Bagossy Norbert: „Maximum csak azon vesztünk össze az öcsémmel, hogy ki hordjon tűzifát”
Bagossy Norbert erdélyi magyar zenész, a Bagossy Brother Company frontembere. Magyarország egyik kedvenc folk-rock együttesét testvérével, Bagossy Lászlóval alapította 2013-ban, ami kezdetben baráti zenélésnek indult, ma azonban nyolc lemezzel, egy szakmai díjjal és egyre nagyobb rajongótáborral büszkélkednek. Korábban ezt más erdélyi együttesek nem tudták elérni.
- Mondjuk el, hogy amikor megkerestelek az interjú ötletével, szinte azonnal jöttél, hogy beszélgessünk. Mindig ilyen szabad vagy?
- Ez most szerencsés időszak, hiszen még nem kezdődtek el a nyári koncertek, de ha ránézek a naptárra, azt látom, hogy május végétől ősz közepéig nagyon sok koncertünk lesz.
Nyáron hetente három-öt koncertet is tartunk a Kárpát-medence teljes területén, vagyis nemcsak budapesti és vidéki fellépésekre megyünk hamarosan, hanem számos határon túli koncertre is. Mindeközben idén először megrendezzük a saját fesztiválunkat, a Balaturnét.
- Miben más ez a fesztivál, mint bármelyik másik többnapos hazai könnyűzenei esemény?
- A Balaturné nem egyszerűen könnyűzenei program, mi konkrétan a rajongókkal együtt elindulunk körbetekerni a Balatont, közben pedig koncerteket tartunk. Mondván, ha már a Balaton körül járunk, akkor minden szakaszhoz kapcsolunk egy koncertet. A kiemelt megálló Felsőörs lesz, ahol egy kétnapos pikniket tartunk, így első este egy baráti, tábortűz körüli zenélésre hívjuk a velünk együtt bicikliző, vagy a minket hallgató közönséget, másnap pedig a húrok közé csapunk, és egy igazi nagykoncerttel örvendeztetjük meg az embereket. Most még izgulok, de amikor elérkezik az esemény, akkor már megnyugszom.
- Hogy jutott ez a biciklizős turné az eszetekbe? Mi adta az inspirációt?
- Régóta játszottunk a gondolattal, hogy legyen egy saját minifesztiválunk. A tavalyi gyergyószentmiklósi koncertünk alatt pedig próba-szerencse alapon csináltuk a kis udvart, ahogy a fesztiválokon szokás. Az emberek pedig jöttek és jól érezték magukat, a kísérlet jól működött, utána már adta magát a saját fesztivál, amit megfűszereztünk egy közös élménnyel, a balatoni biciklizéssel.
- Balaton, magyar rajongótábor, magyar dalok. Sosem akartatok angol slágereket írni?
- A zenekar alapítása előtt mindannyian játszottunk más-más formációkban, és mindannyian készítettünk angol feldolgozásokat. Azt hiszem, hogy ezen mindenki keresztül megy, aki belevág a rock’n’roll világába. De amikor megalakult a Bagossy Brothers Company és megírtam az Add vissza a játékom című dalt, ami működött, akkor már
Azóta több, mint tíz év telt el, és sokszor felmerült bennünk, hogy jó lenne megfogni a nemzetközi piacot, viszont végül mindig a magyar nyelvű számok mellett maradtunk. Így tudjuk a legjobban kifejezni magunkat. Ami pedig a nemzetközi piacot illeti, miért ne lehetne magyar dalokkal elérni a külföldi hallgatókat? Jó jel, hogy a Kárpát-medencében egyre többen hallgatják a zenénket.
- Eddig a zenekarról beszéltünk, de most az öcsédről szeretnélek kérdezni, akivel együtt alapítottad a bandát. Ma milyen a kapcsolatotok?
- Mindig is jól kijöttünk egymással, kisfiúként is együtt mentünk mindenhova. Amikor én kipróbáltam egy új sportot, hamarosan ő is ott volt az edzéseken.
Hálás vagyok, hogy hasonló az érdeklődésünk, és hogy ma együtt dolgozhatunk, hiszen így felnőttként is ugyanúgy sok időt tölthetünk együtt, mint amikor kissrácok voltunk. A munkában is jól megértjük egymást, ameddig nekem a dalíráshoz van érzékem, addig neki ahhoz, hogyan öntsük formába ezeket a dalokat. Azt hiszem, nagyon jól megértjük egymást.
- A sűrű fesztivál időszakban is megtaláljátok az egyensúlyt?
- A mi munkánknak két időszaka van, az egyik az ősz végétől tavasz elejéig tartó szakasz, amikor dalokat írunk, amikor háttérmunkát végzünk. Illetve itt van a tavasz közepétől ősz közepéig tartó koncert szezon, amikor rengeteget játszunk a közönség előtt. Ilyenkor valóban nagyon kevés idő marad a pihenésre, és az sem hétvégén. Sokszor csak hétfőn és kedden van egy kis időnk a családra, de ezt az időt maximálisan kihasználjuk és csak töltődünk. Talán beszédes, hogy a zenekar tagjaival együtt szoktunk kikapcsolódni, programokat szervezni, vagyis mi tényleg együtt érezzük jól magunkat.
