a súlyos autoimmun betegséget?
A sclerosis multiplex egyik fő kiváltó oka a bélrendszerben rejtőzhet. A német kutatók felfedezése azért óriási lépés, mert egereken is igazolták, hogy a mikrobák tényleg képesek betegséget okozni.

Megosztom
Link másolása

Úgy tűnik, a nagy rejtély, hogy miért lesz az egyik egypetéjű iker sclerosis multiplexes, a másik meg nem, valószínűleg a bélrendszerben dől el.

Egy friss, és kitűnő kutatás ugyanis név szerint azonosított két baktériumot a betegség megjelenéséhez kapcsolódóan.

A müncheni Ludwig Maximilian Egyetem tudósai egy zseniális trükkel iktatták ki a legzavaróbb tényezőt, a genetikát.

81 olyan egypetéjű ikerpárt vizsgáltak, ahol az egyik testvér SM-beteg volt, a másik pedig teljesen egészséges.

Mivel a DNS-ük megegyezik, a különbséget valami másnak kellett okoznia.

A kutatók a bélflórára gyanakodtak, és igazuk lett: két konkrét törzs, az Eisenbergiella tayi és a Lachnoclostridium sokkal nagyobb számban volt jelen a beteg testvérek szervezetében

– számolt be róla a kutatást vezető intézet közleménye.

Ezzel végre nemcsak egy homályos sejtésünk van arról, hogy a mikrobiomnak „köze lehet” a dologhoz, hanem van két konkrét gyanúsítottunk.

A baktériumokat beültették olyan steril, csíramentes egerekbe, amelyek genetikailag hajlamosak voltak az SM-hez hasonló betegségre.

Az eredmény drámai volt: az állatoknál kiütköztek az idegrendszeri tünetek, amivel a kutatók bizonyították, hogy ezek a mikrobák ténylegesen képesek beindítani a betegséget.

Ez a funkcionális bizonyíték az, ami az egész kutatást áttöréssé teszi, mert a puszta együttállás helyett ok-okozati kapcsolatra utal.

A felfedezés a betegek számára is kézzelfogható reményt jelent.

A jövőben a bélflóra elemzésével talán előre jelezhetővé válik a kockázat, és célzott beavatkozásokkal – speciális diétával, probiotikumokkal vagy akár a káros baktériumokat kiirtó terápiákkal – meg lehetne előzni a betegség kialakulását.

Persze ez nem a holnapi nap csodája, a humán klinikai vizsgálatok még hátravannak, de az irány már egyértelmű.

Az utóbbi időben a tudományos és a hétköznapi figyelem is egyre inkább az idegrendszer és a belső egészség kapcsolatára irányul. Míg egyes cikkek a hasznos bélbaktériumokat támogató étrend fontosságát hangsúlyozzák, addig a laboratóriumokban Dr. Lakatos András és csapata az idegrostok újranövesztésén dolgozik. Eközben a közbeszédet erősen formálják az SM-mel élő ismert emberek, például Christina Applegate személyes vallomásai is, amelyek megmutatják a betegség mindennapi terheit, és felerősítik az igényt az olyan áttörésekre, mint amilyet most a mikrobiom-kutatás ígér.

Via Synergy Munich


Megosztom
Link másolása

ÉLETMÓD
A Rovatból
Súlyos intim fertőzést okozhat a nőknél 3 ártalmatlannak tűnő hétköznapi szokás
A szűk, nem szellőző ruházat, az illatosított intim higiéniai termékek használata és a cukor a leggyakoribb kockázati tényező. Felborítják a hüvely természetes pH-egyensúlyát, növelve a fertőzésekre való hajlamot.

Megosztom
Link másolása

A testünk kényes egyensúlyban lévő, élő ökoszisztéma. Ezt egyre több kutatás támasztja alá, ami az emberi szervezettel foglalkozik a mikrobiomtól a rákkutatásig.

