Befutottak a rég várt felvételek a 3I/ATLAS nevű csillagközi vándorról – most derülhet ki, milyen egy idegen naprendszer anyaga
Képzeld el, hogy vársz egy fájlra. Nem percekig. Hónapokig. Ott van egy űrszonda a Nap túlsó felén, a Jupiter felé döcögve, és próbálja hazaküldeni a legújabb, menő fotóit egy csillagközi látogatóról, de a fő antennáját kénytelen hőpajzsként használni, nehogy megsüljön az egész miskulancia. Így aztán a másodlagos, gyengébb antennán csordogálnak haza az adatok, mint a legrosszabb betárcsázós időkben. Na, pontosan ez történt az Európai Űrügynökség JUICE szondájával, aminek a teljes adatcsomagja a 3I/ATLAS üstökösről csak a múlt héten futott be. A tudomány néha ilyen, de a várakozásnak most vége.
A szonda JANUS tudományos kamerája mintegy 66 millió kilométerről kapta lencsevégre a Naprendszeren csak átutazóban lévő vándort. A most publikált felvételen persze a pár kilométeres mag nem látszik, de a körötte ragyogó, gázból és porból álló kóma, valamint a messzire nyúló csóva igen.
A tudósok most több mint 120 ilyen képnek, valamint a hozzájuk tartozó spektrometriai és részecskeadatoknak esnek neki, és március végén tartanak egy nagy közös megbeszélést, hogy kiderüljön, mit is láttak valójában.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A 3I/ATLAS üstökös amúgy egy igazi kozmikus celeb. Mindössze a harmadik olyan objektum, amiről biztosan tudjuk, hogy egy másik csillagrendszerből érkezett, és a második, ami egyértelműen üstökösként viselkedik. Tavaly július 1-jén fedezték fel egy chilei távcsővel, majd október 30-án került legközelebb a Naphoz, nagyjából 210 millió kilométerre. A Föld mellett december 19-én húzott el, de akkor is biztonságos, 270 millió kilométeres távolságban.
És rá is ugrottak rendesen. A JUICE egyedülálló szögből látta az üstököst, pont amikor a napközelség után a legaktívabb volt, de a buliban mások is részt vettek. A Hubble űrtávcső mérései szerint a mag effektív sugara nagyjából 1,3 kilométer, és valószínűleg elnyúlt, krumpliszerű alakja van. A James Webb űrtávcső pedig igazi kémiai aranybányára bukkant: a kóma tele van szén-dioxiddal, és – most először egy csillagközi objektumban – metánt is kimutatott.
Még a röntgentartományban is megnézték, a japán-amerikai-európai XRISM és az európai XMM-Newton is egy kiterjedt, halvány derengést látott a kóma körül, amit a napszél és az üstökösből kiáramló gázok kölcsönhatása okoz. Aztán az ESA Mars körül keringő szondája, az ExoMars Trace Gas Orbiter is csinált pár képet róla, amint elsuhant a vörös bolygó közelében.
A felfedezés nagyságát jól mutatja, hogy még a sokat látott szakembereket is lázba hozza.
– mondta a Space.com-nak Tom Statler, a NASA Naprendszer-kistestekért felelős vezető tudósa, utalva arra, hogy egy másik csillagrendszerből származó ősi anyagot vizsgálhatnak.
Miközben a tudósok a frissen beérkezett adatokat elemzik, mások már azt tervezik, hogyan lehetne utolérni a távolodó üstököst. Egy friss tanulmány egy egészen meredek ötlettel állt elő:
Ehhez a szondának mindössze 2,24 millió kilométerre kellene megközelítenie a Nap felszínét, amihez brutális hőpajzsra lenne szükség. A terv megosztja a szakmát: van, aki szerint ez a jövő útja a Naprendszer külső vidékeinek eléréséhez, mások szerint egyszerűbb lenne megvárni, amíg egy új, könnyebben elérhető csillagközi vándor bukkan fel.
