SZÍNES

5+5 meglepő tény, amit biztos nem tudtál az 50 éves Dr. Bubó rajfilmsorozatról

Így öt évtized távlatából kijelenthetjük, hogy a Kérem a következőt! tényleg kiállta az idő próbáját.

Megosztom
Link másolása

Kerek évfordulóhoz ért Dr. Bubó: már 50 éve, hogy a Magyar Televízió 1975 januárjában először leadta a Kérem a következőt! című (mégis csak Dr. Bubóként elhíresült) rajzfilmsorozatot. A Nemzeti Archívum most összeszedett néhány érdekességet a legendás bagoly-dokiról, mi pedig még hozzátettünk öt olyan plusz tényt, amiről talán sosem hallottatok.

1. Kezdetben nem is doktor lett volna

Bár ma már senki nem tudja elképzelni Bubót fonendoszkóp nélkül, eredetileg bölcs tanító vagy pszichológus szerepére készült. A forgatókönyvírók azonban gyorsan rájöttek, hogy orvosként sokkal több lehetőség nyílik a poénos – és néha igencsak szatirikus – helyzetekre.

2. A „rímhányó” is bevetésen volt

Az első két évadot Ternovszky Béla és Nepp József rendezte, de a harmadik évadra tíz évet kellett várni. Nepp nemcsak a rendezésben vállalt szerepet, hanem például Dr. Bubó figurájának megalkotásában is. A híres szövegekért pedig Romhányi Józsefet, a „rímhányót” kérték fel, aki valódi szózsonglőrként járatta csúcsra a magyar nyelv kreatív humorát.

3. Gyerekorvos mint ihletforrás

Lehet, hogy Nepp József gyerekkori orvosa sem gondolta volna, hogy egyszer egy egész ország fogja ismerni a róla mintázott bagoly-doktort. A „Bubó” név pedig a fülesbagoly latin elnevezéséből (Bubo bubo) jött, és a bagoly doktorrá avatásán is elhangzik. A legendás hangot Szabó Gyula kölcsönözte neki, aki a Magyar népmesék narrátoraként is beégette magát a hazai popkultúrába.

4. Nővérke medvebundával

A melegszívű, de gyakran morózus Ursula nővér neve nem véletlen választás: az Orsolya latin megfelelője a „kismackó” jelentéssel bír, ami tökéletesen illik a nagydarab, barna medve asszisztenshez.

A karakter éppoly fontos szerepet tölt be, mint maga a doktori zsenialitásba csomagolt, cinikus bagoly.

5. Külföldön is népszerű volt

A magyar klasszikust a német és a lengyel televízió is műsorára tűzte, bár a jellegzetes magyar szójátékokat nem volt egyszerű átültetni – pedig ez a sorozat egyik legnagyobb ereje. Így is talált rajongókat, hiszen Dr. Bubóhoz hasonló kelet-európai rajzfilmes figura nem sok szaladgált a tévék képernyőjén.

+5 meglepő tény Dr. Bubóról

+ 1. Eredetileg 20 epizódról volt szó

A ’70-es évekbeli és a ’80-as évek eleji forgatások után végül 26 epizód készült el három évadban – a harmadik etap (összesen 13 részből) jelentős csúszással, csak a ’80-as évek közepén került a nézők elé. Sokáig úgy hírlett, hogy a csatornának szimplán elfogyott a pénze, ezért vártak évekig a folytatással.

+ 2. A szovjet forgalmazás megbukott

A szarkasztikus, társadalomkritikus humor miatt végül nem lett „szovjet–magyar barátság” a sorozatból, állítólag komolyan felmerült, hogy Dr. Bubót a Szovjetunióban is levetítik. Ott azonban a beágyazott politikai utalásokat kevésbé találták viccesnek.

+ 3. A zenéjéért Wolf Péter volt felelős

A magyar rajzfilmiparban Wolf Péter neve a Mézga család révén ismerős lehet. Dr. Bubó főcímzenéjét is ő szerezte, ami az embernek még 2025-ben is simán megszólal a fejében, ha valaki szóba hozza: „Beszél majd az utókor...”

