INSPIRÁLÓ
A Rovatból

„Valójában nem én választottam a helyszínt, hanem a helyszín választott engem – ott élek már három éve”

Hegedűs Noémi első regénye egyszerre romantikus, misztikus és mélyen női – a Ház a kelta keresztnél a lélek gyógyulásának története.

Megosztom
Link másolása

Hegedűs Noémit újságíróként nem kell bemutatni, több mint húsz éve dolgozik a magyar sajtóban, a Meglepetés és a Story magazinok főszerkesztőjeként sok történetet elmesélt már az olvasóknak. Jelenleg lapunk főszerkesztője, aki most, élete új szakaszában, Cornwallban írta meg első regényét, a Ház a kelta keresztnél című modern gótikus történetet – amely legalább annyira szól a szerelemről, mint a veszteségről, a női lélek finom rétegeiről és az újrakezdéshez szükséges bátorságról.

A könyv atmoszférája borzongató és meghitt egyszerre, így nem véletlen, hogy sokan épp ősszel, Halloween környékén fedezik fel maguknak.

– A könyved egyszerre romantikus és sejtelmes. Ha valaki most, a ködös, halloweeni időszakban olvassa, mit fog benne leginkább megérezni: a szerelem varázsát, vagy a múlt szellemeinek súlyát?

- Bár Magyarországon a Halloween nem tartozik a legkedveltebb ünnepek közé, így október végén az ősz színei és az időjárás is közelebb hozza az embereket a misztikumhoz. Én is pont ebben az időszakban kezdtem el írni a regényt, bár ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy ahol élek, ott ilyenkor minden a szellemekről és egyéb kreatúrákról szól. Szerintem, ha valaki most olvassa a könyvet, megtalálhatja benne mindazt, amire fogékony – akár az őszi elmélyülés, akár a közelgő ünnepek hangulata vonzza.

– Cornwall nemcsak díszletként van jelen, hanem szinte önálló szereplőként lélegzik a történetben. Miért pont ezt a helyszínt választottad?

- Nagyon izgalmas, különleges hangulatú része a világnak Cornwall. Csodálatosan szép a táj, a vad, viharos sziklás tengerpart, a legendásan keskeny utak, a kis, sokszázéves városok, ugyanakkor kedvesek az emberek is, és még most is elevenen él a kelta hagyomány - nyelvében és ünnepeiben is. Az ott élők nagyon büszkék erre az örökségre.

De valójában nem én választottam a helyszínt, hanem a helyszín választott engem – ott élek már három éve,

és egyszerűen nem tudtam nem megírni azt a rengeteg élményt, ami ez alatt az idő alatt történt velem. Összeért bennem a hely atmoszférája és a történet, ami egy ideje már motoszkált a fejemben.

– A könyv egyik legerősebb motívuma a múlt lezárása, az, ahogyan a főhős megpróbál megbékélni egy elveszett szerelemmel — és talán önmagával is. Mennyire volt ez számodra személyes téma? Tudatos döntés volt, hogy egy nő lelki gyógyulásának történetét írod meg, vagy ez organikusan született, ahogy a történet formálódott?

- Nagyon kevés az olyan regény, amit nők írnak és a női lélek különböző fejlődési fokairól szól. Miután az ember belép a kamaszkorba, szinte elkerülhetetlen, hogy kisebb-nagyobb csalódások érjék. Ezek a csalódások sokszor fájdalmasak, és gyakran hagynak mély sebeket maguk után. Sokszor, ha egy ilyen történetet férfi ír meg egy női szereplő szemszögéből, az teljesen más üzenetet hordoz.

Én viszont azt szerettem volna megmutatni, hogy mit él át valójában egy nő, amikor egy kapcsolatban szerzett súlyos lelki sebek után megpróbál továbblépni és meggyógyulni.

Mennyire nehéz folyamat ez, és mi kell ahhoz, hogy a traumát fel tudja dolgozni. És nem mélylélektani regényben akartam erről írni, hanem szórakoztató irodalomban – de semmiképpen nem felszínesen.

– A történetben finoman, de egyértelműen jelen van a misztikum is. Hiszel abban, hogy vannak helyek, ahol „a másik oldal” közelebb van hozzánk?

- Teljesen biztos vagyok benne. Ahol például most élek, Vilmos herceg egy 200 éves farmházában, bizony előfordulnak fura dolgok – különösen ősszel. Váratlanul, egy beszélgetés közben villódzni kezd a lámpa, estefelé leesnek dolgok amikhez senki sem ért hozzá, zörög az ajtó kilincse, pedig ott sem vagyunk. De ezeket jóindulatú jelzéseknek veszem, nem félek tőlük. Még a szomszédommal is meg szoktuk beszélni, hogy kinél mi történik éppen.

Angliának ez a dél-nyugati csücske más szempontból is tele van misztikummal.

Kőkörök, több ezer éves emlékművek, fluoreszkáló falú kőkori épületmaradványok, várromok, mágikus források és fák – megannyi titok és emlék, amit a cornwalliak őriznek. És ha megkéred őket, szívesen mesélnek róla.

- A könyvben a természet, a múlt és a lélek hármasa nagyon erősen jelen van, de valahogy mégis békét sugároz. Mit szeretnél, mit vigyen magával az olvasó, amikor becsukja az utolsó oldalt? Azt, hogy a múltat el kell engedni? Vagy inkább azt, hogy a fájdalomban minidig is ott rejlik a gyógyulás lehetősége?

- Először is azt szeretném, ha a történet tovább dolgozna az olvasóimban. Ahogy bennem is itt mozog még mindig. Másrészt persze, a múltat el kell engedni, ez egyértelmű üzenet, de muszáj belőle tanulnunk is. Különben vagy újra és újra ismételni fogjuk a saját hibáinkat, vagy bezárkózunk és belefagyunk egy élethelyzetbe, amiből éppen hogy ki kellene törni. Az én főhősöm sok nehézség után rájön arra, hogy a gyógyulás egy belső munkafolyamat következménye lehet csak, és mindenképpen a saját döntésünk. Rájön, hogy az ember elsősorban önmagáért, a saját cselekedeteiért felel. De arra is, hogy

segíteni másoknak elképesztő erőt és energiát szabadít fel, ami végül bennünket fog gazdagítani – nem csak azt, akinek segítő kezet nyújtunk.

 

_________

A Ház a kelta keresztnél című regény a szépirodalmi, a romantikus és a misztikus elemek finom keveréke. A történet – ami egy ősöreg házról, egy eltűnt lányról és egy kelta keresztről szól – arról mesél, hogy a kívánságoknak mindig súlyos ára van. De arról is, hogy a válaszok sokszor nem onnan érkeznek, ahonnan várnák őket.

Hegedűs Noémi regénye már elérhető a könyvesboltokban és ezen a linken online is.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása