„Jobb lenne nélküled az életem” – vágta oda a 14 éves fiú, az anyja másnap valóra váltotta a kívánságát
Nem könnyű egy kamasz gyerekkel, Alpár Zsuzsa gyermekpszichológus már évtizedekkel ezelőtt azzal vigasztalta a szülőket, hogy azért kezdődik a kamaszkor tizenéves korban, hogy addig legyen időnk megszeretni a gyerekeinket.
Hogy mennyire igaza volt, azt a következő történet bizonyítja:
Egy 14 éves fiú egy esti konfliktus során azt ordította az anyjának, hogy jobb lenne nélküle az élete.
Fogta magát, és reggel szabadságra küldte a benne élő anyát. Nem volt reggeli, nem volt fuvar az iskolába: oldd meg, fiam. Ezt akartad, nem? A fiú tehát kénytelen volt összedobni egy szendvicset, kiballagni a buszmegállóba, és közben felhívni a nagymamát, aki azonnal rohant segíteni és egyúttal ítéletet is hirdetett: amit az anya tett, az kimeríti a bántalmazás fogalmát.
A sztorit a Bored Panda is felkapta, a net népe pedig azonnal két táborra szakadt.
A másik oldal szerint viszont ez kicsinyes és manipulatív volt, ami azt üzeni a gyereknek, hogy a szeretet feltételekhez kötött. A vita lényege, hogy egy ilyen lecke épít vagy rombol?
A szakértők persze azonnal elővették a nagykönyvet, ami szerint a tinik bántó beszólásai ritkán szólnak arról, akinek épp odavágják őket. Sokkal inkább arról, hogy van egy problémájuk, amit nem tudnak megoldani, és a szülő érzelmi reakciójának kiváltása átmenetileg oldja a feszültségüket.
Ashley Hudson családterapeuta szerint a legjobb modell az, ha a szülő időt kér. „Ha megmutatod a tinédzserednek, hogy neked is időre van szükséged a tiszta gondolkodáshoz, és megnyugtatod a saját idegrendszered, az nagyszerű példamutatás” – állítja.
A dráma végül meglepően gyorsan oldódott fel.
Kiderült, hogy a barátai balhéztak, ő pedig nyomás alatt érezte magát, hogy beilleszkedjen. A kapcsolatuk helyreállt, a kérdés viszont itt marad: hol húznád meg te a határt a következetesség és a kapcsolatvédelem között?
