A fizikusok szerint a világegyetemnek nem 4, hanem 7 dimenziója van, és ez oldja meg a fekete lyukak legnagyobb rejtélyét
Ez az ötlet nem a Mátrixból jön, bár simán jöhetne. Egy csapat tudós azzal jött elő, hogy az univerzum, amiben élünk, nem 4, hanem 7 dimenziós. A megszokott magasság, hosszúság, mélység és idő mellé becsúszott még három, amiket amúgy nem látunk, mert annyira szorosan vannak felcsavarodva, mint egy elgurult szőnyeg. És mielőtt legyintenél, hogy ez már megint valami elborult sci-fi, a kutatók szerint ez a modell oldja meg a fizika egyik legmakacsabb, 50 éve húzódó problémáját: mi a fene lesz a fekete lyukakkal, amikor „meghalnak”.
A balhé nagyjából Stephen Hawking óta tart, aki a hetvenes években rájött, hogy a fekete lyukakból mégiscsak szivárog valami, a róla elnevezett sugárzás, amitől aztán szépen lassan elpárolognak.
Ez az úgynevezett információparadoxon, ami évtizedek óta megoldatlan. „Képzelje el, hogy bedob egy könyvet a tűzbe. A könyv megsemmisül, de elvileg a füstből, a hamuból és a hőből minden egyes szót rekonstruálni lehetne – az információ csak összekeveredik, de nem vész el” – magyarázta a helyzetet a Live Science-nek Richard Pinčák, a Szlovák Tudományos Akadémia kutatója. Hawking elmélete szerint viszont a fekete lyuk mindent, amit benyelt, az utolsó bitig magával visz a semmibe.
Pinčák és csapata szerint a megoldás a téridő szerkezetének újragondolásában rejlik. „Három tér- és egy idődimenziót érzékelünk, ez összesen négy. A mi modellünk azt javasolja, hogy
– mondta Pinčák. Ebben a hét dimenziós modellben a téridő nemcsak görbülni, hanem csavarodni is tud, ami egy új fizikai hatást, a „torziót” hozza a képbe.
És itt jön a lényeg: amikor egy fekete lyuk a párolgás végén már egészen apróra zsugorodik, a hét dimenziója lényegében egy csomóba gabalyodik. Amikor ez a csomó elég kicsi lesz, a rejtett dimenziók feltekeredése egy kifelé ható erőt hoz létre, ami megakadályozza a fekete lyuk teljes összeomlását. Ami visszamarad, az egy elképesztően apró, egy elektronnál tízmilliárdszor kisebb maradvány. Ez a rejtett dimenziókból álló csomó viszont egyfajta parányi, örök emlékműként őrzi az összes információt, ami valaha a fekete lyukba zuhant.
Hogy az egész még szebb legyen, a kutatók szerint a három rejtett dimenzió és a torziós mező éppen elegendő ahhoz, hogy létrehozza a Higgs-mechanizmus mögötti kölcsönhatási mintázatot, ami a részecskéknek tömeget ad.
Persze az elméletet nem lesz könnyű igazolni. A modell által jósolt, extra dimenziókkal rendelkező részecskék messze túl vannak a Nagy Hadronütköztető képességein. A kutatók esetleg a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásban vagy az ősrobbanásból származó gravitációs hullámokban találhatnak nyomokat, de az ehhez szükséges technológia még a távoli jövő zenéje.
Via Live Science
