NO/MAKE/UP

    Miért prostizzák le a luxusfeleségeket? Férfi k*vák talán nincsenek?

    Azokat a pasikat miért nem szólják le, akik a párjuk pénzén élnek?
    Sassy - sassy.hu
    2019. január 23.


    Megosztom
    Link másolása

    Elnézést a címben szereplő szóért. Csak tudjátok, mi nők már "úgy megszoktuk", hogy bennünket le lehet k*rvázni.

    Ez egy évszázados szokásjog. Megkapjuk, ha lefekszünk valakivel, és megkapjuk, ha nem (akkor pláne). Ha sikeresek vagyunk, ha jól nézünk ki, ha dörzsöltek vagyunk, ha gazdag házastársat "fogunk". Pedig ezt mind megteszik/hetik a férfiak is. És ha megteszik, akkor ők mik?

    Ezt az írást a Luxusfeleségek című tévé-álreality ihlette. Nem láttam belőle sokat, csak perceket – tudom, mindenki ezt mondja –, de hát nemrég még a csapból is ők folytak. Az egyik leggazdagabb, Csősz Boglárka nyilatkozott egy interjúban arról, hogy néha 9 millió forintnyi eurót elvásárol egy délután cipőkre – ez mondjuk nekem már a perverzió kategória –, gyereket meg egyelőre nem akar, mert rajta ne lógjon egyfolytában egy nyafogógép.

    Nos, elolvastam a cikk alatti kommenteket (ez meg az én perverzióm), és ledöbbentem. Nem azon, hogy az embereknél kiverte a biztosítékot ez a több hektáros pálmafaligetben tengődő, hencegő díszlányka, meg az erősen megkérdőjelezhető stílusa. Az oké.

    De hogy milyen eszméletlen mennyiségű férfikommentelő k*rvázta le, a dühtől habzó billentyűzettel – na, az meglepett. Nem tisztem megvédeni Csősz Boglárkát meg a többieket – azt sem tudják, hogy a világon vagyok, és ez így van jól –, de ezek a nők nem k*rvák.

    Vagyis most már biztosan nem, ugyanis valaki elvette őket feleségül. Ja, hogy az a valaki dúsgazdag, és a dísz-pincsijük nyakörve többe kerül, mint Szomália egy éves GDP-je? Ez igazságtalan és szomorú, de a hölgyek akkor sem lesznek tőle... azok. Sőt. Évszázadokon keresztül az ilyen nők a társadalom legmegbecsültebb tagjainak számítottak.

    via GIPHY

    Felhívnám a figyelmet a világ egyik legismertebb irodalmi nőalakjára – Elisabeth Bennet-re a Büszkeség és Balítélet című regényből (és persze a híres film-adaptációból), aki ezt kerek-perec ki is mondja. Amikor a nővére megkérdezi tőle, mikor szeretett bele a sokáig utált és megvetett Mr. Darcy-ba, Elisabeth cinkos kis mosollyal így válaszol:

    "Hát... talán arra a napra tenném, amikor először megláttam Pemberley birtokát." Vagyis: akkor szerettem bele, amikor kiderült, hogy mocskosul gazdag.

    Bár ezt ironikusan mondta, érthette volna komolyan is. A 19. században Elisabeth Bennetet senkinek nem jutott volna eszébe ezért lek*rvázni, sőt, ő volt "a szerencsés, fiatal hölgy, aki rendkívül előnyös házasságot készül kötni." Ez mellesleg akkoriban minden nő életcélja volt, még ha nem is beszéltek utána hülyeségeket a tévében meg a neten – érthető technikai okokból.

    via GIPHY

    De gondoljuk egy kicsit tovább a dolgot. Rendben, akit egy éjszakai bárban felcsíp egy milliomos, aztán valamiért jó ötletnek találja feleségül is venni – az a nő talán tényleg kiérdemelte a k-val kezdődő minősítést (bár szerintem ez is inkább legyen a milliomos baja). De akkor mi van mondjuk azzal az idősödő, nem túl előnyös külsejű hölggyel, aki negyven évvel ezelőtt az egyetemen kinézte magának a legszebb fiút, aztán vett neki egy Ladát (az akkoriban nagy szó volt), meg egy kis lakást, és cserébe azt kérte, hogy a fiú vegye feleségül. És a fiú elvette. Azóta is házasok, a nő – végül banki tanácsadó lett, zsákszámra hordja haza a milliókat – egy jottányival sem lett szebb.

