NO/MAKE/UP
    A Rovatból

    „Kábé hét hónapos terhes volt, amikor kirúgott az ágyából, az egész házasságom egy átverés volt!”

    „Csak spermadonornak kellettem.” Egy exférj vallomása.
    Sassy - sassy.hu
    2022. augusztus 01.


    Megosztom
    Link másolása

    "Mindig az elvált nőket sajnáljátok. Hogy otthagyták szegényeket, összetört a szívük, cígölik a gyereket. És a férfiak? Minket meg kivágnak az utcára, és elveszik a gyerekeinket! A mi szívünkkel mi lesz?"

    A fenti szavakat olyan váratlanul kaptam az arcomba, hogy megremegett a kezemben az oreós milkshake. Az egyik legjobb barátom ült velem szemben, egyetemen vagy száz szemináriumot ültünk végig együtt. Aztán megnősült, szem elől tévesztettük egymást, de mostanában néha újra összefutunk. Válik, nincs túl jól, de nem akartam faggatni. A férfiak olyan nehezen nyílnak meg. Aztán egyszer csak két sajtburger között rám zúdította az összes fájdalmát.

    “Gondolod, hogy a magyar közvélemény túlságosan nőpárti?” – puhatolóztam.

    “Igen, igen, igen! Ami a válásokat illeti, százszor is igen!” – morgolódott a hamburgere fölött. Hosszan ránéztem: még mindig jó pasi. Oké, egy kis pocak befigyelt, de belefér. Izmos, jó kiállású, intelligens arcél, kellemesen sportos cuccok. Az a fajta férfi, aki mellett én is szívesen sétálgatnék, mint feleség. Mármint külsőre. Vártam, amíg megissza a kóláját, továbbra sem kérdeztem semmit. Az üres, szívószálas papírpohárral vádlón rám mutatott.

    “Te is csak a nőket véded. Honnan a túróból veszitek, hogy mi ebbe nem döglünk bele? Az én házasságom például egy totális átverés volt. Amikor a válóperes tárgyalás után megkérdeztem a nejemet, hogy ha ekkora sz...r vagyok, akkor mégis miért jött hozzám, azt mondta: mert nem akarta, hogy 36 évesen ő legyen az egyetlen a családban, aki még mindig egyedül áll a karácsonyfa alatt. Ezért kellettem, kirakatnak. Berosálok.”

    “Azért csak szeretett.” – mormoltam bele a poharamba.

    “Hát tudom én? Állítólag valami francia faszi szívatgatta akkor már vagy egy éve, nem érezte biztonságban magát, úgyhogy velem is beérte. A legdurvább az egészben, hogy egy évig übercuki volt. Főzött, imádott, körbeutaztuk Olaszországot. Az autóban, amíg vezettem, állandóan a tarkómat simogatta, az annyira jólesett. Úgy éreztem, ez az, megvan a nő, akivel családot akarok. Aztán teherbe esett.”

    “Úgy emlékszem, annak örültél”.

    “Tudod, hogy se apu, se anyu nem él már. Leírhatatlan érzés volt, hogy megint lesz családom. Saját. Persze nem tudtam, hogy ez a vég kezdete. Kábé hét hónapos terhes volt, amikor kirúgott az ágyából. Azt mondta, a hormonjai miatt nem kívánja a szexet. Oké, gondoltam, de azt azért nem hittem, hogy mindez nyolc évig fog tartani.”

    “Mi vaaaan?” – szégyen ide vagy oda, leplezetlenül röhögtem. Vádlón rám meredt.

    “Ha hiszed, ha nem. Nem mondom, hogy néha, kivételes ajándékként nem feküdt le velem, de Norbika születése előtt gyakorlatilag ráhúzta a rolót a házaséletünkre.”

    Még mindig vihogtam: “És te ezek után még elvetted, sőt, három év múlva – ezek szerint kivételes ajándékként – csináltál neki még egy gyereket?”

