Pánik Angliában egy villámgyorsan terjedő agresszív agyhártyagyulladás miatt: egy buli után robbant be a járvány
Az elmúlt napokban egy olyan fertőzés került be a hírekbe Angliában, amiről sokan azt hitték, hogy visszaszorult: az agyhártyagyulladás egy különösen agresszív formája. A valóság viszont az, hogy nemhogy nem tűnt el, hanem most mutatta meg, mennyire gyors és mennyire könyörtelen tud lenni.
A történet Canterbury környékén indult, ahol egy egyetemi közegben – nagy valószínűséggel egy nightclubos este után – hirtelen több fiatal lett súlyosan beteg. A fertőzések száma napok alatt ugrott meg: néhány esetről gyorsan több tucat gyanús vagy megerősített esetre nőtt, és legalább két halálesetet is jelentettek.
Ami különösen ijesztő, hogy nem egy egzotikus, új kórokozóról van szó. A háttérben a Neisseria meningitidis nevű baktérium áll, azon belül is a B szerocsoport, azaz MenB. Ez a baktérium évtizedek óta jelen van Európában, és a lakosság egy része teljesen tünetmentesen hordozza a torkában. Magyarul: nem kívülről jött, nem most jelent meg, hanem eddig is itt volt – csak most kapott lehetőséget.
Ez a „lehetőség” pedig egy klasszikus járványtani kombinációból állt össze.
Az Egyesült Királyságban ugyanis a MenB elleni oltást 2015 óta rutinszerűen csak csecsemők kapják, a most érintett egyetemisták többsége viszont ebből kimaradt. Így alakult ki egy nagy, fogékony populáció, ahol egyetlen hordozó is elég lehetett ahhoz, hogy beinduljon a láncreakció.
A baktérium vagy az agyhártyákat támadja meg (ez a klasszikus meningitis), vagy a véráramba kerülve szepszist okoz. Utóbbi a legveszélyesebb: a szervezet immunválasza gyakorlatilag „túlpörög”, az erek károsodnak, a szervek leállhatnak.
Még kezelés mellett is 8–15 százalék körüli a halálozás, és a túlélők egy része maradandó károsodással él tovább – például végtagamputációval vagy idegrendszeri problémákkal. Ez az oka annak, hogy a brit egészségügy ennyire gyorsan reagált.
És hogy ez mennyire maradt helyi probléma? A gócpont továbbra is Kent, de már megjelentek Londonhoz köthető esetek is – jellemzően olyanok, amelyek kapcsolatba hozhatók az eredeti klaszterrel. Ez inkább „szétszóródás”, nem egy új londoni járvány, de jól mutatja, milyen gyorsan tud mozogni egy ilyen fertőzés egy mobil, fiatal populációban.
Innen nézve felmerül a kérdés: mi a helyzet Magyarországon?
Nálunk a meningococcus elleni védekezés több lábon áll.
hanem ajánlott. Ez azt jelenti, hogy a védelem szintje erősen függ attól, hogy a szülők vagy később a fiatalok élnek-e az oltás lehetőségével.
Magyarországon a csecsemők a meningococcus C elleni vakcinát térítésmentesen megkaphatják, ezért ebben a korosztályban jóval rendezettebb a védelem, a B szerocsoport elleni oltás viszont továbbra is ajánlott, nem általánosan kötelező vagy automatikusan beadott vakcina.
vagyis pont azok, akiknél vagy még éretlenebb az immunrendszer, vagy a sok közeli kontaktus, a közösségi élet, a kollégium, a bulizás és az utazás miatt könnyebben terjedhet a baktérium. A felnőttek tehát nem azért nem számítanak fő célpontnak, mert védettek lennének, hanem azért, mert náluk ritkábban alakul át a tünetmentes hordozás súlyos, invazív betegséggé. Ettől még egy felnőtt is elkaphatja, sőt meg is betegedhet, csak statisztikailag kisebb az esélye, mint a csecsemőknél és a fiatal felnőtteknél.
A magyar epidemiológiai adatok alapján az invazív meningococcus-betegség ritka, de minden évben előfordulnak esetek, és időnként kisebb halmozódások is kialakulnak. Magyarországon eddig nem volt ilyen látványos, egyetlen eseményhez köthető, gyorsan felfutó klaszter.
A mostani brit helyzet ezért nem egy távoli, egzotikus történet, hanem emlékeztető arra, hogy egy régóta velünk élő baktérium milyen gyorsan tud veszélyessé válni, ha minden „összeáll”. Nem új járványról van szó, hanem egy régi kockázatról, ami most hirtelen láthatóvá vált.