    A férfi viszont még most is sármos, életében nem dolgozott, élvezi az elképesztő luxust, az asszonyt diszkréten szénné csalja, de ettől eltekintve jól megvannak. Ez nem kitalált sztori, nagyon is létezik.

    via GIPHY

    És – szintén igaz történet - mi van azzal a házaspárral, ahol az asszony huszonvalahány éve kétnyelvű tolmácsként gürizik a betevőért meg a lakástörlesztőért meg a három gyerekért, mint az állat, a férj meg egy minimálbért alig meghaladó kényelmes kis kormányzati állásban ücsörög, pedig a képesítésével, szaktudásával jóval többre vihetné.

    Amikor megkérdezik, miért nem megy el egy jobban fizető állásba, ez a válasz: "Hogy rossz legyen a közérzetem, meg idegeskedjek? Kinek jó az?"

    És mi van azzal az – állítólag fülig szerelmes – férjjelölttel, aki a közös háztartásban élő menyasszonyával a joghurtot is kifizetteti (szó szerint, szövegkiemelővel kihúzgálja a bevásárlások utána a számlán, hogy mit vett ő, és mit a nő), pedig jól menő marketingesként ötször annyit keres, mint a tanárnő párja?

    Viszont elvárja, hogy a teljes körű felezés mellett MINDEN házimunkát a lány végezzen, ő a kisujját sem mozdítja otthon, mert "olyan fáradt"?

    Ezek mind igaz, mai történetek. Ne értsetek félre, sok rendes, igyekvő, gondoskodó férfit ismerek, akinek esze ágában sincs anyagilag – vagy máshogy – kihasználni, kizsákmányolni a mellette lévő nőt. De azért akadnak ám másmilyenek is... nem kevesen.

    És róluk nem szól a fáma, nem készül tévéműsor, nem cikkeznek a neten, és nem zúdul rájuk kommentáradat, amiért "rendkívül előnyös házasságot kötöttek."

    Élvezik a jólétet, a kényelmet, sőt olykor a luxust, amit a velük élő nő nyújt nekik. Én pedig csak halkan kérdezem – felvállalva, hogy egyesek lefeminista-fasisztáznak, a többi lehetőségről nem is beszélve – szóval halkan kérdezem: akkor ezek a férfiak mik?

    via GIPHY

    SZMO


    Megosztom
    Link másolása

    Címlapról ajánljuk

    Címlapról ajánljuk


    NO/MAKE/UP
    "Ön volt Mr. Depp bántalmazója" – Porrá zúzta Amber Heard-öt Johnny Depp női ügyvédje
    Camille Vasquez a net új királynője. Még csak az elején vagyunk, de úgy tűnik, Amber Heard-nek vége.
    Sassy - sassy.hu
    2022. május 17.


    Megosztom
    Link másolása

    Ahogy arról mi is beszámoltunk, az 58 éves hollywoodi világsztár, Johnny Depp 50 millió dollárra pereli 36 esztendős exfeleségét, Amber Heard-öt rágalmazásért. A színésznő 2017-es válásuk után írt egy cikket a Washington Postba, amelyben Depp nevének említése nélkül azt állította, házasságuk során ő bántalmazott nő volt.

    Deppet megbélyegezték, kirúgták A Karib-tenger kalózai következő részéből. A színész most egy virginiai bíróságon küzd az igazáért. A per egy hónapja kezdődött a Virginia állambeli Fairfax-ben, és a neten vagy millió helyen folyamatosan live streamelik. Szó szerint az egész világ látja.

