NO/MAKE/UP

    “Ha egy férfi lép félre, a szerető a ribanc, ha egy feleség lép félre, a feleség a ribanc” – beszélgetés egy szeretővel

    ‘Az a kedvencem, amikor azt mondják: ha egy férfi otthon jóllakik, nem megy étterembe. Hát az én szeretőm otthon is szeret enni, meg étteremben is.'
    Sassy - sassy.hu
    2022. február 24.


    Megosztom
    Link másolása

    – Úgy mutatkozott be a telefonban, hogy “egy főállású szerető.” Ez mit jelent?

    – Azt, hogy nekem már hat éve ekörül forog az életem, és valószínűleg így is marad.

    – És miért szeretett volna beszélni velem?

    – Láttam az oldalukon egy cikket. Egy huszonéves csajról szólt, aki összejött egy nős, negyvenes kollégájával. A pasi ott akarja hagyni az asszonyt meg a két kislányát, legalábbis a cikk szerint, és a lánynak bűntudata van, hogy szétrombol egy családot. Ez alatt a cikk alatt elolvastam a kommenteket. És ez megerősítette, amit régóta látok: hogy még mindig elképesztő álszentség van a szerető-téma körül.

    – Álszentség?

    – Igen. Még most is az az általánosan elfogadott felfogás, hogy ha egy férj szeretőt tart, akkor a szerető a k...va. Ha meg egy feleség, akkor a feleség. Vagyis mindig a nő a ribanc. Hát elárulom: senki sem az. Egy ilyen sztoriban általában pont a két nő az áldozat.

    – A szeretőket talán azért nem szokták áldozatnak tekinteni, mert nekik van választásuk.

    – Van egy fenét. Persze, a hollywoodi filmekben meg az Isaura-csatornán a szerető mindig egy álságosan vigyorgó, műmellű, miniszoknyás démon, aki körmönfontan elkobozza a szerencsétlen pasit a nejétől.

    Biztos van ilyen is, de szerintem a szeretők többsége egyszerűen nem más, mint egy agyonsérült, önbizalom nélküli nő, aki elhiszi magáról, hogy neki csak a “mellékutca” jár.

    – Mint Ön?

    – Igen, én is. Hatéves voltam, amikor apu lelépett, aztán nagyon hamar újra is nősült, és lett két fia. Anyu szétcsúszott, sokszor kaptam rajta, hogy apám fotóit meg az otthon hagyott cuccait tépkedi, olyan erővel, hogy lepattogzott a körméről a lakk. Egyszer elégette apu egyik pólóját a mosogatóban, előtte vodkát öntött rá, jó, hogy nem gyulladt ki az egész konyha. Apám nevét kiejteni se volt szabad. Kéthetente meg, amikor apunál töltöttem a hétvégét, állandóan a két “új” fiát kellett bébiszittelnem, másra nem is nagyon kellettem neki.

    – Innen a megtört szív? Bocsásson meg, de ezt azért sokan mondanák közhelynek, és nem menti fel az alól, hogy felnőttként egy nős férfi szeretője lett.

    – Persze hogy nem ment fel, csak magyarázatot ad. Ha egy kislány úgy nő fel, hogy a legfőbb “szerelme”, a férfiideálja, vagyis az apja csak másodhegedűsként kezeli, akkor nagyon könnyen oldalbakapja ám a “szeretőség”, hiszen az is a másodhegedűs szerepe, és ahhoz van hozzászokva.

    – Szóval egészséges lelkű nő nem lesz szerető?

    – Szerintem hosszú ideig semmiképp. Aki egyszer is megtapasztalta az életben, hogy egy férfinak ő az első, az nem fogja tűrni, hogy B-tervként kezeljék. Lehet, hogy ideig-óráig árnyékban marad, de aztán ultimátumot ad a pasinak.

    – Ön viszont hat éve nem ad ultimátumot. Ilyen kicsi az önbizalma?

    – Azt hiszem. És persze szerelmes is vagyok. A szeretőm tizennyolc éve házas, én 29 voltam, amikor összejöttünk. Egy nemzetközi online társkeresőn találkoztunk, mert mindketten jól beszélünk angolul. Ott persze “separated”, vagyis külön élő státuszúnak állította be magát, és az sem véletlen, hogy zömmel külföldi nőkre vadászott. A munkája miatt sokat utazott, télen havonta síelni is járt, ahova az asszony nem ment vele, jól jött neki egy szabadidőpartner.

    – És mikor derült ki, hogy nem külön élő, hanem nagyon is házas?

    – Pár hét randizás után. Szépen, fokozatosan adagolta be. De addigra már mindegy volt, hihetetlenül sármos férfi, már olyan szerelmes voltam, mint egy nagyágyú.

    – Pedig még nem lett volna késő visszafordulni.