    Elkomorodott. “Ezt eddig senkinek nem mondtam el, de Bálint születése után beszéltem a dokival, és titokban csináltattam egy apasági tesztet. Abban már nem voltam biztos, hogy a második is az enyém. Akkor már évek óta a nappali kanapéján aludtam, mert a nejem azt mondta, nem bírja kipihenni magát, ha mellette horkolok.” Elhallgattunk. Tudtam, hogy amit most fog mondani, azt tényleg nem osztja meg akárkivel.

    “Nézd. Ez nem úgy megy, hogy az ember rögtön tudja, hogy palira vették. Meg szerintem a nejem részéről se volt ez ilyen tudatos. Ti, nők egyszerűen így vagytok programozva: 35 körül jön a pánik, és fel kell mutatni egy férjet, meg egy vagy két gyereket, ha törik, ha szakad. Kell egy spermadonor, na. És ha horogra akad egy tűrhető delikvens, akkor cukiskodtok, mert meg kell fogni. Csak aztán jön a feketeleves.

    Amikor Norbika kábé kétéves lett, a nejem arra is rájött, hogy tulajdonképpen ő nem is ezt akarta.

    “Hanem, mit?”

    “Mindent, csak nem ezt” – rázta a fejét. “A fejemhez vágta, hogy miért nem keresek legalább egy millát, mert hogy nem úgy élünk, ahogy ő megszokta (elég gazdag családból jött). Agyondolgoztam magam a kiadónál, hazavittem vagy fél millát, rohantam a gyerekekért, csináltam vele együtt a házimunkát, de neki ez kevés volt. Évente új kocsi kellett, olasz dizájn konyhabútor, utazások. Képes volt egy délután hetvenezret elverni kávéskészletre meg illatmécsesre.

    Nem mondom, hogy nem voltak szebb napjaink, főleg, amikor már mindkét gyerek megvolt, és a kis meztelen tappancsaikkal ott topogtak a karácsonyfa körül. De ez nagyon ritka volt. A végén már nem is főzött, Nutellán éltem.”

    “Nem próbáltál beszélni vele?”

    “Dehogynem. Éjszakákat beszéltünk át. Szerettem, érted? Meg ott volt a két gyerek, őket is imádtam, persze hogy az ember ilyenkor teper. Nem akartam elveszíteni őket. Elvittem a nejemet olasz körutazásra, csináltattam neki platinaláncot, medállal, amibe a neveink kezdőbetűjét vésettem bele. Talán egyszer, egy őszinte pillanatában mondta ki a lényeget: hogy ő úgy érzi, ezzel a család-dologgal nem valósította meg önmagát.”

    Néztem a gyorsétterem üvegfala előtt elsuhanó autókat: “Azért biztos te is hibáztál. Nem hiszem, hogy mindebből az égvilágon semmit nem láttál előre.”

    “Voltak jelek, de olyan hamar teherbe esett, és annyira cuki volt az elején, hogy tényleg elbűvölt. Valahogy belecsúsztam ebbe a házasságba. És igen, én is hibáztam. Az utolsó másfél évben például megcsaltam. Nem bírtam szex nélkül. Persze lebuktam. Akkor rakott ki hivatalosan, de szerintem már az első gyerekünk születése előtt ki voltam rakva.”

    “És most mi van?”

    Úgy mosolygott rám, mint aki már nem vár az élettől semmit. “Mondtam már, ti nők azt hiszitek, hogy mi ebbe nem döglünk bele. Pedig igen. Elvették a gyerekeimet az életemből. Nem látom őket reggel kócosan ásítani, délután hazajönni az iskolából, este fogat mosni.

    Ráadásul a nejem így, egyedül pláne nem tud mit kezdeni velük. Vagyonokat költ bébiszitterre, vagy rám dobja őket – így is minden hétvégén velem vannak. Szegények teljesen össze vannak zavarodva. Pszichológushoz hordjuk őket.”

    “Ez egy komplett tragédia.” – mondtam.

