Megtörte a csendet Bujtor István özvegye a gyászról: „Amikor elveszítettem, azt hittem, vége a világnak”
Három évig ki sem mozdult a lakásból, a Balatontól pedig egy életre elköszönt, még a lábujját sem dugja a vízbe a színészlegenda 2009-es halála óta.
Bujtor István özvegye, Judit közel harminc évig élt a színésszel.
Bujtor Judit budai otthonában fogadta a Best magazin stábját – írja a Story.hu.
Kapcsolatuk receptje ma is érvényes és megszívlelendő.
Aztán 2009-ben ennek a tökéletesen kalibrált rendszernek vége lett, és jött az összeomlás. Judit nem finomkodik a szavakkal, amikor arról az időszakról beszél. Nem volt lassú leépülés, nem voltak terápiás körök, csak a kőkemény, bénító sokk.
A közhellyel, miszerint az idő minden sebet begyógyít, látványosan nem ért egyet, sőt, egyenesen kiröhögi a koncepciót. „Szerintem az idő sem gyógyítja be a sebeket! Három évig a lábamat sem tettem ki a lakásból. Vegetáltam. Nem akartam a férjem nélkül létezni.”
Ennek a radikális gyászmunkának a része lett a Balaton teljes és végleges elengedése is. A magyar tenger, ami Bujtor Istvánnal szinte egyet jelentett, Judit számára tiltott zónává vált. Tíz éve eladta a közös nyaralót, és azóta a víz közelébe sem ment. A helyzet abszurditását csak fokozza, hogy a Tihanyi Szabadtéri Játékok vezetése miatt munkája a tóhoz köti, de ez számára már nem ugyanazt jelenti.
Bujtor Judit története egyáltalán nem egyedi. Vágó István özvegye, Judit például három évvel a kvízmester halála után is tudatosan kerüli a közös fotókat, a baráti társaság jelenti neki a mentőövet. Balázs Péter özvegye, Botár Csilla pedig arról számolt be, hogy a stressz az egészségét is kikezdte, és az éjszakai emlékképek miatt még a tévét sem meri bekapcsolni.
A mintázat hasonló: a túlélés stratégiái eltérőek, de a fájdalom univerzális. Kálloy Molnár Péter özvegye, Lestár Ágnes képtelen megnézni férje utolsó tévés munkáját, miközben másokat erre buzdít, Pártai Lucia pedig a teljes sokk után arról beszélt, hogy lehetséges újra boldognak lenni a gyász után. Ezek a történetek, Bujtor Juditéval együtt, azt üzenik, hogy a továbblépés nem az emlékek kitörlését jelenti, hanem azt a bonyolult folyamatot, ahogy az ember megtanul együtt élni egy tátongó lyukkal az életében.
