GYEREK

Tintanyúl, Alma és Pitypang - meglepően sok kihívással néznek szembe a gyerekzenekarok

Alma Együttes, Farkasházi Réka és a Tintanyúl, Pitypang Zenekar. Gyerekzenekarok, amelyeknek a slágereit fejből fújják a kicsik. De vajon hogyan készítik ezeket a slágereket? Milyenek a mindennapjaik, és hogyan készülnek a gyerekkor felejthetetlen dalai?

Megosztom
Link másolása

Meglepően sok kihívással néznek szembe a gyerekzenekarok, kezdve a végeláthatatlan munkától az anyagi megbecsülésig. Három frontembert kérdeztünk arról, milyen valójában egy gyerekzenekar élén dolgozni. Buda Gábor, az Alma együttes frontembere, Farkasházi Réka, a Tintanyúl együttes frontembere és Matkó Zsuzsanna, a Pitypang Zenekar frontembere mesél.

Ez nagy felelősséggel járó feladat

A gyerekprodukciók helyzete gyakran nehéz, még akkor is, ha szinte minden napra jut egy koncert. „Egész évben vannak koncertjeink, gyakran több koncertünk van egy évben, mint ahány napból áll egy év” – kezdi a beszélgetést Buda Gábor, az Alma együttes frontembere, majd a gyerekprodukciók fontosságát hangsúlyozza. Mint mondja, valójában sokkal nagyobb felelősség van rajtuk, mint például a felnőtteket célzó együtteseken, hiszen ők a gyerekekhez szólnak, és ezzel formálják a kicsiket. „Önmagában érték, hogy felhőtlen szórakoztatást nyújtunk, de ezt illik minőségbe csomagolni. Mi, akik gyerekprodukciókat készítünk, nagy felelősséggel tartozunk a hallgatóságnak. Éppen ezért írtunk már dalt Down-szindrómás gyerekekről, vízvédelemről vagy éppen az állatok szeretetéről, hogy ezzel is tanítsuk a legfiatalabb közönséget, és ezzel egy kicsit szebbé tegyük a világot” – mondja Gábor.

Az Alma együttes tagjai balról: Mits Marci, Buda Gábor, Berkesi Alex (Fotó: Alma együttes)

Honnan tudjuk, mi a jó?

Mind tudjuk, hogy a népszerűség és a minőség nem mindig járnak kéz a kézben.

„A népszerűség önmagában nem egyenlő a minőséggel. Hiába kap valaki tízmillió lájkot, míg más csak háromezeret, nem biztos, hogy az lesz a rosszabb, akit kevesebben kedvelnek a közösségi médiában”

– mondja Buda Gábor. Hangsúlyozza, hogy a közönség hajlamos a közösségi média alapján megítélni a zenekarokat, mondván, kinek van több követője, de ez nem tükrözi a valós tudást. Onnan tudjuk, hogy a gyerekünk számára valóban értékes zenét találunk, ha látszik a kicsin, hogy élvezi, és aktívabb lesz a zene hallatán. A tömeggyártásban készülő gyerekzenéket is élvezhetik a kicsik, de hamar megunják, míg a gyerekzenekarok egyfajta közösséget biztosítanak számukra. Az Alma együttes számára fontos, hogy ne csak a gyerekeknek, hanem a családoknak, a szülőknek is adjanak valamit, amit a szívükbe zárhatnak. Ezt a célt szolgálja közelgő táboruk is.

„Lesz egy háromnapos táborunk, ahol a családok velünk együtt pihenhetnek, este pedig együtt ülünk a tábortűz köré, hogy zenéljünk. Ezen kívül egy jelentős megújulással készülünk a közönség számára, hiszen tudjuk, fontos, hogy időről időre felfrissítsük a produkciókat” – magyarázza Gábor, majd a Tintanyúl együttessel készülő projektről mesél nekünk.

„Farkasházi Rékával és zenekarával készítettünk egy közös dalt, hogy ezzel is bebizonyítsuk, szükség van a gyerekzenekarok közötti együttműködésre”

– zárja a beszélgetést a frontember. A gyerekzenekarok jelentősége tehát nemcsak a szórakoztatásban rejlik, hanem abban is, hogy értéket közvetítenek, és fontos üzeneteket adnak a gyerekeknek.