    “És azt hiszed, egyedi eset? Tudod, hogy hány negyvenes, jól szituált barátom csinálja ezt jelenleg végig ugyanígy, vagy pepitában? Üdv a magyar átlagválások világában. A legrosszabb az egészben az, hogy úgy érzem, átvertek. Nyolc év házasság után itt vagyok egy életre szóló csapdában. Mert a fiaim 6 és 9 évesek, még vagy 15 évig szükségük van rám. Az exnejem meg azóta egyre rosszabb. Engem elmond mindennek, és arról álmodozik, hogy majd most fogja megtalálni az igazit. Családot akartam, és igen, lehet, hogy hibáztam, de odatettem magam. Mégse volt elég, mégis ez lett belőle. Fogalmam sincs, hogyan jövök ki ebből.”

    “Talán egy szakemberrel...” – én is kerestem a szavakat, ez jutott eszembe.

    Röhögött: “Ja, van egy szakember, aki egyszer tutira segíteni fog rajtam. Sírásónak hívják.”

    Az étterem előtti parkolóba akkor fordult be egy autó, és kiszállt belőle egy négytagú család. Apa, anya, két kicsi lány. A megtestesült tökély. Elmélyülten néztük őket. Egyikünk sem szólt egy szót sem.

    A címkép illusztráció: Pixabay


    Megosztom
    Link másolása

    Címlapról ajánljuk

    Címlapról ajánljuk


    NO/MAKE/UP
    „A feleséged félkegyelmű lábtörlője vagy, Harry!” – Újabb botrányt kavar Harry és Meghan, most díjat vesznek át „hősies harcukért a királyi család rasszizmusa ellen”
    A Kennedy-család egyik ágának alapítványától. Egyidőben azzal, amikor Harry bátyja, Vilmos herceg feleségével Amerikába érkezik.
    Hargitay Judit - sassy.hu
    2022. november 22.


    Megosztom
    Link másolása

    A címben szereplő, "lábtörlős" véleményt egy ismert brit publicista és műsorvezető, Piers Morgan írta le a The Sun hasábjain. Morgan vállaltan torkig van Harry herceg és felesége ügyeivel, a számtalan hazugságon kapott Meghant például ő nevezte el "Pinokkió hercegnőnek", azóta sokan így hívják.

    Az, hogy Harry "a felesége lábtörlője", illetve "kesztyűbábja", egy ideje visszatérő motívum a kommentszekciókban, és a royalista publicisták és podcasterek körében is. Meg a nem annyira royalistákéban is.

    Tény, hogy 2020, azaz a Megxit óta, amikor Meghan és Harry állításuk szerint "a nyugodt, privát élet" megteremtéséért, és a brit sajtó zaklatásai elől "menekültek el" a királyi családból, a pár olyan bosszúhadjáratot folytat Harry családja ellen, miközben foggal-körömmel küzdenek hercegi címükért és egyéb királyi előjogaikért, hogy azt lassan egy mexikói szappanopera is megirigyelhetné. És a szálakat sokak szerint Meghan mozgatja.

    Ennek legfrissebb történése az, hogy a Robert F. Kennedy Alapítvány (JFK szintén merényletben lelőtt testvéröccse, egykori amerikai igazságügyi miniszter) december 6-án, New York-ban, fényes külsőségek között átadja a "Reménysugár" humanitárius díjat Meghannak és Harrynek. A díjat korábban olyan nevek kapták, mint Desmond Tutu érsek, Bill és Hillary Clinton, valamint Barack Obama. Az alapítvány elnöke, Robert Kennedy egyik lánya, Kerri a The Telegraph-nak azt nyilatkozta:

    "Harry és Meghan heroikus küzdelmet folytatnak a monarchiát átszövő, intézményesített rasszizmussal szemben, és a királyi család rossz hozzáállását a mentális egészséghez is igyekeznek jó útra terelni."

    Az, hogy ezzel egy csettintésre sikerült páros lábbal újra beleszállni egész Nagy-Britanniába, ismét lerasszistázni meg a mentális egészségre károsnak nevezni a királyi családot, nyilván alaposan kiverte a biztosítékot a briteknél.