    A házasság, amely összesen 15 hónapig tartott, az eddigi bizonyítékok alapján kicsit sem nevezhető hétköznapinak. Amber Heard majdnem három teljes napig tartó vallomásában elképesztő részletességgel, drámai összeomlásokkal kísérve számolt be arról, hogy Johnny Depp részegen és bedrogozva gyakorlatilag napi szinten ütötte-verte-erőszakolta őt, ám erre néhány mobillal készült fotón kívül, amelyeken az arcán van egy-két halvány folt, semmilyen kézzel fogható bizonyítékot nem mutatott.

    Ekkor lépett a színre Camille Vasquez, Depp jogi csapatának - mondhatjuk nyugodtan - titkos csodafegyvere. A keresztkérdéseket magyar idő szerint tegnap este tízkor kezdte meg. Azon a jogi csatornán, ahol én néztem az élő streaminget, 700 ezren követték, és a szám csak nőtt. Mivel vagy ezer helyen streamelik, ez világszerte több tízmillió aktív nézőt jelenthetett.

    A 37 éves, kaliforniai ügyvédnő nemcsak kifejezetten szép (kép lentebb), hanem nyugodt, összeszedett, lágy hangú - és mindezek mellett egy Avenger. A kérdések úgy záporoztak belőle, mint egy golyószóróból, Amber Heard minden erőfeszítése ellenére láthatóan kérdésről kérdésre omlott össze, és esett ki a szerepéből.

    Camille Vasquez először szembesítette azzal, hogy Heard hangfelvételekkel bizonyíthatóan bevallotta, hogy többször megütötte Deppet, mégis saját magát állítja be bántalmazottnak. Az ügyvédnő kerek-perec megkérdezte: "Tulajdonképpen Ön volt Mr. Depp bántalmazója, nem?" Heard erre csak annyit tudott mondani, hogy szerinte kölcsönös volt.

    Az ügyvédnő ezek után (pontokba szedtem, majdnem két órás kérdezz-felelek volt) a következőkkel szembesítette Heard-öt.

    1. Sokaknak feltűnt, hogy Johnny Depp a lassan egy hónapja zajló perben egyetlen egyszer sem nézett rá volt feleségére. Pedig Heard rengetegszer kereste vele a szemkontaktust. Vasquez lejátszott egy hangfelvételt, amely a szétválásuk után egy hónappal készült a házaspár beszélgetéséről, amelyben Amber zokogva könyörög "bántalmazó" férjének, hogy fogadja vissza, bocsásson meg mindenért, és ölelje meg őt. Depp akkor nyugodt hangon csak annyit mond, hogy elég volt ebből, többé nem akarja látni Heard-öt, sőt megígéri, hogy soha többé az életben nem néz rá. Ehhez Depp azóta is tartja magát.

    2. Camille Vasquez felidézett számtalan, konkrét dátumot, amelyeken Depp Amber Heard vallomása szerint agyba-főbe verte a feleségét, többször ököllel az arcába vágott, két alkalommal eltörte az orrát, fehasította a száját, véresre verte az állát, csomókban kitépte a haját. MINDEN egyes ilyen alkalom után az ügyvéd bejátszott egy-egy nyilvános megjelenést, vörös szőnyeges kivonulást vagy tévéinterjút, amelyen Heard teljesen érintetlen, porcelán arccal, egyetlen karcolás nélkül viccel, nevetgél. Az egyik ilyen a James Corden Show (lásd a videót alább), amely előtti nap Depp állítólag eltörte Heard orrát és kishíján az állkapcsát is.

    Amber azzal próbált védekezni, hogy sminkkel ügyesen eltakarta a sérüléseit, ám a felvételeket nézve - lássuk be - ez több, mint furcsa, főként, hogy Depp, amint az ügyvéd rámutatott, állandóan hatalmas, nehéz fémgyűrűket hord minden ujján. Egyetlen ökölcsapással krumplipürévé verte volna a felesége arcát, nemhogy annyi agyabugyálással, mint amit Heard állít.

    3. A rettenetes verésekről, szexuális erőszakról Heard egyetlen orvosi látleletet, és egyetlen valóban verésről árulkodó fotót nem tudott bemutatni. Amikor Depp állítása szerint egy törött(!) vodkásüveggel megerőszakolta Ausztráliában, Heard akkor sem szorult orvosi ellátásra, sőt, Johnny Depp szorult rá, mivel egy üveg, amit a felesége vágott hozzá, levágott egy darabot az egyik ujjából.