A Farkasházi Réka és a Tintanyúl zenekar tagjai balról: Kálmán Tamás, Jávor Delov, Farkasházi Réka, Studniczky László, Csiszár Ferenc (Fotó: Farkasházi Réka és a Tintanyúl)

Elsődleges cél: tanítsuk a gyerekeket!

Farkasházi Réka, a Tintanyúl együttes frontembere is megosztott néhány részletet az új dalról. „Az együttműködés ténye önmagában különleges, mert gyerekzenekarokra nem jellemző az ilyen közös munka. A közös dal sok új ötletet hozott, és a közös munka során olyan zenei és vizuális elemeket is beépítettünk, amelyeket korábban sosem. A célunk az volt, hogy a közönség minden tagja, kicsik és nagyok egyaránt, élvezzék a produkciót” – mondja Réka, majd rögtön megjegyzi, hogy az ilyen együttműködések segítenek megmutatni a közönségnek és a szakmának, hogy a gyerekzenekarok munkája sem különbözik attól, amit a popelőadók csinálnak, sőt, olykor még nehezebb is. A gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló dalok megírása kihívás, de Réka szerint ez fontos része a munkájuknak. „Azt szeretnénk, hogy a családok együtt szórakozzanak és táncoljanak. Az üzenetünk egyszerű: a zene mindenkié, és minden korosztály számára lehet örömforrás. Szeretnénk, ha a közönségünk élvezné a zenét, szórakozna, és közben talán tanulna is valamit. A zene egyesít, összekapcsol minket, és ezt az érzést szeretnénk továbbadni minden fellépésünkkel” – mondja az idén 18 éves zenekar frontembere.

A gyerekzenekaroknak nagyon fontos szerepük van a gyerekek fejlődésében és nevelésében. A zene fejleszti a kreativitást, az érzelmi intelligenciát és a szociális készségeket,

emellett a gyerekeknek minőségi szórakozást nyújt, szemben a silány minőségű gyerekprodukciókkal, amelyekből sajnos manapság egyre több van. „Igyekszünk olyan zenét készíteni, ami nemcsak szórakoztat, hanem tanít is, és pozitív üzeneteket közvetít. Ez egy gyerekzenekar legfőbb feladata, ahol nem ez az első, azt talán nem érdemes meghallgatni.”

A Pitypang zenekar tagjai ballról: Kovács Zsolt, Homoky Viktor, Matkó Zsuzsanna, Rechner Csaba, Györök Máté (Fotó: Pitypang zenekar)

Irodalmi fűszer

A Pitypang Zenekar különleges története egy családdal kezdődik. Közel egy évtizede Matkó Zsuzsanna és férje, Csaba, gyerekeknek szóló verseket kezdtek megzenésíteni barátjukkal, Lohonyai Zolival. Első gyermekük születése után vált egyértelművé számukra, hogy gyerekzenekar formájában szeretnék kiélni tehetségüket, majd a zenekar hivatalosan kislányuk első születésnapján debütált, és azóta is elkötelezetten dolgoznak a gyerekekért. „A Pitypang Zenekar minden dala élő zenekari háttérrel készül, hogy a gyerekek megismerhessék az élő zene varázsát és a hangszereket.

Például van egy harsonánk, amit minden koncertre elviszünk, és meglepetten látjuk, hogy egyre kevesebb gyerek ismeri fel, milyen hangszert lát a színpadon”

– mondja Matkó Zsuzsanna frontember. Mint mondja, a gyerekeknek szánt zenék megalkotása kihívást jelent minden zenész számára. A dalszerzés során arra törekszenek, hogy a dalok interaktívak és könnyen énekelhetők legyenek.

„Csaba a dalszerző és a szövegíró, és néha egyszerűsítenie kell a zenei gondolatait, hogy mindenki számára érthető legyen. De sosem szeretnénk feláldozni a minőséget az egyszerűség oltárán. Mi akkor teljesítjük jól a munkánkat, ha a gyerekek gazdagabbak lesznek a koncertek után. Nem primitív zenét akarunk, hanem olyat, amiből a gyerekek tanulnak is.”

