A szüfrazsettektől a háborús gyárakig: így lett a vörös rúzs a női erő fegyvere
A vörös ajak nemcsak smink, hanem hadüzenet, státuszszimbólum és néha egyenesen boszorkányság. Egyetlen mozdulattal felvinni pár ezer év történelmét, na, az a valami.
Az egész pedig Mezopotámiában indult, nagyjából Kr. e. 3500 körül, amikor Puabi királynő fehér ólom és zúzott vörös sziklák keverékével jelezte, hogy itt bizony ő a főnök. A trend annyira bejött, hogy a gazdag sumérokat később ajakfestékkel teli kagylóhéjakkal temették el.
Az ókori Görögországban viszont a vörös rúzs nem a hatalom, hanem a szakma jele volt.
A szexmunkásoknak kötelezően viselniük kellett, hogy megkülönböztessék őket, és ha rúzs nélkül jelentek meg nyilvános helyen, büntetésre számíthattak. Az alapanyagok pedig, nos, elég merészek voltak: eperfa, tengeri moszat, birka verejtéke és krokodilürülék. A Római Birodalomban aztán megint a státusz számított, minél élénkebb volt a szín, annál magasabban állt valaki a ranglétrán. Persze a drága, higanyos cinóbervörös potenciálisan halálos méregnek számított, így azok a szegények, akiknek csak vörösboros üledékre futotta, valószínűleg végül jobban jártak.
Eközben Keleten, az ókori Kínában a rúzst eredetileg vallási szertartásokhoz használták, de később nők és férfiak is viselték. A feltűnő vörös színt higany-szulfidból, azaz vermillionból nyerték, amit állati zsírokkal és viasszal kevertek. Jól nézett ki, de ahogy sejteni lehet, tudtukon kívül mérgező is volt.
A keresztények szerint a smink ellentétes volt a vallási tanításokkal. Angliában viszont I. Erzsébet királynő, aki híres volt egyedi, bíborvörös ajkairól, trendet teremtett. Aztán utódja, I. Jakab alatt a boszorkányságtól való félelem mindent beárnyékolt.
1770-re törvényt fogadtak el, amely kimondta, hogy minden nőt, akit sminkkel próbálja meghódítani a férfit, boszorkányként lehet bíróság elé állítani.
A Vogue 1933-ban odáig ment, hogy kijelentette: „ha a 20. század gesztusait örökítenénk meg az utókor számára, a rúzs használata lenne a lista élén.” A második világháború alatt a lázadás szimbólumából a hazafias nőiesség jelképévé vált. A vörös rúzs „a háborús erőfeszítések létfontosságú része volt”. Arden gyártott egy árnyalatot, ami illett a női tengerészgyalogosok egyenruhájához, a gyári öltözők pedig tele voltak rúzzsal, hogy növeljék a munkások morálját.
De a rúzs politikai ereje sem veszett el: 2019-ben Chilében több ezer nő viselt vörös rúzst a szexuális erőszak elleni tiltakozásul, bizonyítva, hogy a merész vörös soha nem ment ki igazán a divatból.
