„Jó játék volt, ugye?” – Nyílt levél a pasihoz, aki jól átvert online
Belátom, én voltam a hülye. A barátaim óvtak a netes ismerkedéstől, de volt egy barátnőm, aki mégis így találta meg élete párját, szóval gondoltam, egy próbát megér. Ültem otthon a kanapén, regisztráltam egy randioldalra, és elkezdtem válogatni. Megtetszettél, persze. Tudod jól, hogy majdnem minden nőnek megtetszel. Jobbra húztalak, és kiderült, hogy te is kiszúrtál! Rám írtál. Kedves voltál, humoros, könnyed, nem tolakodó. Csetelgettünk.
Néhány nap múlva már azon kaptam magam, hogy alig várom, hogy feltűnjön a neved a telóm kijelzőjén. Mindegy, hogy csak egy pár szavas üzenet, egy aranyos mém, GIF vagy mosolygós szmájli jött. Csak tőled jöjjön.
Mire elérkeztünk az első randinkhoz, már a bőröm alá kúsztál. Persze óvatos voltam, hiszen a személyes találkozáson nagyon sok múlik. És elbűvölő voltál. Eszembe se jutott üzenni a barátnőmnek, aki fel volt bérelve, hogy ha jelzek, a vacsoránk közben hívjon fel, és valami ürüggyel elmenekülhessek, ha nagyon gáz a randi. Ugyanis tökéletes randi volt. Akkor még nem csókoltál meg.
Külön mentünk haza, aztán késő éjjel kaptam tőled egy üzenetet, hogy rám gondolsz. Úsztam a boldogságban.
Eltelt még egy hét. Csetelgetéssel, néha egy-egy telefonnal, izgatott várakozással. Aztán megint egy randi, amire már olyan gondosan sminkeltem, hajat formáztam, gyantáztam, készülődtem, ahogy csak egy szerelmes nő teszi. És még mindig annyira cuki voltál. Aznap este már meg is csókoltál. Ültünk az autódban, és órákon át csókolgattuk, simogattuk egymást. De nem jöttél fel, amikor meghívtalak egy italra. Éjjel viszont megint küldtél egy szerelmes üzenetet.
Most, visszatekintve már olyan világos minden. Hetekig játszadoztál velem, és én már biztosra vettem, hogy egy pár vagyunk, mert biztosra akartam venni. Annyira vágytam egy párkapcsolatra, hogy ebbe a kis online (meg párszor nem online) flörtölésbe beleláttam egy valódi kapcsolatot. Ebben én vagyok a hibás, belátom.
Abban viszont már te, hogy hazudtál nekem. Enyhén szólva. Amikor néhány hét után eltűntél, és pár összezavarodott, keserű nap után rád írtam, hogy mi a probléma, a válaszod olyan volt, mint egy gyomorszájon rúgás: „De hát már az elején mondtam neked, hogy nős vagyok!”
Nem, kedvesem, nem mondtad. Valahogy elfelejtetted említeni a sok évődős csetüzenet, a szívecske emoji meg a végigcsókolózott randik között. Ugyanis ha megemlíted, nyilván emlékeznék rá. Tudod, a nők az ilyesmire azért felfigyelnek.
Igen, megtanultam a leckét. Online vadász vagy, aki az asszony mellett egy kis adrenalinra, egy kis plusz sikerélményre vágyik. Ezért netes „kapcsolatokat” tart fenn, hiszékeny nőket, akik mindig ott villognak a kis radarodon, mint a repülőgépek a légiirányító képernyőjén.
Bármikor, bármelyikre ráírhatsz, leszívhatsz belőle egy kis energiát, rajongást, erotikát, sőt szerelmet, de közben te nem sérülsz. Nem, nem csalod meg az asszonyt, hiszen te nem fekszel le senkivel. Te „csak” virtuálisan portyázol.
Tudod, van az a mondás, hogy ha egyszer átversz, az a te szégyened. De ha másodszor is, az már az enyém. Úgyhogy ne merj még egyszer a szemem elé kerülni. Én pedig nem ringatom többé magam hamis illúziókba. Csak akkor megyek bele egy párkapcsolatba, ha az tényleg valódi. Már tudom, mire figyeljek. És igyekszem elkerülni az olyan szánni való szélhámosokat, mint te.
A címkép illusztráció: Pixabay