    4. Végül a legveszélyesebb, legalábbis jogi szempontból: a hangfelvételek szerint Depp békés válást akart, a keresetet Amber nyújthatta be, Johnny 7 millió dolláros bánatpénzt adott a feleségének, és megegyeztek, hogy a sajtó és a világ szemében barátként válnak el. Amber ezek után telehaknizta a világsajtót azzal (hivatalos közleményt is kiadott), valamint show-műsorokban, interjúkban, valamint eskü alatt tett vallomásában is hangsúlyozta, hogy a 7 millió dollárt azonnal, az utolsó fillérig jótékony célra adományozta (a Los Angeles-i Gyermekkórháznak és egy nőjogi szervezetnek), mert neki egy fillér sem kell Depp-től, "nem érdekli a pénz" (akkor kezdte vádolni exférjét bántalmazással is).

    Csakhogy a házaspár könyvelőcégének tanúvallomása szerint ez nem volt igaz. Kétszázezer dollárt maga Johnny utalt át a két szervezetnek, félmillió dollárt pedig Amber nevében a nő akkori pasija, a világ egyik leggazdagabb embere, Elon Musk. A többit Amber megtartotta magának. Heard egyébként ezt vallotta be a legnehezebben (érthetően, hiszen ez egyértelműen bizonyítja, hogy korábban eskü alatt hazudott a bíróságon, ami bűncselekmény), de Vasquez nem tágított.

    A két nő szócsatája volt a vallomás talán legdöbbenetesebb része, Vasquez olyan udvarias, de könyörtelen kérdés-záporral szorította sarokba az utolsó leheletéig tagadó Heard-öt, hogy az egy hollywoodi filmet is megszégyenített.

    A keresztkérdések ma folytatódnak (magyar idő szerint délután háromtól, hat óra az időeltolódás), de a kommentek, és a világsajtó mai cikkei alapján Heard-nek már most vége van. A világ szemében mindenképp. A bíróságon ugyanis aranyszabály, hogy aki eskü alatt egyszer hazudott, az hazudhatott bármiben, akár mindenben.

    Camille Vasquez pedig láthatóan egy nap alatt világsztár lett, és a java még csak most jön. Az ügyvédnő nagy valószínűséggel még több órás "roston sütésre" van felkészülve, annyi ellentmondással, kamuzással, és feltehetően színtiszta hazugsággal fogja szembesíteni Amber Heard-öt, hogy még nézni is rossz lesz. Vagy jó, kinek mi tetszik.

    Egy biztos: Johnny Depp korábbi vallomása szerint ezt az egészet azért csinálja, hogy visszaállítsa jó hírnevét, és kiderüljön az igazság borzalmas házasságáról, amit egyébként ő nem akart a nyilvánosság elé tárni. A célt Johnny véleményem szerint már elérte. Mellesleg most először láthattuk őt néhányszor igazán, megkönnyebbülten elmosolyodni. De Amber Heard-re valóban egyszer sem nézett rá.

    Law&Crime Network/Youtube


    Megosztom
    Link másolása

    NO/MAKE/UP
    “Egy szép nő nem engedheti meg magának, hogy okos legyen, aranyom!”
    "Mi, férfiak, csak addig vágyunk okos nőre, amíg nem találkozunk eggyel. Mi istenek szeretünk lenni."
    Sassy - sassy.hu
    2022. május 19.


    Megosztom
    Link másolása

    A fenti szavak váratlanul értek Dani bácsitól. Anyu volt kollégája, gyermekkorom bálványa, az igazi, veretes “tanár úr”, aranyozott zsebórával meg rosszul szabott, öreges öltönyben, aki egy ideig engem is korrepetált irodalomból. Máig vallom, hogy miatta vettek fel az egyetemre. Igazi reneszánsz ember volt, hatalmas tudású, és még hatalmasabb humorú. Ahogy most kövéren, kopaszon elterült anyám foteljében – vasárnapi baráti látogatás, ritka, értékes pillanat, így én is odamentem – el sem tudtam képzelni róla, hogy bármit is tud a nőkről. A három szál hajával, a dülledt, ravaszdi-zöld szemeivel, ugyan már! De aztán folytatta.