Mindig szezon van

Ahogy a Pitypang zenekarnak, úgy az Alma együttesnek és a Tintanyúl zenekarnak is előre tele a koncertnaptár. Bár számukra a május, azon belül is a gyereknap a legzsúfoltabb időszak az évben, nyáron, illetve ősszel és tavasszal sem pihennek. A gyerekprodukciókat sok helyre hívják, és mivel a műfaj anyagi megbecsültsége alulmarad a popszakmához képest, a megélhetési gyerekzenekarok szinte mindennap koncerteznek. Ebben a körben senki sem számít hosszú nyaralásra, de mint kiderül, nem is ezekért az élvezetekért dolgoznak, hanem azért, hogy értéket csempésszenek a legkisebbek életébe.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
Sváby András minden férfinak azt ajánlja, 50 évesen vállaljon be még egy gyereket
Szerinte az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. „Nem teherként élem meg a közös programokat, van türelmem vele foglalkozni.”

Megosztom
Link másolása

Interjút adott Sváby András az nlc.hu-nak. A beszélgetés több témát is érintett, többek közt azt, milyen szülőnek lenni.

Amikor Holczhaffer Csaba megkérdezte a tévést, hogy sokat "lazított-e" rajta a harmadik gyermeke, mivel fiatalos energiájú apukának látszik, Sváby András azt válaszolta, hogy rengeteget.

"Minden férfitársamnak ajánlom, hogy 50 körül merjen bevállalni még egy gyereket. Huszonévesen is csodálatos volt apának lenni, de ez a mostani, érettebb időszakom teljesen más energiákat hoz felszínre belőlem. Ennyi idősen nagyon izgalmas kisgyermekes édesapának lenni"

- mondta.

A 9 éves fia a második házasságából született. Édesapja szerint "óriási dumagép", és talán ő majd folytatja az apja hivatását, bár ezt most még nem lehet megjósolni. Mindenesetre szeret youtubereset játszani, mert a kisfia számára ők a menők.

Arra a kérdésre, van-e ideje a kisfiával foglalkozni, Sváby András azt felelte:

"Az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. A párom, Andrea orvosként rengeteget dolgozik, ügyeletet is vállal, így sokat vagyok Milánnal. Kifejezetten élvezem, hogy én viszem iskolába és különórákra. Nem teherként élem meg a közös programokat, van türelmem vele foglalkozni."

A tévés azt is elárulta, hogy úszni is járnak, mert fontos, hogy a fia szeresse a vizet.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
A Rovatból
Ráthonyi-Palácsik Tímea elárulta, mi lesz a kislánya neve, és azt is, hogy mekkora baba
Az influencer azt is elárulta: megálmondta, hogy az utolsó beültetés sikeres lesz, és kislánya születik.

Megosztom
Link másolása

Ráthonyi-Palácsik Tímea volt nemrég Kandász Andrea podcast műsorának vendége.

4 baba elvesztése, 15 hormonkezelés és 17 műtét után sem adta fel az álmait. Most, 42 évesen életet adhat második gyermekének.

Los Angeles-i otthonából adott interjút a Sztár Mamik című adásnak.

Elmondta, hogy elkeserítő volt a kudarc. Amikor nem sikerült teherbe esnie, először magát hibáztatta, aztán a párját is.

Egy idő után nem hitte el, hogy valaha is anya lehet. Ám az orvosa biztatta.

Az első beültetés a béranyánál sem volt sikeres.

Ennek ellenére nem adták fel, tovább próbálkoztak. Az egyik barátnője is támogatta ebben, ő ugyanis 45 évesen lett anya. Ez a barátnője küldte el immunológushoz, ott derültek ki további egészségügyi problémák.

Ráthonyi-Palácsik Tímea arról is beszél, hogyan érzi magát mindenórás terhesen.