De hiába a jól felépített és általában működő rendszer, amikor a különféle környezeti hatások, vírus- és bakteriális fertőzések folyamatosan "bombázzák" a testünket.

A divattal, az olcsó alapanyagokkal, a műanyag kajával és a modern életmóddal sajnos nap mint nap mi magunk is hadat üzenünk a szervezetünknek, köztük az intim szerveknek is.

Mi a legfőbb gond?

A túl feszes nadrág műszálas fehérneművel, az illatosított intim kozmetikumok használata és a cukorral felturbózott étrend könnyen felboríthatja a hüvelyflórát és az intim testtájak rendjét. Táptalajt biztosíthatnak a legkellemetlenebb fertőzéseknek.

Mert hiába néz ki jól a bőrünkre feszesen tapadó farmer, ha közben odabent egy trópusi üvegházat hoz létre, ami a baktériumoknak maga a Kánaán.

A testednek is megvannak a maga ciklusai, amelyek a hormonokkal közvetlenül befolyásolják a hüvely pH-értékét és a természetes védővonalat jelentő mikroflórát. Ilyen a kamaszkor, a menstruáció, a terhesség vagy a változókor.

Ezekben az időszakokban a szervezet eleve sebezhetőbb, emiatt a külső ártalmak hatása is felerősödik. Vagyis legapróbb hiba is elég lehet a fertőzés kirobbanásához. Ha a panaszok visszatérnek, vagy ezekben az érzékenyebb életszakaszokban jelentkeznek, a legjobb azonnal szakemberhez fordulni.

A poliészter, vagyis gyakorlatilag műanyag alapanyagú fehérnemű megakadályozza a bőr légzését, és meleg, párás környezetet teremt, amiben a kórokozók elszaporodnak.

Ha ezt még egy szűk szabású nadrággal is megfejeljük, a hatás garantált – írta a Femina.hu.

A megoldás nem ördöngösség: a természetes pamut anyagok engedik szellőzni a bőrt, érdemes ezeket hordani a mindennapokban.

Sportoláshoz persze kellhet a technikai anyag, de utána azonnal cseréljünk szárazra, éjszakára pedig a legjobb, ha hagyjuk az intim területet teljesen szabadon.

A hüvely öntisztuló rendszer, ezért nincsen szükséged intim dezodorra, illatosított intim törlőkendőre a tisztán tartásához.

A nemzetközi ajánlások szerint a legjobb a langyos víz, esetleg egy illatmentes, kímélő mosakodó a külső részekre.

További ellenség a sok ultrafeldolgozott élelmiszer a finomított szánhidrátokkal, és a sok cukor.

Ez bizonyítottan növeli a Candida-fertőzések kockázatát.

A gombás hüvelyfertőzések kockázati tényezői között a friss összefoglalók továbbra is kiemelik a gyakori antibiotikum-használatot és a magas vércukorszinttel járó állapotokat. Az amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ szerint a visszatérő vagy nehezen kezelhető esetek hátterében gyakran a rosszul kontrollált cukorbetegség áll. Ez is alátámasztja, miért éri meg a megelőzésben a vércukorszint kordában tartására és a kíméletes higiénés szokásokra fókuszálni, mielőtt komolyabb probléma alakulna ki.


Megosztom
Link másolása


EGÉSZSÉG
A Rovatból
A hatóságok komoly figyelmeztetést adtak ki a kerti medencékre – hányás, hasmenés vagy akár tüdőgyulladás is lehet a vége
A magyar népegészségügyi hatóság azért adott ki útmutatót, mert a magánmedencék komoly közegészségügyi kockázatot jelentenek. A tévhitek ellenére az erős „klórszag” nem azt jelenti, hogy túl sok a klór. Épp ellenkezőleg: azt jelzi, hogy a klór már nem bírja a harcot a vizelettel és izzadsággal.

Megosztom
Link másolása

A kerti medence addig a gondtalan nyár szimbóluma, amíg a gondatlanul beállított víz egy komplett baktériumtenyészetté nem változik. Egyetlen elrontott klórszintből családi csobbanás helyett hasmenés, bőrkiütés vagy akár tüdőgyulladás lehet.