    – Olvastam a cikkedet arról a nőről. Aki szerint a pasik a Ferrarikba szeretnek bele, de az Opel Corsákat veszik feleségül. Ki a túró az a csaj?

    Morzsolgattam anyám hímzett vászonszalvétáját, hihetetlen kínban voltam.

    – Azt nem mondhatom meg, tanár úr, de nagyon sokan keresik rajtam. Egy csomó pasi rám írt, hogy hozzam őket össze vele.

    Döcögve röhögött, néhány süteménymorzsa lepotyogott a nyakkendőjére.

    – A hülyék. Azt hiszik, Ferrarit akarnak. Aki szép is, meg okos is. Mikor tanulod már meg, aranyom, hogy mi, férfiak csak addig akarunk okos nőt, amíg nem találkozunk eggyel?

    Felkaptam a fejem, vissza akartam szólni, de aztán győzött a tekintélytisztelet. Hallgattam. Dani bácsi sóhajtva lapogatta a tányérján lévő morzsákat a villájával.

    – Aranyom, én soha nem beszéltem úgy veled, mint egy nővel, mert amikor megismertelek, pattanásos, gebe kiskölyök voltál. Mostanra ez örvendetesen megváltozott, de ez már legyen a nálam sokkal fiatalabb férfiak baja. De te csak ne sulykold azt a cikkeidben, hogy a férfiaknak a szép meg okos nők kellenek. Mert ez nem igaz. Nekünk az a nő kell, aki elhiteti velünk, hogy istenek vagyunk.

    Összeharaptam a számat.

    – Ne röhögj – rivallt rám a régi, tanáros hangján. Éreztem, hogy tényleg fel van háborodva. Aztán lehalkult, mintha csak magának beszélne.

    – Ott volt a Gizus. Emlékszel, a feleségem. Matematika-biológia szakos. A legokosabb lány volt az egyetemen. Gyönyörű is volt. Igaz, kicsit deszka, de akkoriban az volt a divat. Az én időmben korán házasodtunk, egy év után elvettem. Imádtam nézni, amikor esténként az óráira készült, és telerajzolta a kockás kis füzetét mindenféle képletekkel. Elég olvasott is volt, konyított Dosztojevszkijhez meg Máraihoz, és istenem, milyen zöldbabfőzeléket tudott főzni! Jó asszony volt, na. Ferrari.

    Kuncogott egyet, én lélegzetvisszafojtva figyeltem, mint aki évtizedes titkokat hallgat ki éppen. Mert így is volt.

    – Nem tudom, mikor kezdett idegesíteni, hogy Gizus olyan tökéletes – Dani bácsi hangja most bűnbánóra váltott. – Emlékszem, egyszer kijavított valami regénnyel kapcsolatban. Jobban emlékezett az egyik szereplő nevére, mint én.

    Na, abban a pillanatban elkezdtem utálni. Észre se vettem, de utáltam. Itt ez a nő, szép is, mindent jobban is tud, mit a fenének kellek én ide? Hol van itt nekem a sikerélményem?

    – Ez mikor történt? – szóltam közbe halkan.

    – Úgy tíz éve lehettünk házasok. Persze ez csak úgy visszaemlékezve olyan tiszta. Hiszen Gizus nincs már. De akkoriban, amikor elkezdtem kevésnek érezni magam, már repedezett a házasságunk. Pedig semmi rosszat nem csinált. Aztán jött a Vica.

    Hátrahőköltem. – Vica néni? Az alsóvárosi gimnáziumból? A pedellus, aki takarítani járt Dani bácsiékhoz?

    Csend. Csend, és még egyszer csend. Leengedtem a vászonszalvétát az ölembe. Az öreg tovább mesélt.