    Ez a "rasszizmus" vád ugyanis kizárólag Harryék elhíresült Oprah Winfrey-interjúján alapul, ahol a pár (egyébként egymástól eltérő időpontokra és körülményekre emlékezve, tehát még egymás közt sem egyéges sztorival) azt állította: a királyi család egyik tagja "aggodalmaskodott" , hogy mennyire lesz sötét a fiuk, Archie bőre. Hogy ki volt, és pontosan mikor, mit mondott, azt azóta sem árulták el, és nem is bizonyították semmivel. A mentális egészségről pedig Meghan azt mesélte, hogy amikor hét hónapos terhesen öngyilkos gondolatai voltak, a királyi család nem segített neki. Ugyanaz a család, amely Harryt saját bevallása szerint évek óta terápiára járatta. Ez a két sztori volt tehát az a "hősiesség", amiért most díjat kapnak. Mellesleg Harry a királyi család egyetlen tagja, akit egyszer, részegen egy náci jelmezben fotóztak le, így a családja elleni rasszizmus-vádjai még érdekesebb megvilágításba kerülnek.

    Érdekes módon egyébként egyre több amerikainál is kezdik kiverni a biztosítékot. Az amerikai közvélemény nem érti, hogy egy kétségtelenül nagy presztízsű, humanitárius díj hogyan köthet ki egy kiugrott, brit hercegnél és oldalbordájánál, akik a "nyavalygás, panaszkodás, üres prédikálás, valamint a luxusvillájukból és a magánrepülőgépeikről folyamatosan hangoztatott áldozati narratívájukon kívül az égegyadta világon semmit nem tettek semmilyen rasszizmus, vagy egyéb társadalmi egyenlőtlenség ellen."

    A választást a Kennedy-család több tagja is kritizálta, sokak szerint pedig a díjat Meghan egyszerűen megvásárolta Harry millióiból (sokat elárul a díjátadóról, hogy annál az asztalnál, ahol a sussexiek fognak ülni, egymillió dollárba kerül egyetlen ülőhely). A jegyek egyébként amerikai sajtóhírek szerint nem is fogynak.

    A helyzetet élezi, hogy a New York-i díjátadó szinte egyidőben lesz az Earthshot díjátadóval. Azt a díjat William, walesi herceg alapította a Föld jövőjének megóvására feltalált innovatív ötletekért. Az idén az Egyesült Államokban, Bostonban tartott díjátadóra fényes külsőségek között elutazik William és felesége, Catherine, és ami még ad egy kis pikantériát a dolognak, az Earthshot-kuratórium (tagjai közt ott van például Sir David Attenborough és Kate Blanchett) egyik elnökségi tagja, Caroline Kennedy is ott lesz, aki viszont J.F. Kennedy lánya.

    Tehát New York-ban Harry és Meghan, Bostonban William és Catherine. Az egyik pár a királyi családot gyalázza (ismét), a másik képviseli (ismét).

    A Buckingham-palota a hagyományokhoz híven méltóságteljes hallgatásba burkolózik. És várják Harryék újabb "bombáit". Decemberben egy "mindent megmutató" doku-szériát a Netflixen, januárban pedig Harry "mindent leleplező" memoárját hányattatott életéről - ami persze állítása szerint csak addig volt hányattatott, amíg nem találkozott "lelki társával", Meghan Markle-val. Azóta állítólag teljes a béke a szívében.

    Források: Daily Mail, The Sun, Sky News Australia


    Megosztom
    Link másolása

    NO/MAKE/UP
    Amber Heard tragédiája – a csinos, szöszi szociopatákat is földbe döngöli néha az élet
    2022 egyik csúcspontja volt a nap, amikor Amber Heard „majdnem elkapta Jack Sparrow kapitányt”. De aztán a karma kapta el őt. Emlékezzünk meg az év peréről, és annak tanulságáról.
    Sassy - sassy.hu
    2022. november 29.


