Zalatnay Cini 25 éve vetkőzött a Playboynak: most elárulta, mi volt a két kőkemény feltétele
Negyed évszázad telt el azóta, hogy Magyarországon egy pillanatra megállt a levegő egy magazin címlapjától, Zalatnay Cini pedig 53 évesen írt bulvártörténelmet a Playboyban. A merész fotósorozat, ami egy teljesen más tervből nőtte ki magát, rekordeladásokat és milliós bevételt hozott, az énekesnő pedig most, huszonöt évvel később idézte fel a kulisszatitkokat.
A történet ugyanis nem egy merész ötlettel, hanem egy könyvvel indult: Cini a Vörös ágyasok című, meglehetősen fűszeres kötetét szerette volna ingyen reklámozni a nyuszis magazinban, a szerkesztőség azonban másban látott fantáziát – írta a story.hu.
„Amikor először felkértek aktmodellnek, nem hittem a fülemnek. Az volt a kérdésem: »Ugye csak vicceltek? Utoljára tíz hónapos koromban fotóztak meztelenül!«” De a Playboy nem viccelt. Az énekesnő hónapokig rágódott a döntésen, félt a megítéléstől, a rajongók és a családja reakciójától. Végül a lánya, Niki és az osztálytársai győzték meg, mondván, a dolog kifejezetten menő lenne.
„Az volt a kikötésem, hogy egyáltalán nem retusálhatnak rajtam, és a fotózás, utómunka minden egyes mozzanatát figyelemmel szeretném kísérni. Nem szerettem volna, ha olyan anyag jelenik meg rólam, ami köszönőviszonyban sincs azzal, ahogy valójában kinézek” – magyarázta.
A felkészülés sem volt mindennapi: vörösre festették a haját, kitetoválták a szemöldökét, és diétázott is, messziről elkerülve a szénsavas italokat, nehogy felpuffadjon a hasa. A fotózásra a Hajógyári-szigeten került sor, ahol két napon át egy profi stáb dolgozott a háttérben. A feszültséget azonban nehezen viselte.
A végeredmény totális diadal lett. A lapszám három utánnyomást ért meg, 90 ezer példányban fogyott, és több mint 53 millió forintot hozott a kiadónak. Cini markát a bevétel tíz százaléka, több mint ötmillió forint ütötte.
„A koncertjeimen is többen vették az újságot, mint a CD-imet.” Negyed évszázad távlatából büszkén emlékszik vissza, de ma már nem vállalna hasonlót. „Ez egyszeri és megismételhetetlen volt, amit úgy tűnik, 25 év után sem felednek az emberek. És én sem!”
