Már az egész világ tud arról, hogy Shakira és Pique, az énekesnő és a focista szakított. Arról is, hogy a szakítás oka állítólag a hűtlenség.

És arról is, hogy Shakira dalban üzenget az exének, arról, hogy ők ketten nem voltak egy súlycsoportban. A zenét használja eszköznek arra, hogy azt bizonygassa: ő mennyivel különb.

Több ismerősöm is bátornak és vagánynak tartja ezért Shakirát.

Én pedig úgy vélem, Shakira videoklippel üzengetése azt exének egyáltalán nem forradalmi, hanem nagyon is tahó.

De ugyanezt gondolom arról is, ahogyan Miley Cyrus üzenget az exének.

Gondold csak végig. Túl vannak egy szakításon. Elhiszem, hogy fáj. (Sőt, tudom, hogy egy szakítás, különösen, ha borzasztóan megbántott a másik, mennyire fájdalmas, volt benne részem.) Nem csak fájdalmas, hanem friss is az élmény. Rosszulesik a másik viselkedése.

DE. Azzal, hogy Shakira a dalában üzenget az exének, és minősít, olyan szöveget énekelve, hogy "Twingóra cserélted a Ferrarit, Casióra cserélted a Rolexet", meg hogy a másik mennyire kevés hozzá képest, ugyan mennyivel különb, mint az az ember, aki a szakítás után fogja a kulcscsomóját, és végigkaristolja vele az exe autóját?

Mennyivel különb az énekesnő azoknál az embereknél, akik egy showműsorban előadják, mekkora utolsó, szemét, mocsok volt a másik? Arról nem is beszélve, hogy elég egyoldalú ez az üzengetés, ha nem vagyunk kíváncsiak a másik álláspontjára, és nem próbáljuk meg rendezni egymás közt a kommunikációt.

Különösen azért szerencsétlen ez a nyilvánosság előtti "nagyon bátor" (valójában verbálisan agresszív) odamondogatás Shakira esetében, mert az ügynek van két ártatlan áldozata. A gyerekei. Akikre ő maga is hivatkozott korábban.

Világszerte

tele volt a sajtó és az összes közösségi oldal azzal, hogy az édesapjuk megcsalta az édesanyjukat, majd azzal, hogy az édesanyjuk szakított az édesapjukkal. A dallal, és azzal hogy újra napirenden tartja az ügyet, Shakira még egyet rúg a saját gyerekeibe.

Pedig tavaly ősszel még egy interjúban rájuk hivatkozott, és azt mondta: "Nehéz beszélni róla, különösen azért, mert még mindig keresztül megyek ezen, és mert a nyilvánosság előtt nyitott az életem, a válásunk nem olyan, mint egy átlagos szakítás. Szóval nem csak nekem, hanem a gyerekeimnek is nehéz."

A gyerekek baromi érzékenyek. A gyerekek számára nem az a releváns, hogy Apu megcsalta-e Anyut, hanem az, hogy szereti-e őket Apu és Anyu, és szeretik-e emberként egymást a szüleik.

Ezzel egyáltalán nem akarom megvédeni azokat, akik hűtlenséget követnek el. Egyáltalán nem akarom felmenteni Piquét, mert rohadt egy dolog, amit művelt. Elképzelhető, hogy én is egy szemétnek tartom Piquét, olyan embernek, aki meg sem érdemelte Shakirát, még az előfordulhat, hogy igazam is van. De a gyerekek nem tehetnek semmiről, nem kellene őket belerángatni ebbe az egészbe.

Egy egész világ követi nyomon, hogy az édesapjuk és az édesanyjuk hogyan üzenget egymásnak a sajtón és közösségi oldalakon keresztül. Jó ez nekik? Jó az, még évek múlva is ott lesz különböző oldalakon a dal, ami erre az egészre emlékezteti őket?

Az ismert emberek a gyerekeiket nem védhetik meg teljesen attól, hogy a magánéletüket kiteregetik, hogy lesifotók készülnek róluk. Saját maguktól és olyan viselkedéstől viszont, amit később megbánhatnak, megvédhetik őket. Csak ők védhetik meg őket.