„A fiú babák sérülékenyebbek” – kutatók szerint itt rontja el a legtöbb szülő már csecsemőkorban
Egyre több tudományos bizonyíték rajzolja ki, hogy a fiúk érzelmi fejlődésének korai szakasza biológiailag is eltér a lányokétól, de az igazi szakadékot a szocializáció, a tudattalan szülői mintázatok mélyítik el. A tét pedig nem kicsi: az, hogy a felnövekvő generáció férfijai képesek lesznek-e megérteni és kezelni a saját érzéseiket.
A helyzet az, hogy a fiúk biológiailag egyfajta hátránnyal indulnak. Az Infant Mental Health Journal nevű szaklapban megjelent, átfogó tanulmány szerint
Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a fiúk egy hosszabb ideig tartó, kritikus korai időablakban sokkal sebezhetőbbek a környezeti stresszhatásokkal szemben, és jobban rá vannak utalva a gondoskodó, válaszkész szülői magatartásra, hogy lenyugodjanak és biztonságban érezzék magukat. Míg a lányok idegrendszere hamarabb „beérik” ezen a téren,
És ha ez nem lenne elég, a hormonok is beleszólnak a dologba. Egy nagyszabású kutatás kimutatta, hogy a magasabb magzati tesztoszteronszint a fiúknál kettő-háromszorosára növeli a korai nyelvi késés kockázatát. Hogy jön ez az érzelmekhez? Úgy, hogy
Ha nincsenek szavak a dühre, a szomorúságra vagy a félelemre, akkor marad a kiabálás, a tárgyak dobálása vagy a teljes bezárkózás. A nyelvi fejlődés tehát nem csak arról szól, hogy a gyerek tud-e verset mondani, hanem arról is, hogy képes lesz-e később szavakkal megoldani a konfliktusait.
Oké, a biológia ad egy alapot. De mihez kezdünk ezzel mi, szülők? Nos, a jelek szerint nem segítünk a helyzeten. Egy agyi képalkotó eljárásokat is bevető vizsgálat egészen megdöbbentő, bár a mindennapokból talán ismerős mintázatokat tárt fel az apák viselkedésében. A kutatók valós élethelyzetekben rögzítették az apák és kisgyerekeik interakcióit, és azt találták, hogy
A lányoknak gyakrabban énekeltek, több érzelmi töltetű szót használtak velük, és figyelmesebben reagáltak a jelzéseikre, például a sírásukra. Az agyuk jutalomközpontja is erősebben reagált a lányaik boldog arckifejezésére. És a fiúk? Velük több volt a fizikai, birkózós játék, és a velük folytatott beszélgetésekben gyakrabban hangzottak el a teljesítményre, az erőre és a versenyre utaló szavak.
– mondta Jennifer Mascaro, a kutatás vezetője az Emory Egyetem közleményében. A kutatók sietve hozzáteszik, hogy szó sincs rossz szándékról. „Fontos megjegyezni, hogy a nemi torzítás az apai viselkedésben nem feltétlenül jelent rossz szándékot” – hangsúlyozta James Rilling antropológus. Egyszerűen csak a mélyen belénk kódolt társadalmi elvárások működnek.
Ezek az elvárások pedig már egészen csecsemőkorban elkezdenek dolgozni. Azt gondolnánk, egy csecsemő sírása az csak egy csecsemő sírása. Hát nem. Egy kísérletben felnőttekkel hallgattattak babasírást, és kiderült, hogy a magasabb hangfekvésű sírást ösztönösen a lányokhoz, a mélyebbet pedig a fiúkhoz társítják – annak ellenére, hogy a pubertás előtt a fiúk és a lányok sírásának hangmagassága között nincs szisztematikus különbség. A legárulkodóbb az volt, amikor a résztvevőknek megmondták a baba nemét:
A „fiúk nem sírnak” sztereotípia annyira mélyen gyökerezik, hogy torzítja az észlelésünket, és befolyásolhatja, milyen gyorsan és milyen empátiával reagálunk egy segítségre szoruló csecsemőre. „Megdöbbentő, hogy a nemi sztereotipizálás akár három hónapos korban elkezdődhet” – nyilatkozta Dr. David Reby, a kutatás egyik szerzője.
A végeredményt a Surrey-i Egyetem kutatói mutatták ki. Megvizsgálták, hogy a szülők mennyit és hogyan beszélnek az érzelmekről a gyerekeikkel, és azt találták, hogy a lányokkal sokkal gyakrabban és részletesebben tárgyalják ki az érzelmeket. A csavar a történetben az, hogy
Az érzelmi szakadék tehát nem biológiai adottság, hanem a szocializáció terméke. Szépen, lassan, a mindennapi interakciók során építjük fel. Ahogy Dr. Harriet Tenenbaum, a kutatás vezetője fogalmazott a TIME magazinnak: „A legtöbb szülő azt mondja, szeretné, ha a fiúk kifejezőbbek lennének, de nem tudja, hogy másként beszél hozzájuk.”
Ha valaki szeretne ezen tudatosan változtatni, a tudomány ad néhány fogódzót.
Érdemes tudatosan több érzelmekről szóló beszélgetést kezdeményezni velük, megnevezni az érzéseket, és segíteni nekik szavakba önteni, ami bennük zajlik. Az apák pedig megpróbálhatják tudatosan kiterjeszteni a fiaikra is azt a fajta érzelmi figyelmet és nyelvezetet, amit a lányaiknak természetesebben adnak. Persze fontos látni, hogy ezek a kutatások átlagokról és korrelációkról szólnak, nem kőbe vésett törvényekről. Az egyéni különbségek hatalmasak, és a hormonális hatásokat nehéz szétválasztani a tanult mintáktól. A kép azonban így is egyértelmű: a biológia ad egy kezdőkeretet, de hogy a fiúkból érzelmileg tudatos felnőtt lesz-e, az nagymértékben a környezetükön, a szüleik reakcióin múlik.
Via Infant Mental Health Journal
