„Hívő emberként is felháborít a katolikus püspöki álláspont a petesejt-donációról”
Krisztusban újonnan született hívő nőként nem értek egyet a Magyar Katolikus Püspöki Kar petesejt-donációval kapcsolatos közleményével, amely véleményem szerint számos csúsztatást tartalmaz.
Ezen kívül felháborít, hogy milyen alapon szól bele egy egyház olyan emberek életébe, akik nem a hívei.
Felháborít az is, hogy míg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a petesejt-donáció „veszélyeivel” riogat, az alatt nők éppen azzal szembesülnek, hogy genetikailag saját petesejtből nulla az esélyük a gyermekáldásra.
Ezek a nők nem szörnyetegek, nem „természet ellen lázadó” nők, hanem olyan emberek, akik szeretnének világra hozni egy másik kicsi embert.
Menjünk végig a Magyar Katolikus püspöki kar álláspontján.
1. A petesejt-donáció = béranyaság = „rendelésre” gyerek?
A püspökök szerint a petesejt-donáció „szélesre nyitja az utat” a béranyaság, „gyermek rendelésre” és az azonos nemű párok gyerekhez jutása előtt.
Amúgy meg mi a baj a béranyasággal, ha olyan nőkön segít, akik nem tudnának kihordani egy gyermeket?
A „rendelésre gyerek” képe pedig leegyszerűsítő és sértő.
Ha az a félelem, hogy a nők testét kizsákmányolják az iparszerű petesejt-gyűjtésben, akkor erről kell beszélnünk: milyen korlátok kellenek, milyen orvosi védelem jár a donornak, hogyan biztosítjuk az önkéntességet, a tájékoztatást és a tájékoztatás után a beleegyezést.
2. Kinek a jogairól beszélünk valójában?
A közlemény kulcsmondatát idézem:
„A gyermeknek joga van ahhoz, hogy házasságon belül foganjon, ott hordják ki, ott jöjjön a világra, és ott nevelődjön fel. Pontosan a saját szüleivel való biztos és elismert kapcsolata által fedezheti fel és értheti meg saját emberi identitását.”
A gyermeknek van joga a védelemhez, az erőszaktól, elhanyagolástól mentes neveléshez, az oktatáshoz, de a fogantatás módját senki nem tudja „jogilag garantálni”.
Ha ezt elfogadjuk, akkor be is ismerjük, hogy az identitás nem redukálható a genetikai kapcsolat “szentségére”.
3. A „természetes rend” mint bárhogyan gyurmázható fogalom
A közlemény a „család természetes és isteni rendjéről” ír. De ha szigorúan a természetességről beszélünk, akkor a császármetszés is „természetellenes”, csakúgy, mint meddőségi kivizsgálás, a hormonkezelés, a műtéti beavatkozás, endometriózis-műtét. Mind-mind olyan orvosi beavatkozás, amely beleavatkozik a természet menetébe, és amelynek hívő és nem hívő párok ezrei köszönhetik a várva várt gyermek megszületését.
Ha egy hívő katolikus házaspár személyes meggyőződésből elutasítja a petesejt-donációt, ez tiszteletben tartandó, szívük joga.
De nem tehető kötelezővé mindenki számára a petesejt donáció visszautasítása.
3. Empátia papíron – elutasítás a gyakorlatban
A közlemény elismeri: a házaspárok kb. egyötöde meddőséggel küzd. Óriási szám.
Aztán jön a mondat: „A szeretet azt diktálja, hogy minden olyan segítséget megadjunk, amely nem ellentétes a születendő gyermek javával…”
Ami azon kívül esik (szerintük), az nem hogy nem ajánlott, hanem egyenesen úgy állítják be, mintha veszélyes volna.
4. Mi a helyzet meddő nők méltóságával?
A közleménynek igaza van abban, hogy etikai dilemmákkal is szembesülhetünk a petesejt-donációval kapcsolatban.
De lényeges dolgok maradnak ki belőle:
Nekik a petesejt-donáció sokszor az egyetlen esély arra, hogy teherbe essenek és kihordhassák a gyermeküket. Arra, hogy fizikailag is átéljék az anyaságot.
5. Az RRM mint csodafegyver – és amit nem mondanak el róla
A közleményben szerepel a „termékenységet helyreállító orvoslás” (NaPro, FEMM, Neo Fertility), amely szerintük a párok 40%-ának segít – „vagyis magasabb arányban, mint a mesterséges megtermékenyítés”.
Ez elsőre meggyőző statisztikának tűnik, de a laikusok előtt nem derül ki: milyen volt a vizsgált populáció, milyen időtávon mérték a sikert, mely meddőségi okok tartoznak abba a kategóriába, ahol az RRM egyáltalán releváns.
Ahogy egy nem működő hasnyálmirigyet sem gyógyít meg életmód-tanácsadás.
Az RRM lehet egy jó opció, bőven lehet fejleszteni és támogatni – de nem helyettesíti az IVF-et és a donációt.
Amikor a püspöki kar szembeállítja az RRM-et a lombikkal és donációval, valójában hamis versenyhelyzetet teremt. Mintha lenne egy jó és egy rossz út.
6. „Minden mesterségesen fogant gyermek Isten remekműve” – de inkább ne is szülessen meg?
A közlemény egyik legnagyobb belső ellentmondása itt bukik ki: „Minden gyermek a Teremtő Isten remekműve és képmása, azok a gyermekek is, akik mesterséges körülmények között fogantak. Emberi méltóságuk azonos bármely más emberével.”
Ez olyan, mintha azt mondanánk egy császárral született gyereknek: „Te ugyanolyan értékes vagy – de egyébként az a műtét, ami megmentette az életedet, elvileg elfogadhatatlan lenne.”
7. A petesejt-donációt egy egy ház miatt megtiltani: etikailag problémás
A püspöki kar felhívásának legproblemásabb része az, hogy nem csak a saját híveinek szól, hanem a törvényhozóknak is:
arra kérik őket, hogy a jogalkotásban is utasítsák el a petesejt-donációt.
Az államnak nem az a dolga, hogy egyetlen vallási közösség felfogását tükrözze vissza, hanem az, hogy keretet adjon sokféle életút békés együttélésének, mások szabadságának tiszteletben tartásával.
Végezetül a zárógondolatom az, hogy
