A fiúk viszik tovább a nevet – a lányok viszont öröklik a több százezer éves genetikai láncot
Évezredek óta megy a matek: a név, a vagyon, a birtok, az egész hóbelevanc apáról fiúra száll. A lány? Ő férjhez megy, nevet vált, és onnantól egy másik családfa mellékágán díszeleg. A vérvonal megszakad, a név elvész, a fiú az igazi örökös. Legalábbis ez volt a hivatalos duma.
Mert a valódi, megszakítatlan, több százezer éves családi láncot nem a fiúk, hanem a lányok viszik tovább.
A dolog kulcsa egy apró, de annál fontosabb sejtszervecske, a mitokondrium. Ez a sejtjeink erőműve. Ennek a kis erőműnek saját, külön bejáratú DNS-e van, a mitokondriális DNS, vagyis az mtDNS. És itt jön a csavar. Amikor a hímivarsejt és a petesejt találkozik, az apai mitokondriumok gyakorlatilag a süllyesztőben végzik. A fejlődő embrió egyértelműen az anyai készletet részesíti előnyben, és
A tudomány már 1980-ban, egy alapvető kutatásban kimutatta, hogy az emberi mitokondriális DNS anyai ágon öröklődik.
A fiúk is megkapják az anyjuktól, de számukra ez egy genetikai zsákutca. Nem tudják továbbadni a saját gyerekeiknek. A lányok viszont igen.
„Az anyai öröklődés a mitokondriumok ismertetőjele” – magyarázzák a Kaliforniai Műszaki Egyetem kutatói, akik szerint ha kétféle mtDNS-készlet maradna az embrióban, az „viselkedési rendellenességekhez vezethet.”
Persze a tudomány nem lenne tudomány, ha nem jönne valaki, és nem próbálná felrúgni a biliárdasztalt. 2018-ban kutatók több generációs családokban találtak bizonyítékot arra, hogy extrém ritka esetekben az apai mtDNS egy része mégis átcsúszhat. A szenzáció nagy volt, de hamar jött a cáfolat: más tudósok szerint amit a kutatók találtak, az nem valódi apai öröklődés, hanem a sejtmagi DNS-be beépült, régi mitokondriális DNS-darabok, úgynevezett „mega-NUMT”-ok, amik csak megzavarják a méréseket. A vita tart, de a főszabály kőbe van vésve: az anyai vonal a domináns.
Ezen a vonalon jutottak el a kutatók a híres „mitokondriális Éváig” is. A félreértések elkerülése végett: ő nem az emberiség egyetlen ősanyja volt a maga korában, hanem az a nő, akinek az anyai ági leszármazási vonala a mai napig minden ma élő emberben megtalálható. Az összes többi kortársának anyai vonala valamikor, valahol megszakadt – csak fiú utódaik születtek, vagy egyáltalán nem született gyerekük. A kutatás, ami megalapozta ezt az elméletet, nem ment simán. „’85 végén adtuk be a cikket, és több mint egy évig akadt el a bírálatban…” – mesélte később Rebecca Cann, a korszakalkotó tanulmány egyik szerzője a PLOS Genetics portálnak.
A lényeg tehát, hogy miközben a családi vagyon eltűnhet, a házat el lehet adni és a vezetéknév a történelem homályába veszhet, a lányokban ott lüktet az anyjuk, a nagyanyjuk, a dédanyjuk és az összes női felmenőjük több százezer éves, megszakítatlan genetikai visszhangja. A lány nem a vonal vége. Ő a sejtek mélyén őrzött, legősibb folytonosság.
Via PNAS