    – Vica csak két dologban volt jobb, mint a feleségem. Nagyobb volt a melle – sokkal nagyobb –, és olyan rajongva tudott rám nézni, hogy leolvadt rólam a gatya. “Ne mondd, Danikám!” – ezt ismételgette folyton, és én úgy éreztem, én vagyok a világ közepe. Bármit mondhattam neki, mindenre helyeslően pillogott, mert hát ugye szinte semmit se tudott. De bársonyos volt a hangja, szelíd volt és olyan ősi, asszonyi módon buta. Beleestem, mint egyszeri Pista a szénakazalba.

    Kapkodtam a levegőt. – De hát legalább húsz évig járt Dani bácsiékhoz!

    Rám emelte vizenyős, szúrós, zöld szemét. A tekintetében benne volt egy gyenge férfi és két egymással versengő, kínlódó asszony évtizedes, tengermély tragédiája.

    – Igen, én húsz évig kettős életet éltem. Gizussal, és ha ő elutazott, vagy nem volt otthon késő délután, néhány lopott órára Vicával. Tudtak egymásról, egyszer szét is szedtem őket, tépték egymást szegények. Gizus párszor össze is pakolta a bőröndjeimet, hogy aztán le is út, fel is út. Aztán végül mégse történt semmi. Egyikőjükről se tudtam lemondani, és egyikőjük se mondott le rólam. Őrlődtem, mert Gizus mégis a feleségem volt, tiszteltem, becsültem őt, a tiszta gondolkodását, a humoros visszavágásait, azt a mély, őszinte tartást, amit csak a valódi intellektus tud megadni.

    De szerelmes Vica egyszerű asszonyiságába voltam, és abba, aminek ő látott engem. Nem tudtam Vica rajongó pillantása, alázatos odaadása nélkül élni, na! A világ összes könyvtára nem ért fel ahhoz a melegséghez, ahhoz az önbizalomhoz, ami elöntött, ha ő rám nézett.

    Megint csend, Dani bácsi villája csikorogva karcolgatta az üres porcelántányért. – Mindegy – most nagy levegőt vett, mint az órái végén, amikor lezárt egy hosszú, bonyolult irodalmi okfejtést. – Most már egyikük se él. Csak én. Na, gondoltad volna, hogy egy ilyen önző, ostoba, vén kandúr magyarázta neked annak idején Dosztojevszkijt?

    Dacosan ráztam a fejem. – Ez akkor se lehet általános, nem minden férfi ilyen...kandúr.

    Egy bálvány dőlt össze bennem, ő meg csak nézett rám, ahogy az emberek egy kedves, de butuska cicára szoktak. – Hát, lehet, hogy nem általános. De én még nem láttam férfit, aki egy túl szép, túl okos nőtől ne sokallt volna be előbb-utóbb. Mint a túl sok franciakrémestől, ahogy a cikkedben írod. Aztán ki így oldja meg, ki úgy. De nekem meggyőződésem, hogy egy minden szempontból “átlagos” asszony – ahogy én hívom magamban, egy “ösztön-nő” – sokkal jobban boldogul a pasasok világában, mint egy Ferrari.

    Pásztáztam a három szál haját, a még mindig kifogástalanul megkötött nyakkendőjét. Fájt a szívem, érte, Gizusért, Vicáért, az egész boldog-boldogtalan, szerelmi-háromszöges életükért. És fájt a gyomrom mélyén mocorgó, kényelmetlen kis érzés is: hogy talán igaza van.

    – Akkor egy jó nőnek csak akkor van esélye, ha buta? – gondoltam, most már mindegy, megkérdezem. Oldalra billentette a fejét, a falat bámulta mögöttem.

    – Neeeeeem. Nagyon sok esélye van. Rengeteg férfit megkaphat. De megtartani csak akkor tudja, ha elég okos ahhoz, hogy buta legyen.

    – De ez színjáték! Egy nő tettesse magát hülyének egy életen át, hogy a pasinak jó legyen?

    Elmosolyodott.