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ útmutatóban figyelmeztetett, hogy a magánmedencék hiányos vízkezelése komoly veszélyforrás.

Most, hogy tudjuk, mi forog kockán, nézzük a tiszta víz három alappillérét, és azt, hogy mit kell tenni, hogy a pancsolás ne egy biológiai fegyverkísérlet legyen.

A láthatatlan ellenségek a vízben ugyanis nem viccelnek!

Az elhanyagolt medence egy valóságos kórokozó-koktél, amiben olyan szereplők úszkálnak, mint a Cryptosporidium, a Giardia vagy a norovírus, amelyek mind csúnya, vizes hasmenést okoznak. De ott van a Pseudomonas baktérium is, ami a szőrtüszőgyulladásért és a fülgyulladásért felel, a Legionella pedig egyenesen a tüdőnket támadhatja.

A legkeményebb ellenfél a Cryptosporidium, aminek a klór sem igazán árt. Michele Hlavsa, az amerikai Járványügyi és Megelőzési Központ szakértője szerint a parazita elképesztően szívós.

Ezért a vízminőség szentháromságát, a szabad klórt, a pH-értéket és a rendszeres mérést véresen komolyan kell venni.

A pH-értéknek 7,0 és 7,8 között kell lennie, mert a klór csak ebben a tartományban tud hatékonyan fertőtleníteni. Ha ez elcsúszik, hiába öntjük bele a vegyszert, nem fog érni semmit. A szabad klór szintjének egy átlagos medencében legalább 1 mg/liternek, egy forróbb vizű pezsgőfürdőben pedig minimum 3 mg/liternek kell lennie.

Ezeket az értékeket naponta legalább kétszer, egy kerti buli alatt pedig akár óránként is ellenőrizni kell. A folyékony reagenssel működő DPD-tesztek sokkal pontosabbak, mint a papírcsíkok.

A klór pedig nem egy varázslat: az E. coli baktériumot egy perc alatt elintézi, de a Giardia parazitának már 45 percre, a korábban említett Cryptosporidiumnak pedig napokra van szüksége – derül ki az amerikai Járványügyi és Megelőzési Központ útmutatójából.

A pezsgőfürdők párája különösen veszélyes lehet, mert a Legionella baktériumot juttathatja a tüdőnkbe. Michele Hlavsa szerint ez a kórokozó és a forró vizes kádak szorosan összetartoznak.

„Ha a legionellára gondolok, a pezsgőfürdők jutnak eszembe. […] Ha legionella van a pezsgőfürdőben, a fúvókák által keltett cseppeket belélegezhetjük.”

A megelőzéshez kőkemény napi és heti rutin kell. Minden fürdőzés előtt kötelező a zuhany, hogy a testünkről lemossuk az izzadságot és a krémeket. A kisgyerekeket óránként ki kell parancsolni a vécére. Hetente egyszer pedig jöhet a nagytakarítás: a falak és az aljzat lesikálása, porszívózás, a szkimmerkosár kiürítése és a szűrő visszamosatása.

Ha a víz zavaros vagy algásodni kezd, az azt jelenti, hogy a kórokozók bulit tartanak. Ilyenkor jöhet egy alapos mechanikai tisztítás és egy átmenetileg megemelt klórszint.

Az erős „klórszag” és a vörös szem sem azt jelenti, hogy túl sok a klór. Épp ellenkezőleg: azt jelzi, hogy a klór már nem bírja a harcot a vizelettel és izzadsággal, és klóraminokká bomlott le. A megoldás a jobb higiénia, friss víz pótlása és egy célzott sokkklórozás.

A magyar szabályozás a közfürdőkre szigorú előírásokat tartalmaz, de a magánmedencéknél az üzemeltetés és a kockázatkezelés az üzemeltető (jellemzően a tulajdonos) felelőssége, ahogy azt a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ útmutatója is rögzíti.