    Megosztom
    Link másolása

    "Mondd el, Johnny, mondd el a világnak, hogy én, Johnny Depp, párkapcsolati erőszak áldozata vagyok. Mondd el, és nézzük meg, hányan hisznek neked."

    Ezt Amber Heard mondta egy titkos hangfelvételen – az egyiken a sokból – amelyet a házaspár veszekedéseiről játszottak le a bíróságon.

    És Johnny Depp elmondta. Amber Heard valószínűleg nem számított erre. A nárcisztikus szociopatáknak kicsi a veszélyérzetük, csak akkor állnak meg, ha akkora maflást kapnak (jelképesen), mintha egy barokk ruhásszekrény zuhant volna rájuk, és lapította volna őket szét a szőnyegen (szintén jelképesen).

    Hogy Amber Heard nárcisztikus és szociopata, azt természetesen nem orvosi értelemben mondom, nem vagyok pszichiáter. De hát ezek a veszedelmes emberi ragadozók köztünk járnak, naponta használunk rájuk ilyen szavakat, sokszor teljes joggal. A törvényszéki pszichológus szakértő szerint egyébként borderline, de szerintem nem ez volt a legnagyobb baj vele. Az volt a legnagyobb baj vele, hogy aljas volt, öntelt, hazug, bosszúszomjas, és azt hitte, bármit megúszhat.

    És az volt a legnagyobb baj vele, hogy azt hitte: a metoo mozgalmat meglovagolva bemondásra tönkreteheti a volt férje életét, mert úgyis neki hisznek. Hiszen ő a nő, ő a csini, a szöszi, az ártatlan bárány, szemben a nagyhatalmú, milliárdos, ráadásul drogos és alkesz hollywoodi macsóval. Tényleg, ki hinne egy ilyen szituban Johnny Deppnek?

    Hát úgy tűnik, az egész világ. Aki nyár elején hat héten át végigkövette a virginiai bíróságon a Depp-Heard rágalmazási pert, az a kétségtelenül fájdalmasan mocskos, droggal, piával, brutális káromkodásokkal meg törés-zúzással tarkított „gazdag emberek cirkusza" mögött is megláthatta a kristálytisztán kirajzolódó lényeget: azt, hogy ebben a kapcsolatban nem Johnny Depp volt a bántalmazó.

    Hanem Amber Heard. Mert ő kezdte a balhékat. Ő kötött bele az élő fába is. Ő üldözte szobáról szobára (egy hangfelvétel szerint egyszer hat fürdőszobába és két hálószobába egymás után) a hiszti, a megalázás és az órákon át tartó üvöltözés elől menekülő Deppet. Ő rúgta rá a fürdőszobaajtót úgy, hogy majdnem eltörte vele az orrát, és utána még jól állkapcson is vágta. Ő vagdosott hozzá Red Bullos dobozokat meg dögnehéz vodkásüvegeket, amelyekből az egyik darabokra törve levágta Depp ujjbegyét. Ő szart rá a férje ágyára. Ő gúnyolta, alázta őt sokszor órákon át, mondta el mindennek: ótvar apának, kövér vénembernek, kikukázott, lecsúszott színésznek, egy viccnek, egy kib...ott nyivákoló kisbabának (mondjuk cifra trágárságokkal Depp sem maradt adósa, igaz, ezeket inkább sms-ben intézte, a barátainak hordta el Heardöt mindennek, amikor elszakadt nála a cérna).

    És amikor Depp besokallt, és közölte, hogy válni akar, Amber Heard vonult be látványosan, egy kék folttal az arcán, paparazzi-hordákkal körülvéve a Los Angeles-i rendőrségre, és az egész világ előtt megvádolta a férjét párkapcsolati erőszakkal. Ki is szedett belőle hétmillió dollár válási bánatpénzt, 15 hónapnyi házasság után. Elsétálhatott volna. Vidáman. Depp kérte is, hogy szépen váljanak el (erről is hangfelvétel van), ne legyen több cirkusz, vádaskodás. De nem. Amber Heard egy évre rá a Washington Postban megjelentetett cikkében újra kikiáltotta Deppet bántalmazónak, sőt, megfejelte azzal, hogy a volt férje meg is erőszakolta őt.