    – Megint sarkítasz, mint kölyökkorodban. De tulajdonképpen igen, így van. A lényeg, hogy a férfi azt érezze: felnéznek rá. Nincs ennél nagyobb megtartó erő. Hát ezt üzenem én a te Ferraridnak.

    Egy órával később, az ablakból néztem, ahogy esőkabátban, jellegzetes, billegő járásával, nagy pocakjával a ház előtt parkoló kocsijához sétált. Az egyik legokosabb férfi volt, akivel életemben találkoztam. Erre most, anyám félhomályos nappalijában kiderül, hogy amire a legjobban vágyott, azt végül egy buta – tényleg buta? – nő tudta megadni neki.

    Bevallom: én már nem ismerem ki magam ebben az egészben.

    A címkép illusztráció: Pixabay


    Megosztom
    Link másolása


    NO/MAKE/UP
    Tényleg a "rafkós ribancokat" imádják a pasik, a rendes lányokat meg nem?
    A férfinak az kell, ha szívatják, hülyére veszik, a rendes nőt meg unja. Tényleg így van ez? Vélemény.
    Sassy - sassy.hu
    2022. május 17.


    Megosztom
    Link másolása

    Egy korábbi munkahelyemen ismertem meg Tildát. Huszonöt volt, gyakornok, dögös, cicis, már a munkát is úgy kapta meg, hogy az önéletrajzára rácuppantott egy rózsaszín rúzsfoltot. Kedves lány volt különben, azt mondta, három éve együtt is él a vőlegényével. Az azért feltűnt, hogy néhány héten belül egymásnak adták az irodája kilincsét a férfikollégák.

    Sorra vitette el magát mindegyikkel ebédelgetni - méregdrága helyekre -, aztán ki tudja még, mint csinált velük, amúgy nem beszélt sokat ezekről a „kis” ügyeiről. Egyszer rákérdeztem, hogy mindezt hogy tudja összeegyeztetni azzal, hogy a vőlegénye otthon várja (nem egyszer rózsacsokrot is küldött be neki). Ennyit válaszolt:

    „Csak egy dologra kell figyelni. Mielőtt hazamegyek, minden csetüzenetet kitörlök a telómból, amivel lebukhatok. Amúgy meg tök cuki vagyok a pasimmal, akkor nem fog gyanút.” A lányt egyébként, úgy hallom, rá egy évre elvette a szerelme.

    Tehát azzal kapta el két marokra a pasit, hogy: CUKI volt. Ismerős?

    Hát, szerintem itt van a kutya elásva. Korántsem arról van szó, hogy a „rafkós, hazug ribancoknak” áll a világ, a rendes, nyílt, hűséges nők meg nem kellenek senkinek. Sokkal inkább arról, hogy van egy férfitípus - és itt egy elképesztően nagy halmazról beszélünk - amelyet játszi könnyedséggel az ujja köré csavar egy hízelgő, pillogó, rafinált - és sunyi - pipi.

    Ugyanis a férfiak nagy részének is komoly bajok vannak az önbizalmával. És aki ilyen, azt nem(csak) annál a bizonyos testrészénél lehet igazán elkapni, hanem egy egészen más „részénél”: az egójánál.

    Ha a nő elhiteti vele, hogy ő a világ közepe, hogy minden szava szentírás, hogy a humora káprázatos (és természetesen az ágyban egyszerűen NEM LÉTEZIK nála jobb), a pasik nagyon jelentős részénél ez sajnos teljesen kikapcsolja az egészséges önvédelmi rendszert. És bedőlnek. Onnantól kezdve pedig gyakorlatilag bármit meg lehet velük csinálni, pláne, ha gyerek is van - sokszor életük végéig gazsulálnak szegények.

    Tehát, ahogy mi nők, úgy véleményem szerint a férfiak is sokszor olyan szempontok alapján választanak, amelyek nagy része illúzió. Nem azt nézik, hogy a nő valóban társnak való-e, őszinte-e, meg lehet-e bízni benne, hanem csak azt, hogy „olyan cuki, olyan édesen pillog, olyan rajongva néz rám, hát ennél jobbat keresve se találok.” Ja, hogy ez csapda, szimpla beetetés?