Az egész lényege három pontban foglalható össze. Először: mérj és tartsd a célértékeket. Másodszor: végezz rendszeres mechanikai tisztítást és gondoskodj a szűrésről. Harmadszor: tartasd be a higiéniai szabályokat mindenkivel. Ha ezt a három pillért naponta őrizzük, a nyár tényleg a gondtalan csobbanásról fog szólni.


Megosztom
Link másolása


ÉLETMÓD
A Rovatból
Ezzel az egyszerű tenyérteszttel kiszűrhető egy rejtett kardiológiai probléma
A hüvelykujj-tenyér tesztet sokan az aortaaneurizma szűrésére használják. De a pozitív eredmény még nem egyenlő a betegséggel, a valódi diagnózist csak képalkotó vizsgálatok adják meg.

Megosztom
Link másolása

A hüvelykujj-teszt az új netes őrület, amihez nem kell más, csak a saját kezed.

Ezzel az egyszerű teszttel állítólag gyorsan és könnyen kiszűrhető egy kardiológiai probléma.

Mielőtt azonban bárki rohanna a sürgősségire, érdemes lehűteni a kedélyeket: a kardiológusok szerint a dolog sokkal inkább egy érdekesség – írja a HuffPost.

A pontos diagnózis csak orvosi vizsgálatokkal állapítható meg.

A teszt pofonegyszerű: tartsa magad elé a tenyeredet, majd fektesd rá keresztbe a hüvelykujjadat. Ha a hüvelykujjad hegye túllóg a tenyered szélén, akkor a teszt pozitív.

A jelenség mögött meghúzódó elméletet Dr. Tracy Paeschke preventív kardiológus foglalta össze.

„Ha a hüvelykujj túlnyúlik a tenyér szélén, az ízületi lazaságra vagy nyújthatóságra utal, ami kötőszöveti betegségekkel hozható összefüggésbe.”

Ilyen betegség például a Marfan-szindróma, ami gyengíti az érfalak szerkezetét is.

És itt jön a csavar mielőtt az aggódók világméretű pánikot keltenének.

A teszt ugyanis gyakran nem azt mutatja meg, hogy valakinek már aneurizmája van, hanem azt, hogy esetleg hajlamosabb-e rá a kötőszöveteinek lazasága miatt.

Dr. Marc Bonaca, az Amerikai Szív Szövetség specialistája egyértelművé tette a korlátokat.

„Ne feledjük, hogy ez nem egy diagnosztikai teszt. Azoknak, akiknek pozitív a hüvelykujj-tesztjük, lehet kötőszöveti betegségük, ami aneurizmával járhat, de ez nem jelenti azt, hogy van is aneurizmájuk.”

Vagyis egy csupán jelzés, ami leginkább azoknak lehet fontos, akik egyébként is a kockázati csoportba tartoznak: dohányoznak, magas a vérnyomásuk, vagy a családjukban már előfordult aneurizmás megbetegedés.

A valódi diagnózist orvosi képalkotó eljárásokkal, például ultrahanggal vagy CT-vizsgálattal állítják fel. A pozitív teszt legfeljebb egy okkal több lehet arra, hogy valaki felkeresse a háziorvosát egy alaposabb kivizsgálásért.

Az egész felhajtás egy 2021-es Yale-tanulmányból indult, ami szerint a pozitív teszt ugyan magas valószínűséggel jelezhet rejtett aneurizmát, de a legtöbb érintett betegnél a próba negatív. A kutatás vezetője, Dr. John A. Elefteriades szerint a jelenség legnagyobb értéke, hogy figyelmeztetheti az embereket a kockázatra. Ezt támasztja alá a legfrissebb, 2022-es amerikai kardiológiai irányelv is, amely a diagnózis kulcsának egyértelműen a képalkotó vizsgálatokat (CT, ultrahang) tekinti, a fizikai jeleknek legfeljebb figyelemfelhívó szerepet tulajdonítva.


Megosztom
Link másolása