+ 4. Romhányi mellett más nagy nevek is felbukkannak

A szövegek Romhányi Józsefet dicsérik, de a sorozat háttérmunkálataiban több később befutó magyar rajzfilmes is feltűnt. A Pannónia Filmstúdió ekkortájt volt igazán virágkorában, innen indultak olyan alkotók, akik a Macskafogóban vagy a Kukori és Kotkodában is kulcsszerepet kaptak.

+ 5. A műfaj határait feszegette

Hiába rajzfilm, a Kérem a következőt! kifejezetten kikacsintott a felnőtt nézők felé a csípős társadalomkritikával és többértelmű poénokkal. Nem véletlen, hogy gyerekként is bírtuk, de felnőtt fejjel újranézve egészen más dolgokra csodálkozik rá az ember – ezért is időtálló klasszikus.

Így öt évtized távlatából kijelenthetjük, hogy a Kérem a következőt! tényleg kiállta az idő próbáját. Ha valaki elfeledte volna, mennyire zseniálisak az állatbetegek diagnózisai és a rímhányó szójátékai, most remek alkalom felidézni, milyen volt, amikor a bölcs bagoly még jótanácsokkal (és némi jóindulatú gúnnyal) gyógyította a pácienseit.

Via Story.hu


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


SZÍNES
Tovább késik a mentés a Nemzetközi Űrállomáson, de meddig maradnának életben az űrhajósok, ha a Földön elpusztulna az élet?
Nem abból fogynának ki először, amire mindenki gondol.

Megosztom
Link másolása

Meddig húzhatják az űrben a Föld pusztulása után az ott rekedt NASA-asztronauták? Képzeljük el a legnyomasztóbb sci-fit: mi történne a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén, ha a bolygónkon minden életnek vége szakadna?

Az űrkutatás véget nem érő drámájában újabb fejezet nyílt: Butch Wilmore és Suni Williams, a NASA két, ISS-en ragadt asztronautája hazahozatalát célzó küldetés megint meghiúsult.

A két űrhajós eredetileg mindössze nyolc napra indult útnak, de most már kilenc hónapja dekkolnak fent.

A legújabb késés hírére egyre többen teszik fel a kérdést: mégis meddig lenne képes életben maradni egy asztronauta az ISS-en, különösen egy olyan morbid forgatókönyvben, amelyben az emberiség többi része eltűnik a Föld színéről? Vegyük hát elő a legmerészebb fantáziánkat:

a bolygónkat és minden élőlényt eltörölt a történelem színpadáról valami brutális katasztrófa, miközben a hétfős legénység az űrállomáson mindezt csak tehetetlenül nézi végig.

Miután a legénység valahogy feldolgozta, hogy szeretteik és úgy általában minden, amit valaha ismertünk, megsemmisült, logikusan a túlélés kérdése kerülne előtérbe.

Meddig lehet kihúzni az ISS-en, ha a Földnek lőttek?

A kissé hátborzongató témát Vsauce, egy népszerű YouTuber és oktató vetette fel. Ő magyarázta el, hogy az űrállomáson az oxigén-elektrolízis révén megoldott a légzéshez szükséges friss levegő biztosítása, az élelmiszerkészleteket pedig beosztva körülbelül két évig lehet kihúzni. Persze ez attól is függ, mikor érkezett utoljára utánpótlás.

A NASA egyébként korábban megkövetelte, hogy az űrbe küldött élelmiszereknek legalább egyéves szavatossági idejük legyen. Igaz, ha már mindenki meghalt a bolygón, valószínűleg senki sem fogja túlságosan nézegetni a konzervek lejárati dátumát.

Nem példa nélküli a hosszú elszigeteltség: egyszer nyolc hónapig nem érkezett újabb szállítmány az ISS-re, mert három egymást követő utánpótlás-küldetés meghiúsult.

Tehát a gyakorlatban is előfordult, hogy sokáig kellett földi segélyszállítmányok nélkül boldogulni.