    Deppet ezután ejtette egész Hollywood, páros lábbal rúgták ki a filmjeiből, rárontottak a feministák meg a metoo mozgalom szószólói, leköpte a világ. Lenullázódott.

    Ám úgy tűnik, az évtizedeken át híresen privát és visszahúzódó életet élő színészben mégiscsak buzog egy kis valódi Jack Sparrow vér. Felvette a kesztyűt. Beperelte a nőt, beleállt a per nyilvános közvetítésébe. Felvállalta az egész világ előtt, hogy ő, Johnny Depp sem szent, hanem egy droggal és alkohollal küzdő, olykor ocsmányul káromkodó, olykor konyhaszekrényeket rugdosó barom. De AKKOR SEM bántalmazó, és pláne nem erőszaktevő. Mindvégig azt mondta: ő csak az igazságot szeretné elmondani. Főleg a gyerekei miatt, akik hat éve, kiskamasz koruk óta abban élnek, hogy az apjuk egy nőverő szörnyeteg.

    Azt, hogy ebből a perből eget rengető, százmilliókat megmozgató világszenzáció lesz, talán maga Depp sem sejtette. Vagy legalábbis nem ilyen mértékben. Hogy mégis így alakult, annak szerintem egy oka van: túl sokan, túl sok Amber Heardöt láttunk már. A mindennapjainkban. Lelkiismeretlen, manipulatív, hazug embereket, akik életeket tesznek tönkre. Akik kihasználnak másokat, visszaélnek minden jóindulattal, kompromisszumkészséggel, megértéssel. Akik páros lábbal gázolnak át mindenkin, és ha valaki az útjukba mer állni, kicsinálják.

    Nárcisztikusok. Szociopaták. Kizsákmányolók, bántalmazók. Összefoglalva: aljas gazemberek. Itt vannak közöttünk. És nem, nincs nemük, nincs koruk. Nincs bőrszínük. Bármilyenek lehetnek. Bárkik lehetnek.

    A bántalmazás (testi, lelki, szexuális, mentális) az egyik legszörnyűbb, legrombolóbb tett. A Depp-Heard per ítéletében az esküdtek azt üzenték meg a világnak: az áldozatokat meg kell védeni. De CSAK a valódi áldozatokat.

    És az áldozat – bármilyen furcsa – lehet férfi is.

    Lehet egy kőgazdag, ünnepelt világsztár is.

    Lehet egy drog- és alkoholproblémákkal küzdő, sokszor szétcsúszott, máskor zseniális, bizarr és szabálytalan alak is, akivel sokan egy percig sem tudnánk együtt élni.

    Az áldozat lehet Jack Sparrow kapitány is.


    Megosztom
    Link másolása


    NO/MAKE/UP
    8 milliárdan lettünk a Földön – Ez, és még 6 ok, amiért úgy döntöttem: nem akarok anya lenni
    „Hetekre alig látok előre, hogy tegyek ki ennek a bizonytalanságnak még egy gyereket is?”
    Hargitay Judit - sassy.hu
    2022. november 16.


    Megosztom
    Link másolása

    Előre szólok: ezek az én érveim. Az én életem, az én vágyaim, az én döntéseim. Bárkinek lehet más a véleménye. De kérlek, a kőkészletet most tegyétek félre, és ne dobáljatok, még ha fura is lesz néha, amit olvastok.

    1.

    A címben azt írtam, nem akarok anya lenni. De azt nem, hogy soha nem is akartam. Egy ilyen döntés általában nem úgy születik meg, hogy egy nő húszévesen felveszi a legjobb ruciját, odaáll a tükör elé és azt mondja: ejj, de jó csaj vagyok, elég ez így, kell a fenének egy gyerek! Akartam. Igen, karriert is, férjet is, két gyerkőcöt is, kertes házat is, meg egy golden retrievert is. Aztán beütött az élet. A férj három év után lelépett. „Bohém fiú”, legyintettek az ismerősök, én meg úgy éreztem: jó, köszi, de ez a bohémság nekem az életem volt/lett volna. Meg egy gyereké is, ha összejön. Összetört a szívem, de a válás után azért keresgéltem, becsülettel. De nem találtam.

