Szuperereje van a Csernobil közelében élő kutyáknak
Úgy gondolják, hogy a kóborok az evakuálás után hátrahagyott ebek utódai.
1986. április 28-án az ukrajnai csernobili atomerőmű hibás 4-es számú reaktora felrobbant, és radioaktív reaktormagjának legalább öt százaléka a környezetbe került, emlékszik vissza a Unilad.
A katasztrófát követően a robbanás utáni néhány héten belül több tucat ember halt meg, és körülbelül 350 000 embert evakuáltak az üzem környékéről. Bár a robbanás sok évtizeddel ezelőtt történt, a mai napig hatása van a környéken élőkre.
Egy új tanulmány 116 kóbor kutyától gyűjtött vérmintát a környéken, az összesítés szerint pedig nemcsak alkalmazkodtak a környezethez, hanem jól is boldogulnak benne.
"Két kis kutyapopulációnak valahogy sikerült életben maradnia ebben a rendkívül mérgező környezetben" - mondta Norman J. Kleiman, a Columbia Egyetem környezet-egészségügyi tudósa.
"Amellett, hogy osztályoztuk a kutyákból vett minták alapján a populáció dinamikáját, megtettük az első lépéseket annak megértése felé, hogy a többszörös környezeti veszélyeknek való krónikus expozíció milyen hatással lehet ezekre a populációkra."
Az eredményeket a Canine Medicine and Genetics folyóiratban tették közzé.
A tudósok azt találták, hogy a kóbor kutyáknak számos genomiális helyük volt (ezek lényegében a gének kromoszómákon belüli pozíciói), amelyek eltértek a genom többi részétől.
Az eredmények arra utalhatnak, hogy a fertőzés hatására a kutyákban olyan mutációk alakultak ki, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy alkalmazkodjanak az ilyen durva változáson átesett környezetükhöz.
Nemcsak kutyákban alakult ki az extrém ellenállóképesség. Az év elején a tudósok azt is felfedezték, hogy
A még jelenleg is nyilvánvalóan magas sugárzási szint ellenére a Csernobil környéki talajban élő fonalférgek genomja pedig egyáltalán nem sérült.