"Most már az utolsókat rúgom, azért, mert óriási a pocakom. Zoli azt mondja, úgy nézek ki ebben a ruhában, mint egy nagy gombóc szellem"

- viccelődött. "Valahogy extra nagy a hasam, nagy a baba is, szerintem a rengeteg vitamintól, amit szedtem. Meg azt mondják, a lombikos babák általában nagyobbak." Hozzátette:

"Nagy lesz, magas, mint Ben, ő is több mint három és fél kilóval született."

Azt is elárulta, hogy mi lesz a kislány neve:

Hailey-nek fogják hívni, mert férje kedvence Hailey Bieber.

Ben pedig Ráthonyi-Palácsik Tímea kedvenc színészéről, Ben Affleckről kapta a nevét.

Az influencer azt is elárulta: megálmondta, hogy az utolsó beültetés sikeres lesz, és kislánya születik.

A teljes beszélgetést itt hallgathatjátok meg:


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
4 fájdalmas igazság a családodról, amik csak felnőttkorban válnak világossá
És mindegyik nagyon keményen meg fog érinteni, amikor rájössz.

Megosztom
Link másolása

Valószínűleg te is jól ismered azt a családi helyzetet, amikor nehéz természetű rokonok próbálják elhitetni veled, hogy csak azért, mert vér szerinti rokonok vagytok, mindent el kell viselned tőlük – még akkor is, ha azzal fájdalmat okoznak.

Pedig akik szeretnének végre a saját jólétükre fókuszálni, azoknak nem árt megkérdőjelezni ezt az állítást.

Íme öt fájdalmas igazság a családodról, ami igazán szíven üthet, ha egyszer végre felismered őket:

1. A családod átlépi a határaidat

Egyik legkeményebb igazság, amit fel kell ismerned a családoddal kapcsolatban, hogy a vér szerinti kötelék nem ad senkinek felhatalmazást arra, hogy átlépje a személyes határaidat. A családtagok gyakran úgy gondolják, hogy a rokoni viszony felmenti őket, és hogy el kell tűrnöd a túlkapásaikat, mert egy család vagytok.

Azonban ha az őszinteség, a tisztelet és az integritás sérül, még a legerősebb családi kötelék is megszakadhat.

Fontos felismerned, hogy az egészséges kapcsolatok – még a családban is – csak a kölcsönös tiszteleten és megértésen alapulhatnak. Ezek nélkül semmilyen családi kapcsolat nem maradhat tartós.

2. A családod hajlamos a problémákat szőnyeg alá söpörni

Előfordulhat, hogy idővel rájössz: a családodban sokan ferde szemmel néztek rád azért, mert elmondtad az igazságot. Meg kellett tanulnod, hogy az ő érzéseik nem akadályozhatnak meg abban, hogy kiállj magadért vagy segíteni próbálj másokon.

Az igazság kimondásával nem ártani akartál, hanem lehetőséget adni másoknak is, hogy feldolgozzák és meggyógyítsák a saját sebeiket.

Ha a családod inkább titokban tartotta volna a régi bántásokat, az az ő döntésük, nem a tiéd – és fel kellett ismerned, hogy nem mindenki akar gyógyulni. Szembesülnöd kellett azzal is, hogy sokan inkább a tagadásban élnek, és úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Így élnek tovább a fájdalmukkal és haragjukkal – neked viszont jogod van úgy dönteni, hogy nem szeretnél így élni.

3. A családod nem szeret igazán

Most jön az egyik legdurvább dolog. Sokan szeretnék elhinni, hogy a szüleik „a tőlük telhető legjobbat tették”, amikor és ahogy felnevelték őket. De felnőttként egyre többen jönnek rá, hogy a szülők „legjobbja” nem volt elég ahhoz, hogy egészséges, boldog felnőtté váljanak. Amikor felnősz, már tisztán látod a hibáikat, a hiányosságaikat, és megérted,

mennyivel boldogabb lennél most, ha gyerekként több vagy feltétlen szeretetet és együttérzést kaptál volna.

Ha gyakran érzed magad kívülállónak, ha nem hívnak el családi eseményekre, ha csak te telefonálsz a rokonaidra, ők nem találják meg a te számodat, akkor bizony el kell fogadnod, hogy a családod nem szeret igazán. Nem csoda, hogy ilyen előzmények után sokan megfogadják: ők másképp fognak bánni a gyerekeikkel.