    Olyat, akivel fel mertem volna vállalni egy gyereket, biztos nem. Olyat is nehezen, aki egyáltalán akart. Mert a férfiak is félnek.

    Volt, aki egyenesen azt mondta: „Te, én még a vécére is kotonban járok, csak nehogy…” Szép kilátások egy – amúgy is bizalmatlan – anya-jelöltnek.

    2.

    Aztán valahol 35 körül feladtam. Nem tudnám rajtakapni a pillanatot, hogy mikor. Egyszerűen kikopott belőlem a vágy. Azt hiszem, túl sokat láttam. A környezetemben három házasság működik (az én meglátásom szerint, lehet, hogy több, lehet, hogy valójában az a három sem), egy mélyen vallásos-sokgyerekes, egy egyetemen köttetett kétgyerekes, meg egy gyermektelen. A többi….ijesztő káosz. Elhidegült, elvált és fél-elvált párok tömkelege, szeretők, hazudozások, gyűlölködő válások, lavírozó nevelőanyák- és apák, és mindezek közepén rémült, zavarodott, pszichológushoz hurcolt, és családminta nélküli gyerekek.

    Hogy tervezzek be egy emberi életet, ha a kapcsolatok többségének átlag szavatossági ideje jó, ha eléri a 7-8 évet? Aztán küszködjek vele egyedülálló anyaként?

    Ilyet is rengeteget látok, van, aki pazarul csinálja, de van, aki nyugtatókon él. Akarom én ezt?

    3.

    Nem tetszik a világ, amibe „beleszülném” azt a kisembert. Őszintén, ti tudjátok, mi lesz itt harminc év múlva? Vagy akár harminc nap múlva? Forrong minden, háborúk, gazdsági válság, vergődő oktatás, szétzüllesztett, nyomorgó földrészek, és egyre növekvő feszültség. Egész jó állásom van, de én magam is megéltem azt, hogy egyik napról a másikra kihúzták alólam a céget, és ott álltam munka, pénz nélkül.

    Hetekre alig látok előre, magamért és a családomért (szülők stb.) is nehéz anyagilag, testileg-lelkileg felelősséget vállalnom, hogy tegyek ki ennek a bizonytalanságnak még egy gyereket is? Felelősségteljes döntés lenne?

    És, nem mellesleg, tegnaptól hivatalosan is 8 milliárdan lettünk a Földön, tovább szülni, tovább népesíteni egyáltalán nem kell.

    4.

    Túl sok korombeli emberrel beszélgettem el, akik csak nekem merték bevallani – talán, mert nem vagyok anya – hogy bizony megbánták a gyerekvállalást. Nem a gyereket, dehogy, őt imádják, jó, hogy van, persze. De ami vele együtt jár: a folytonos aggódást (és a mai világban már jó sok ok van aggódni), a nulla szabadidőt, az állandó rohanást és hullafáradtságot, a különórákat, ami muszáj, mert megszólják, az Imax-et meg az Air Jordan cipőt meg az iPhone-t, mert az is kell, különben kicsúfolják a gyereket az iskolában. És a mondat, ami mindegyikük szájából elhangzott:

    Imádom a gyerekemet, de nincs életem. Én már nem létezem.

    Nos….én szeretnék élni és létezni. Fontos emberi érték számomra a szabadság. Még akkor is, ha ezért TÉNYLEG megköveznek.

    5.