Mégsem a kaja vagy a levegő a legnagyobb para – legalábbis Vsauce szerint. Inkább az merül fel, hogy van-e értelme így élni, ha tudjuk, milyen sors vár ránk. Ugyanakkor

ha az éhhalált vagy az oxigénhiányt nem is kell olyan hamar bekalkulálni, akkor mi vetne véget az űrbéli túlélők mindennapjainak?

A videós szerint az ISS nagyjából 15 hónapig képes saját pályáján maradni, mielőtt elkezdene zuhanni a Föld felé.

Vagy ahogy Vsauce fogalmaz: „az első dolog, ami elfogy, az a magasság”.

Az űrállomás körülbelül 418 km magasságban kering, de fokozatosan közeledik a bolygóhoz a Föld gravitációja és a ritka légkörben tapasztalható súrlódás miatt. Ha nincs ott egy teherűrhajó, ami időről időre megigazítja a pályáját, végül elkezdhet süllyedni.

A NASA 2024-es, az ISS jövőjéről szóló jelentése szerint, ha nincsenek ilyen pályakorrekciós manőverek, az állomás egy-két éven belül elégne a légkörben. Szóval nagyjából egyezik Vsauce becslésével.

Ám még mindig nyitott a legnagyobb kérdés: vajon

akarnának-e ilyen sokáig túlélni az asztronauták, ha közben tisztában vannak vele, hogy odalent már senki sincs életben, és előbb-utóbb úgyis eljön a vég?

A technikai feltételek alapján akár több mint egy-két évig is kihúzhatnák. Csak közben a Föld már rég halott. Ezen a ponton talán az ő döntésük, hogy mennyire van értelme folytatni odafent a küldetést. De ha valamiért mégis kitartanának, a legnagyobb ellenségük nem az üres hűtő vagy a levegő hiánya lenne, hanem az űrállomás könyörtelenül közeledő pályavesztése – és a keserű tudat, hogy soha nem térhetnek vissza egy élő bolygóra.


Megosztom
Link másolása

SZÍNES
Csoda történt a II. kerületben - még a forgalmat is feltartotta a BMW-s, hogy segítsen egy kutyán
Sztereotípia-döntögető történelmet írt az az autóvezető a II. kerületben, amelyiknek egy gazdi épp a közösségi médiában hálálkodik. Elképesztő és hihetetlenül pozitív történet, ami a te szíved is megmelengeti!

Megosztom
Link másolása

"Üzenem annak a BMW-s fiatal hölgynek"

- kezdődik egy Facebook poszt, ami fröcsögő beszólogatás ígéretét rejti, de döbbenetes módon ennek szöges ellentéte történik. A BMW-s hölgy és a posztoló is egy végtelenül kedves, szívet melengető történetet fest az ember elé, olyat, amilyenre nagy szüksége van a társadalmunknak.

Az említett BMW-s hölgy ugyanis megállt a délelőtti forgalomban, hogy megkérdezze, a kutyáját furcsán sétáltató járókelőnek vagy az ebnek van-e szüksége segítségre.

A kutya, Gertrúd ugyanis elfáradt, és a látszat ellenére nem betegeskedett, csak lefeküdt a séta egy pontján. A gazdinak ez az emberséges közeledés azonban megmelengette a szívét a Szépjuhászné út hajtűkanyarjánál.

"Az emberi közöny időnként olyan erővel csap arcon, hogy hajlamos vagyok megkérdőjelezni az emberiségbe vetett hitemet,

erre jössz Te, és a majdnem 180 fokos kanyar bevétele közben, a szembejövő forgalomra is figyelve kiszúrod, hogy Gertrúd az oldalán fekszik a földön, én pedig telefonnal a kezemben ácsorgok mellette"

- kezdi a gazdi a méltató posztot, majd hozzáteszi, hogy a hölgy egyszerre több sztereotípiát is megdöntött.

"Ennyit a sztereotípiákról: a >nincsenek már jó emberek<, a >béna női vezetők<, a >bunkó BMW-sek< és a hasonló ostoba narratívákról.

