A NASA végre kiveszi a fiókból a 3I/ATLAS fotóit – amik valószínűleg átírják a világról alkotott képünket
A NASA napokon belül nyilvánosságra hozza a Manhattan-méretű, 3I/ATLAS nevű csillagközi objektum régóta várt felvételeit – ezt egy ügynökségi forrás erősítette meg a The Postnak. Mindez persze nem a képfeldolgozás tempóján, hanem a washingtoni bürokrácián múlt:
A leállás szerdán késő este ért véget, így az anyag végre elindulhat a nyilvánosság felé.
A forrás szerint a felvételek – amelyek várhatóan minden eddiginél nagyobb felbontásban mutatják meg a rejtélyes objektumot – akár már a jövő héten megjelenhetnek. A képeket a Mars Reconnaissance Orbiter HiRISE kamerája készítette, amikor a szonda elhaladt a vörös bolygó mellett, és közben rálátása nyílt a 3I/ATLAS pályájára.
A Harvard asztrofizikusaként ismert Avi Loeb – aki korábban felvetette, hogy az objektum akár egy idegen űrhajó is lehet – nem volt különösebben elragadtatva attól, hogy heteket kellett várni a publikálásra. Szerinte a csúszás valójában nem más, mint a kormányzati hatékonyság hiányának újabb tünete.
A HiRISE-kamera felvételei eddig a legélesebbek lesznek, messze túlszárnyalva a Hubble Űrteleszkóp július 21-i képeit, amelyek eddig a legjobb rálátást adták az objektumra. Loeb szerint ezek a képek jelentik az egyik legfontosabb lehetőséget arra, hogy többet tudjunk meg a hatalmas égitest magjáról – ami egyben fényt deríthet valódi eredetére is.
Loeb korábban már arra is felhívta a figyelmet, hogy a 3I/ATLAS különös „anti-farka” – egy a Nap felé mutató, szokatlan kiterjedés – semmiben sem hasonlít a hétköznapi üstökösök viselkedésére.
– mondta. „Még ha a kép valószínűleg nem is fogja magát a szilárd magot megmutatni, a legfényesebb pixel alapján nagyon szigorú korlátot adhatunk a mag átmérőjére” – tette hozzá, majd azzal zárta: „Egy kép többet ér ezer szónál.”
A csillaglesők a hét elején kisebb ünneplésbe kezdtek, miután –
Az objektum most a Jupiter felé száguld, ahol a NASA Juno űrszondája, valamint az Európai Űrügynökség JUICE missziója követi majd nyomon – egészen addig, amíg a hatalmas csillagközi látogató márciusban végleg elhagyja a Naprendszert.