    Én nemcsak „élni” szeretnék, hanem írni is. Régi, örök vágyam ez, a munkámmal is együtt jár, lám, itt is utolért, titokban egy regényen is dolgozom. Nem tudom, mi lesz belőle, talán semmi, de tény, hogy ez az ösztön bennem mindig tetten érhetőbb volt, mint az anyai. Az anyaság – misztérium. De az alkotás is. Olyan szabadságot, olyan döbbenetes „világmindenség-élményt”, olyan örömet ad, amit csak az ért meg, aki csinálja. Ahogy az anyaságot is az érti meg, aki „csinálja”. És a tévhitekkel ellentétben: aki komolyan veszi az írást (vagy bárki más, bármilyen sokat követelő hivatást), annak éppúgy meg kell fizetnie az árát. Mindent bele kell adni, teljes embert kíván. Én az írást választottam.

    6.

    Végül pedig egy lábjegyzet: ne higgyétek, hogy nem sajdul meg néha a szívem, ha látok egy édes gyereket az anyjával. Bennem is él az anyai ösztön, mélyen tisztelem a klassz anyákat és apákat, és tudom, hogy a világ egyik legnagyobb csodájából maradok ki. De nem hiszek ennek a csodának a kizárólagosságában. Az élet nem minden csodát ad meg, hanem szelektál. Kinek ez, kinek az. Örülni kell annak, ami van. Van egy 17 évvel fiatalabb fél-öcsém, akit még jócskán pelenkáztam, cumiztattam, meg ringattam éjszakánként, és boldogságomban sírógörcsöt kaptam, amikor megkapta élete álom-állását, férfifodrászként.

    Akkor először jobban örültem valaki más sikerének, mint a sajátoménak. Nem, nem vagyok az anyja. Nem, ez nem anyai szeretet. De ez ne lenne igazi szeretet? Ha ez nem az, akkor mi?

    Címkép: Pixabay


    Megosztom
    Link másolása


    NO/MAKE/UP
    „Kicsi a mellem, ezzel az optikai trükkel turbózom fel” – a tiktoker videón mutatja be a tökéletes dekoltázs titkát
    Azért csinálja, mert amikor nem vesz fel melltartót, elégedetlen a külsejével.
    Sassy - sassy.hu
    2022. november 25.


    Megosztom
    Link másolása

    Aki festi magát, az tisztában van vele, hogy mit jelent a kontúrozás, és hogyan kell nekiállni ahhoz, hogy jó legyen a smink.

    Arra viszont kevesen gondolnak, hogy a dekoltázsukat emeljék ki sminktrükkökkel.

    Mint arról a The Sun beszámolt, egy tiktoker lány, Zoe alárulta, és lépésről lépésre megmutatta, hogyan kontúrozza a mell környékét, hogy megváltoztassa a külsejét, szerinte ugyanis kicsik a mellei, és mivel szélesek is, nem állnak olyan szépen, mint másoké.

    Így amikor nem vesz fel melltartót, jobban érzi magát, ha kisminkeli a dekoltázsát, hogy optikailag felturbózza.

    Ha a kontúrokat tónusosabbá tesszük, a mell domborulatain világosabb árnyalatú alapozót dolgozunk el, azzal kerekebbnek, teltebbnek mutatjuk a melleket, és hangsúlyt kapnak.

    Először a melleid között, félkör alakban kontúrozz krémes állagú, sötét bronzosítóval. Van, aki a kulcscsontját és a nyakát is kontúrozza az erőteljesebb hatás kedvéért.

    Kiemeléshez használj egy, a bőrödnél világosabb árnyalatú alapozót, amivel pöttyöket rajzolhatsz a válladra és a kulcscsontodra, majd egy ecset segítségével dolgozd el.

    Összemosáshoz egy nagy fejű ecsettel óvatosan dolgozd el a széleket. Ha nem tetszik a végeredmény, szivaccsal, finom, nyomó mozdulatokkal visszatöltheted a színeket. Végezetül enyhén púderezd le, hogy tartós maradjon.

    Íme, Zoe "oktatóanyaga".

    @makeupbyzk Thank me later small boob gang💖 #makeuptips #makeuptipsandtricks #contourtutorial #smallboobgang #nobra #nobratips #smallchesttips ♬ Unholy - Sam Smith & Kim Petras

    Megosztom
    Link másolása