A fogyókúrás injekciók új csodája: 17 százalékkal vastagíthatják meg a kopott porcot
A recsegő térdek és a sajgó csípők csendes járványa világszerte több százmillió ember mindennapjait keseríti meg. Az ízületi porckopás, vagyis az osteoarthritis, sokáig egyet jelentett a lassú, megállíthatatlan leépüléssel, amelynek végén gyakran már csak a protézis ígér enyhülést. A kezelések eddig főként a tünetekre, a fájdalom csillapítására koncentráltak, miközben a háttérben a porc tovább vékonyodott. Most azonban egy teljesen váratlan irányból érkezhet a remény: a legújabb adatok szerint a cukorbetegség és elhízás kezelésére használt, népszerű semaglutid hatóanyag
A felfedezés azért kiemelkedően fontos, mert megkérdőjelezi azt a régóta tartó nézetet, hogy a túlsúlyos betegek ízületi panaszai kizárólag a csökkentett terhelés miatt enyhülnek. A februárban a Cell Metabolism című szaklapban publikált tanulmány egy ennél sokkal kifinomultabb mechanizmust tárt fel. A kutatók szerint a semaglutid közvetlenül a porcsejtek, a kondrociták energia-anyagcseréjébe avatkozik be. Gyulladásos állapotban ezek a sejtek egyfajta stresszes, túlpörgetett üzemmódba kapcsolnak, ahol a kevésbé hatékony cukorbontás dominál. A tanulmány szerint a semaglutid egy specifikus jelátviteli útvonalon keresztül ezt a folyamatot „kapcsolja át” egy egészségesebb, hatékonyabb energiatermelő módra.
A mechanizmus illeszkedik a korábbi megfigyelésekhez, mivel a PFKFB3 kulcsenzim szintje a kutatások szerint gyakran lecsökken az osteoarthritises porcsejtekben.
Hogy a hatás valóban független-e a fogyástól, azt egy elegáns állatkísérlettel igazolták. A kutatók elhízott egereknél idéztek elő mesterségesen porckopást, majd egy részüket semaglutiddal kezelték. Ahogy várható volt, ezek az állatok fogyni kezdtek, és az ízületeikben javulás mutatkozott: csökkent a porckárosodás, a csontkinövések képződése és a gyulladás. A kísérlet kulcsa azonban a kontrollcsoport volt. Ezek az állatok nem kaptak hatóanyagot, de mesterségesen korlátozták a táplálékbevitelüket, így pontosan ugyanannyit fogytak, mint a semaglutiddal kezelt társaik.
„Ez a kontrollált kísérlet azt mutatja, hogy a semaglutid porcvédő hatása osteoarthritisben független a fogyástól – megkérdőjelezve azt a hagyományos nézetet, hogy a javulás kizárólag a testsúlycsökkenésen múlik” – nyilatkozta a CGTN-nek Chen Di, a tanulmány egyik társszerzője.
Az állatkísérletek után a legfontosabb kérdés az volt, hogy látható-e bármilyen hasonló hatás embereknél. Egy kis, körülbelül húszfős, hat hónapig tartó, előzetes humán vizsgálat eredményei rendkívül ígéretesek. A résztvevők egyik csoportja alacsony dózisú semaglutidot és hialuronsavat kapott, míg a kontrollcsoport csak hialuronsavat.
Ezzel szemben a kontrollcsoportban a vastagodás mértéke egy százalék alatt maradt. „Ez jó dolog. Ez a lényeg” – kommentálta a porcvastagodás tényét Di Chen kutató a Science News-nak, utalva arra, hogy ez a szövet tényleges újjáépülését jelezheti.
Eközben egy sokkal nagyobb, 407 elhízott, térdízületi porckopásban szenvedő beteg bevonásával készült, 68 hetes, STEP-9 nevű vizsgálat a tüneti javulást erősítette meg. A heti 2,4 mg semaglutidot kapó csoport tagjai átlagosan testtömegük 13,7 százalékát adták le, és a WOMAC-skála szerinti fájdalompontszámuk 41,7 ponttal csökkent. A placebót kapó csoportban ezek az értékek mindössze 3,2 százalék és 27,5 pont voltak. Bár ebben a nagyszabású kutatásban
„A STEP-9 eredményei bátorítóak, és fontos információkkal szolgálnak a semaglutid hatásáról… az elhízással élő emberek térdízületi kopásának kimenetelére vonatkozóan. Várjuk a szabályozó hatóságokkal való közös munkát a következő lépésekről” – közölte Anna Windle, a gyógyszert fejlesztő Novo Nordisk klinikai fejlesztési alelnöke.
A semaglutidnak jelenleg nincs hatósági engedélye az osteoarthritis kezelésére. Alkalmazása erre a célra egyelőre kísérleti jellegű, és a tipikus mellékhatások, mint például az emésztőrendszeri panaszok, szintén mérlegelendők. A klinikai gyakorlat megváltozásához további, nagyobb és hosszabb távú, képalkotó vizsgálatokkal is megerősített klinikai próbákra lesz szükség. Ezeknek kell majd tisztázniuk a pontos dózist, a kezelés optimális időtartamát, és azt, hogy a betegek mely alcsoportjai profitálhatnak a legtöbbet az újfajta terápiából.
