Nem a drága kocsi vagy a nagyobb ház hiányzik majd a végén: 5 banális dolog, amit a haldoklók a legjobban bánnak
Mindannyian tudjuk, hogy egyszer meghalunk. Mégis úgy élünk, mintha ez egy távoli, elvont dolog lenne, ami csak másokkal történik meg, velünk pedig majd, egyszer, talán. Pedig a halál közelsége a legkegyetlenebben világít rá arra, mit rontottunk el.
Egy ausztrál ápolónő évekig ült haldoklók ágya mellett, és amit hallott, abból egy könyvre való, kőkemény életleckét írt. A YourTango cikke most ezekből szemezgetett, és a helyzet az, hogy a leggyakoribb megbánások nem is annyira nagyok, inkább csak végtelenül banálisak és éppen ezért olyan fájdalmasak.
Az első, az abszolút sláger a listán, az örök klasszikus, amit szinte mindenki elsuttogott:
Ez a legbrutálisabb csapda, amibe belesétálhatsz, hogy mások forgatókönyve szerint éled le a saját filmedet. Pedig az élet meglepetései és a legnagyobb élmények szinte mindig a kockázatvállalásból születnek.
A második leggyakoribb sóhaj, ami valószínűleg a modern kor himnusza is lehetne:
Senki, de tényleg senki nem fekszik az utolsó óráiban azon merengve, hogy basszus, még azt a negyedéves riportot be kellett volna fejezni. A kutatások is azt mutatják, hogy a család és a barátok – azok a barátok, akik családtaggá válnak – számítanak igazán. A tanács pofonegyszerű: válogasd meg, kivel töltöd az idődet, és ha valaki csak szívja az energiádat, keress mást.
Aztán ott van a fojtogató csendből fakadó megbánás:
A cikk szerint ez a férfiakra jellemzőbb, de lássuk be, mindannyian mesterei vagyunk az érzések szőnyeg alá söprésének. Aztán persze jön a meglepetés, amikor a lenyelt feszültség egyszer csak gyomorgörcs, migrén vagy egy totális kiakadás formájában köszön vissza. Pedig egy tanulmány szerint a negatív érzések kifejezése „egyszerre jele a szorongásnak és lehetséges eszköze is a szorongással való megküzdésnek”. Vagyis ha kimondod, már tettél is egy lépést a megoldás felé.
A negyedik pont a lassan elhaló barátságokról szól:
Ismerős az érzés, amikor eszedbe jut valaki, de legyintesz, hogy majd holnap felhívod? Na, a halálos ágyon fekvők szerint ez a „majd holnap” a leggyilkosabb halogatás. A jó barátok emlékeztetnek, hogy ne vedd magad olyan véresen komolyan. Lazíts, érezd jól magad, mert ez az egy életed van.
Végül pedig a leginkább önreflexiót igénylő megbánás:
Itt a kulcsszó az, hogy „megengedtem volna”. A boldogság sokszor nem egy elérhetetlen cél, hanem egy döntés, amit nem merünk meghozni, mert félünk szembenézni a következményeivel. Williams szerint a jövő csak egy terv, ami sosem száz százalékig kiszámítható.
Ahogy ő maga is megjegyzi: „Ezek a felismerések vezettek oda, hogy fejlődjek a saját élettapasztalatomban és másokat is ebben segítsek, ahogyan akkor is, amikor évtizedekkel ezelőtt egy gyermekkórház onkológiai osztályán voltam gyakorlaton, ahol a valószínűleg haldokló kisgyerekek tanítottak meg annyi mindenre az életről.”