4. A családod nem olyan, amilyennek te szeretnéd látni

Fájdalmas felismerni, hogy a családtagjaid képtelenek segíteni a saját érzéseid vagy sebezhetőséged kezelésében. Lehet, hogy szeretnének melletted állni a fájdalmadban, de

sokszor egyszerűen nincs meg bennük az érettség vagy az érzelmi intelligencia ahhoz, hogy valódi biztonságot, megértést és támogatást nyújtsanak.

A család néha kegyetlen tud lenni, és az igazság, amit felnőttként meglátsz mögöttük, még kegyetlenebb. De ha felismered, hogy a családtagjaid is esendő emberek, akik a saját démonaikkal küzdenek, lehetőséged nyílik együttérzéssel fordulni feléjük, vagy eldönteni, hogy kiket akarsz valóban közel engedni magadhoz a saját, választott családodban.

Via Yourtango


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
A Viva TV volt műsorvezetője, Zsu elárulta, hogy nem ő neveli a fiát, hanem a fiú édesapja
Élete legnehezebb döntése volt, és sokáig gondolkodott, nem követett-e el hibát, de most már látja, hogy ez volt a legjobb, amit tehetett.

Megosztom
Link másolása

Interjút adott a Palikék világa podcastben Nyul Zsuzsa, akit annak idején a Z+, később VIVA műsorvezetőjeként ismert meg az ország.

A zenei csatorna 1997. június 27-én indult el Z+ néven, majd 2001 és 2003 VIVA+, azután 2003 és 2017. között VIVA volt a neve. A csatorna végül 2017. október 3-án megszűnt.

Nyul Zsuzsa annak idején Gerhardt Máté párja volt, de fiuk születése után pár évvel elváltak az útjaik, és

a volt zenei műsorvezető 12 évig egyedülálló anyaként nevelte a gyermeküket.

"Senki nem így képzeli el az életét, ez egy nehéz helyzet volt. Tudnotok kell, hogy akkor jött be a válság, akkor szűnt meg az a televízió, ahol akkor dolgoztam, és a magánéletem romokban volt" - mondta a Palikék világában.

Elárulta, hogy 12 évig csak arra figyelt, és az életét is úgy alakította, hogy harmóniát teremtsen a kisfiának. Amikor nyolcadik osztályos lett a fia, látva a fejlődését, és azt, hogy apai energiákra van szüksége, vett egy nagy levegőt, és elkezdte megszervezni, hogy a középiskolai évek alatt az édesapjával lakjon.

"Számítottam arra, hogy ebből egy hatalmas botrány lesz, mindenki ki fog ezen akadni a családomból. Képzeljétek el, hogy a legnagyobb egyetértésben hoztuk meg ezt a döntést"

- mesélte Nyul Zsuzsa.

"Volt egy évünk arra, hogy erre mentálisan felkészüljünk. Tehát ez nem máról-holnapra történt, nem indulatból történt, nem azért történt, mert valamilyen krízis volt az életünkben. Hanem azért, mert tudtam, hogy neki most erre lesz szüksége."

Az, hogy a fia átköltözött az apjához, kemény következményekkel járt.

Egyrészt egyáltalán nem volt könnyű megtenni ezt a lépést, másrészt ő fizet gyerektartást az apukának.

Először azt hitte, mégis rossz dolgot tett, ám amikor jöttek a visszajelzések, és látta a fia fejlődését, megnyugodott, hogy jó döntést hozott.

"Az egyik legjobb dolog volt, amit tehettem, hogy elengedtem őt az apukája családjában élni. (...) A fejlődésében ez a legtöbb, amit én akkor, abban a korban adhattam"

- mondta.

A fia jól tanul, sportol, az édesapja határozottsága és következetessége pedig jó minta volt ahhoz, hogy bizonyos helyzetek megoldásában elég határozott legyen.

A teljes beszélgetést itt láthatjátok:


Megosztom
Link másolása