Amikor kikiabáltál az ablakon, hogy tudsz-e segíteni, nem akartam feltartani a forgalmat, ezért csak nagyon megköszöntem, és annyit mondtam, hogy minden rendben, csak Gertrúd elfáradt."

A poszt írója hosszan ecseteli, a BMW-s nő micsoda emberségről tett tanúbizonyságot, amikor semmivel nem törődve - de a forgalmi szabályokat betartva - felajánlotta segítségét. Szerinte ide a köszönöm kifejezés már nem is elég.

"(...) nagybetűs Ember voltál egy kutyával és egy embertársaddal.

Biztos vagyok benne, hogy Neked ez természetes, de a társadalmunkból már kihalófélben van, ezért vagyok még hálásabb Neked, hogy fénysugárként mutatod az utat azoknak, akik még akarják és merik őrizni az emberi értékeket."

Gertrúd, a pusztából mentett kóbor kutya az elmúlt 5 évben hosszú utat járt be gazdája szerint, testvérével, Grétával azóta boldog családtagok náluk, bár Gertrúd beteg.

"Kétoldali súlyos csípőízületi betegséggel diagnosztizálták 7 hónapos korában, kétszer volt eddig csigolyaelcsúszása, egyszer epilepsziás rohama, eleinte még egy kidőlt fa törzsén sem tudott átmászni, és a zömökebb testalkata miatt lassabb is, mint a többiek. Ezért áll meg időnként pihenni, amikor elfárad. Ez történt most is. Éppen egy kedves barátommal beszélgettem telefonon séta közben, és amikor Gertrúd mackó lefeküdt pihenni, mindannyian megálltunk. Ekkor láttál meg minket" - írja a posztban kiemelve, hogy a sofőr megállt, amikor mindenki más rohant, és ezért örökké hálás lesz.

"Szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire hálás vagyok Neked, hogy bebizonyítottad, létezik még önzetlen segítség, és vannak még olyan emberek, akikre körülményektől függetlenül lehet számítani, ha baj van"

- írja hozzátéve, hogy a Gertrúdról szóló könyvének dedikált példányát szeretné felajánlani a BMW-s nőnek.

A posztoló és a sofőr végül megtalálták egymást a közösségi médiában, a nő annyit írt, hogy

"nagyon jólesik ez az üzenet, de tényleg semmiség volt. Számomra ez alap! Megijedtem, távolról úgy tűnt, kellene segítség, de megkönnyebbülten mentem tovább, miután mondtad, hogy nincsen gond."

Kommentben megosztotta egy korábbi élményét Rocky nevű husky-malamut keverék kutyájával, aki korábban elszökött tőle.

"Talán engem keresett? Talán úgy érezte, utánam kell jönnie? Három hosszú napig volt távol, és abban a bizonytalanságban éltem, amit csak az érthet meg igazán, aki már elveszített egy szeretett lényt, úgy, hogy nem tudta mi történik vele.

De a csoda megtörtént. Az emberek segítettek.

A Facebook-megosztások, a rengeteg ismeretlen jóindulata, a közös összefogás hozta vissza őt hozzánk. Akkor megtapasztaltam, hogy még léteznek csodák.

Hiszem, hogy a világ nem csupán rossz dolgokból áll.

Hiszem, hogy minden egyes önzetlen jó cselekedet újabbakat szül. A probléma többek közt csak az, hogy a hírek és a média másra fókuszál – félelmet keltenek, mert így könnyebb irányítani az embereket. Pedig a jó is ott van közöttünk, nap mint nap. Csak észre kell vennünk egymásban" - írta a nő kommentben a poszt alá.


Megosztom
Link másolása


SZÍNES
A nő, aki 6 évet élt férfiként, elárulja, miért akart újra visszaváltozni nővé
Nem támogatta mindenki a döntését.