    Istenem, hányan belesétálunk hasonló csapdákba! Igen, a férfiak is. És vannak "ügyes" kis nők, akik pontosan tudják, milyen nyomógombokat kell nyomogatniuk. Ezek a nők betöltenek egy tátongó űrt az adott férfi lelkében, megadják neki a legfontosabbat: férfinak érzik magukat. Mert talán nem hiszik el magukról, hogy enélkül is azok.

    De nyugalom: én azért azt látom, hogy ahogy szép számban vannak tisztességes nők, úgy szép számban léteznek még megfontolt, a földön két lábbal álló, önmagukkal többé-kevésbé tisztában lévő pasik is, akiket nem olyan könnyű átverni. Akik a szerelemben is óvatosak, tudják, mit/kit keresnek, és hormonok ide, egó meg rajongva pillogó babaszemek oda, azért igyekeznek rendes, ragaszkodó, monogám nőt társul választani.

    Csak iszonyú nehéz megtalálni őket.

    A címkép illusztráció: Pixabay


    Megosztom
    Link másolása

    Ajánljuk

    NO/MAKE/UP
    Ezért életveszélyes, ha egymásba szeret egy nárcisztikus és egy empata
    Így néz ki egy kizsákmányoló, és sokszor sajnos bántalmazó párkapcsolat.
    Sassy - sassy.hu
    2022. május 11.


    Megosztom
    Link másolása

    Gyakran emlegetett közhely, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ám ha őszintén megvizsgáljuk a környezetünkben élő párokat, jól láthatjuk, hogy ez a tézis megdőlt. A közös értékrend és az egyenrangúság az egészséges párkapcsolatok alapja, hiszen ezek nélkül csupán dominanciaharcokkal teli, rombolóan szenvedélyes, hullámzó viszonyba kezdhetünk bele.

    Nem egy olyan esetet láthatunk mégis, mikor egy nárcisztikus és egy empatikus személyiségtípusú ember egymásba szeret.

    A nárcisztikus ember általában sérült személyiség, aki önmagát állítja a középpontba, és mások érzéseivel nem törődve érvényesíti az akaratát. Ezzel szemben az empatikus a megértésre és a segítségnyújtásra szocializálódott, így céljául tűzi ki párja "megmentését", és mivel felismeri társa sebzettségét, folyamatosan felmenti őt hibái alól.

    Elsőre talán azt gondolhatnánk, ez a tökéletes párosítás. Mindenki megkapta, amire vágyott: a nárcisztikus személy szerepelhet és a társára támaszkodhat, míg az empata segít és szolgál. Ám a kapcsolat rövidesen kizsákmányolóvá válik. Az empata küldetésének tekinti, hogy megmentse sérülésekkel teli párját, aki aztán élősködővé válik, és használni kezdi társát. Míg előbbi a közös cél érdekében támogatja partnerét, utóbbi csakis a személyes érdekeit nézi, és valójában sosem gondol bele abba, hogy érintheti ez a másik felet.

    Ha valaki azt hinné, egy ilyen kapcsolatban mégis létrejöhet az egyensúly, nagyot téved.

    Sajnos soha nem lesz egyenrangú a kapcsolat, ha az egyik fél csak ad, a másik pedig csak kap, és kis idő elteltével az empatikus fél is felismeri, hogy társa menthetetlen. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a sebzett, álarcot viselő ember egy valójában mély érzésű valakit rejt, ám ez a gondolat nem lehet mentség minden destruktív cselekedetre.

    Mivel a nárcisztikus fél az első számú "haszonélvező", és az empatikus maximum az apró sikerélményeket élvezheti, pár hónap után látványosan felborul az egyensúly.

    Ebben az esetben az empata dolga, hogy kilépjen a viszonyból, hiszen érzelmileg kizsákmányolttá válik. A döntés roppant nehéz, ám nem lehetetlen: sose felejtsük el, hogy a szerelem kölcsönösségen alapul, és olyan embert kell találnunk, aki viszonozza a törődésünket.

    SZMO

    Címkép: Pexels


    Megosztom
    Link másolása

    Ajánljuk