Pokollá tette egy szellem a frissen Amerikába költözött család életét, de a legnagyobb pofont nem a kísértettől kapták
Amikor egy pennsylvaniai éjszakán egy komplett rezesbanda csörömpölése verte fel a csendet, egy frissen bevándorolt család rájött: a házuknak, az egyetlennek, amire futotta, más lakója is van. Amikor lementek megkeresni a zaj okát,
A költözés még friss volt, pénzük alig, a szomszédok pedig suttogtak. A BuzzFeed cikke szerint a család hamar rájött, hogy a kíváncsi tekintetek mögött valami egészen más lappang. A szülők hiába ellenőriztek mindent, betörésnek nyoma sem volt. „Ez nem betörés volt – és semmilyen más hihető magyarázat nem akadt a történtekre.”
A dolgok pedig csak most kezdtek bedurvulni. Tárgyak kerültek át egyik szobából a másikba, és ha a szülők lerohantak az éjszakai edénycsörgésre, mindig makulátlanul tiszta konyha fogadta őket. Az anya végül összeszedte a bátorságát, és tört angolságával megkérdezte a szomszédot, tud-e valamit a házról.
Mivel pénz híján a költözés szóba sem jöhetett, az anya imádkozni kezdett, rózsafüzérrel és füstölőkkel próbálta védeni a házat.
A lányuk sajátos módszerrel védekezett a félelem ellen: barátságos, sürgölődő idős hölgynek képzelte a szellemet, aki épp túlvilági sütiket próbál nekik készíteni. Ez persze nem mindig működött,
A valóság persze közben nem lett rózsásabb. Bevándorlóként és szegényen próbáltak beilleszkedni. „Egy leharcolt mappát használtam, míg a többi lány az akkoriban népszerű Lisa Frank iskolaszereivel menőzött” - mesélte a kislány később. Az iskolában gúnyolták, amiért ő volt az egyetlen kelet-indiai diák. Egy őslakos fiúval együtt piszkálták őket, a tanárok is beszálltak: „Nektek kéne összeházasodnotok!” – kiabálták nekik. „Úgy éreztem magam, mint egy betolakodó egy olyan földön, amihez semmi közöm.”
A kirekesztés mellett azonban ott volt a közösség ereje is. Amikor a szomszédok és az apa kollégái rájöttek a család anyagi nehézségeire, angyalokként csaptak le rájuk:
„Ezek az emberek nem osztoztak a kultúránkban, az anyanyelvünkben, de még a tapasztalatainkban sem. Mégis, ők voltak a legcsodálatosabb emberek, akikkel valaha találkoztam, és felnőttként pont olyan akartam lenni, mint ők.”
Végül a család Georgia államba költözött egy új munka reményében. A szellem az utolsó napig aktív maradt. „A családom még mindig beszél az első amerikai otthonunkról és a szellemről, akivel megosztottuk. Bár soha nem mondanánk, hogy ideális első otthon volt, ott tanultam meg először, milyen jók, kedvesek és empatikusak tudnak lenni az emberek.”
Via BuzzFeed