Megosztom
Link másolása

Alia 30 éves, és hat és fél évig élt férfiként, miután 2015-ben úgy döntött, hogy hormonkezelésbe kezd, és elkezdte a nemi átmenetet. Az amerikai Detroitban élő borbély ekkor felvette az Issa nevet, rendszeresen tesztoszteront szedett, és levetette a mellét. A hormonkezelések hatására mélyebb hangja lett, arcszőrzete nőtt, és izomzata is erősödött - írta a DailyMail.

2021 februárjában azonban rájött, hogy mégsem ez az út teszi boldoggá.

„Januárban kezdtem a mellrekonstrukciót, és 2024. december 30-án fejeztem be” – mondta Alia. „A lézeres szőrtelenítésem is kész, és ezzel gyakorlatilag lezárult a detranzícióm, amit 2021-ben kezdtem el. Most már végre csak a mindennapjaimra és az életemre koncentrálhatok.”

Miért döntött úgy, hogy visszatér a női identitásához?

Alia szerint a detranzíciója több tényezőből állt össze, de az egyik legfontosabb az volt, hogy nem érezte jól magát férfiként.

„Rájöttem, hogy nem tetszik, ahogyan férfiként tekintenek rám”

– magyarázta. „Nem akartam többé tesztoszteront szedni, és nem tudtam elképzelni az életem hátralévő részét férfiként, ahogy megöregszem.”

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Mirror Now (@mirrornow_in) által megosztott bejegyzés

Visszatekintve azt is felismerte, hogy a nemi diszfóriája nagyban összefüggött a testképzavarával, nem pedig azzal, hogy valójában férfinak érezte volna magát.

„A kezdeti időszakban jól éreztem magam a bőrömben” – mondta.

„De ahogy telt az idő – amikor felszedtem pár kilót, sűrűbb lett az arcszőrzetem és még férfiasabbá váltam –, az egyre nyomasztóbb lett számomra.”

Végül meghozta a döntést, amely szerinte a legjobban illett hozzá.

„Azt hiszem, egyszerűen rájöttem, hogy újra nő szeretnék lenni. Nőiesebben akartam kinézni” – vallotta be.

A transznemű közösség egy része kritizálja, de ő segíteni akar

Alia nem mindenkitől kapott megértést: a transznemű közösség egyes tagjai elítélték a döntését, de ő szeretné, ha a történetével másoknak is segíthetne.

„Mindig is nagyon fluid személyiség voltam.

Kislányként fiús lány voltam, aztán tinédzserként extrém módon nőies.

Aztán 19 és 27 éves korom között nagyon férfias voltam, transz férfiként éltem” – mesélte.

Elmondása szerint a negyedik év után depresszióba esett, nem értette miért, hiszen az elején nagyon boldog volt a tranzíciótól.

„Hat év férfiként élés után jött el a pillanat, amikor rájöttem, hogy visszatérhetek nőként.

A gondolat teljesen váratlanul ért, de azonnali megkönnyebbülést hozott.

Tudtam, hogy hallgatnom kell önmagamra.”

2020 végén jött az „áttörés”

Alia szerint a végső felismerés 2020 végén érkezett meg, amikor rájött, hogy nem muszáj egész életében hormonokat szednie.

„Érdekes visszagondolni az életemre, és arra, hogyan változott a nemi identitásom különböző szakaszokban” – mondta. „Most érzem úgy, hogy ott vagyok, ahol lennem kell.”

Alia szerint a legnagyobb tanács, amit másoknak adhat, az, hogy hallgassanak önmagukra.

„Az intuíciód meg fogja mutatni, mi a helyes út számodra” – mondta. „Szeretnék segíteni a transz embereknek abban, hogy jól érezzék magukat a saját identitásukban, és elfogadják, ha kérdéseik vannak ezzel kapcsolatban.”

Hangsúlyozta, hogy attól, hogy a hormonkezelés neki nem vált be, mások számára még lehet megfelelő.

„Szeretnék segíteni mindkét oldalon, mert én már átéltem ezt az egészet.”

Hónapokba telt, mire újra önmagát látta a tükörben

Alia a Redditen részletesen beszámolt arról, hogyan zajlott a mellrekonstrukciója. Elmondása szerint hosszú időbe telt, mire a tükörbe nézve újra Aliát látta, és nem Issát, az egykori férfi énjét.

„Szerintem amikor az emberek orvosi tranzícióba kezdenek, alapvetően azért teszik, hogy jobban érezzék magukat a testükben, és vonzóbbnak lássák önmagukat”

– mondta.

„A végén mindannyiunknak szeretnie kellene a testét, és elfogadnia, amiben él.”

A detranzíciója után körülbelül hat hónappal döntött úgy, hogy visszatér születési nevéhez is.

„Sokáig, amikor a tükörbe néztem, még mindig Issát láttam – azt az embert, aki transz férfiként élt. Őszintén szólva nagyon sok időbe telt, mire végre nem őt láttam a tükörben.”

Aliáról készült képeket itt nézhetsz még.


Megosztom
Link másolása


SZÍNES
Ebből az egyszerű kézmozdulatból azonnal kiderül, ha valaki Z-generációs vagy milleniál
Vannak kézjelek, amik mindent elárulnak.

Megosztom
Link másolása

A közösségi médiában megint forrnak az indulatok: a Z-generáció és a milleniálok semmi másra nem vágynak, mint elmondani, miért pont az ő módszerük a jobb, és miért ciki a másiké.

A kézjelek sem jelentenek kivételt ez alól a soha véget nem érő ütközet alól.

A téma apropóját az adta, hogy a Z-generáció szerint elképesztően könnyű felismerni, kik a millenialok a klubokban vagy a bárokban, és persze nem kímélték őket a szokásos beszólásokkal.

Aki egy kicsit békésebb vitára vágyik, annak jöhet egy ártatlanabb kérdés: Melyik nemzedékhez tartozol?

Ha bizonytalan vagy, netán nem egészen úgy érzed, hogy passzolnál a hivatalos korosztályodhoz, mutatunk egy kézmozdulatos tesztet, ami mindent eldönthet.

A teszt az Apéro Label TikTok-csatornáján kezdett terjedni. A márka Ausztráliából szállít modern kismama-divatot.

Első körben jött a nagy kérdés:

„Hogyan formálsz a kezeddel szívet?”

- A millennial villámgyorsan összerakta a jól ismert verziót: a hüvelykujjak összeérnek, fölöttük az egymás felé forduló mutatóujjak, pont mint Gareth Bale gólöröme.

- A Z-generációs lány ezzel szemben az egymás felé fordított mutatóujjakat a középső ujjak egymás felé fordításával toldotta meg. (Lehet vitatkozni, mennyire hasonlít szívre, de ez most más kérdés.)

Ezután egy másik klasszikus generációs téma következett:

„Mutasd, hogy le kellene húzni az autó ablakát.”

- A millennial egyből a jól ismert, „tekerős” mozdulatot mutatta – ez még abból az időből maradt ránk, amikor az elektromos ablak luxusnak számított.

- A Z-generációs kolléga ezzel szemben simán úgy tett, mintha egy gombot nyomna.

Meglepő módon mindketten ugyanúgy válaszoltak arra, hogyan tennék le a telefont: ők is a „hüvelykujj és kisujj széttart, a többi behajlítva” gesztust használták,

mintha a kezükben egy régi vonalas kagylót vágnának a képzeletbeli asztalra. Az persze külön vicces, hogy egy fiatal Z-generációs is még mindig ezt a mozdulatot ismeri a telefonálás szimbólumaként, ahelyett, hogy a modern okostelefon „lapos” pózát venné fel.

A TikTok népe természetesen felrobbant a vitákban. Valaki így kommentelt:

„29 éves vagyok, és biztosan a tekerős ablakhúzást mutatnám, hiába nem láttam olyat gyerekkorom óta. Egyszerűen ez a bevésődött mozdulat.”

Más viszont hozzátette:

„Én meg 29 éves millenialként soha életemben nem tekertem le így az ablakot.”

A szívecskés jelenet is kapott pár kritikát, főleg a Z-generáció által használt verzióra:

„A Z generációs szív nem is igazi szív.”

Via LadBible


Megosztom
Link másolása