    – Megpróbáltam. Egy hónapig nem beszéltem vele, letiltottam mindenhol, a telefonomban a nevét átírtam arra, hogy “NE VEDD FEL!” Aztán egy este beállított hozzám, kezében egy nagy kosár fokföldi ibolyával. Egyszer mondtam neki, hogy az a kedvenc szobanövényem, erre összevásárolta az itthon kapható összes fajtát, a hófehértől a bordó, csipkés levelűig, és egyben elhozta nekem. Alig fért be az ajtón. Na, ott végem lett.

    – Ez volt hat éve...

    – Igen. És én hat éve járok vele Ausztriába síelni, nyaranta meg konferenciákra, amiket általában szép, tengerparti helyeken tartanak. Ilyenkor kivesz nekem a szállodában egy külön szobát, és a kollégái előtt úgy kell tennünk, mintha idegenek lennénk. De éjszakára beslisszan hozzám, meg eldugott kis partrészeken sétálgatunk kézen fogva, vagy átmegyünk egy másik fürdővárosba vacsorázni.

    – Ezek persze szép, romantikus dolgok, de ha nem haragszik, nekem megalázónak hangzik.

    – Ezért mondom, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, milyen is egy szerető élete. Igen, elvisz egy síparadicsomba, de aztán fél órán át állok az ömlő hóesésben, egy festői osztrák falucska mellékutcájában, és hallgatom, ahogy épp a feleségével beszél telefonon, mert az asszony rácsörgött, és gyanús, ha nem veszi fel.

    Egyszer meg jöttünk haza, már a Budapest táblánál voltunk, amikor a neje ráírt, hogy kijön elé kocsival, és együtt vásároljanak be a Tescóban. Erre úgy vágott ki a Tesco parkolójában, mint a macskát sz...rni, még az ülésen felejtett csomag papírzsebkendőmet is utánam nyújtotta, mert rózsaszín volt, és félt, hogy az asszony esetleg kiszúrja, hogy túl nőies. Taxival bumliztam haza.

    – De akkor miért marad ebben az egészben? A luxushétvégékért?

    – Ugyan már, dehogy. Mondom, hogy szerelmes vagyok. Amikor az én kis lakásomban együtt lehetünk pár lopott órára, az a kedvencem. Ha egy kétszobás panelban vele lehetnék, de éjjel-nappal, vállaltan, akkor boldogan megtenném. Igazság szerint erre várok. De már tudom, hogy hiába. Az elején még hitegetett, hogy új életet kezd velem, de már azzal is leállt. Egyedül vagyok – és leszek – minden karácsonykor, a szülinapomon, sokszor az évfordulónkon is, ha nem tud elszabadulni.

    Persze kapom a szívecskés emojikat, meg a nonstop “szeretlek”-ezést messengeren, aztán később, egy szürke hétköznapon megtartjuk mondjuk a szentestét, de pontosan tudom, hogy ez csak kárpótlás. De nincs erőm kiszállni. Amikor háborítatlanul együtt tudunk lenni, iszonyú aranyos. Van két fia, már tinédzserek, róluk is sokszor mesél, és a közös óráinkban, napjainkon tényleg úgy bánik velem, mint egy hercegnővel. Szeret engem. Fura, tudathasadásos élet ez.

    – A feleség nem tud önről?

    – Az az érdekes, hogy szerintem nem. Hivatalosan semmiképp, még ha súg is valamit a női ösztöne. Néha meg szoktam nézni őt a telefonjában, vannak családi képek, csinos csaj. Tulajdonképpen sajnálom őt. Őt is.

    – Hát...még mindig nem győzött meg arról, hogy ön nem tehet semmiről.

    – Nem is erről akartam meggyőzni. Csak arról, hogy nem vagyok k...rva. Belesodródtam egy szerelembe, és hiába próbálok időről időre kitörni, akkor is benne ragadtam. Ebben semmi érdek nincs, nagyon sokszor érzem úgy, hogy ebbe én is beledöglök. Azt mondják, hogy ha egy férfi otthon “jóllakik”, akkor nincs szüksége rá, hogy étterembe menjen. Hülyeség.

    Rengeteg férfi van, aki a jó kis házi koszt mellett vágyik másra is, mondjuk homárra meg kaviárra. Mindent akarnak, egyszerre. A félrelépés az önzésről szól, meg az emberi gyengeségről. A ribanckodás az egy egész más dolog.

    – Akkor most megissza a teáját, hazamegy, és minden folytatódik tovább?

    – Talán egyszer vége lesz. Harmincöt vagyok, még nem mondtam le arról, hogy gyerekem legyen. Ez esetleg kirángat majd ebből az egészből. Vagy egy másik férfi. Addig meg sodródom. Boldog-boldogtalanul. De ezt el akartam mondani Önnek. Hogy senki se ítélkezzem fölöttem. Csak az, akinek tökéletes élete van, és minden percét a Nagy Etikai Kódex szerint éli. Na, az beszólhat. Más nem.

    A címkép illusztráció: Pixabay


    Megosztom
    Link másolása

    Címlapról ajánljuk

    Címlapról ajánljuk


    NO/MAKE/UP
    „Kedves pasim, mondok 8 okot, amiért egy igazi férfi soha nem csalja meg a párját!”
    Egy mindent megkapni akaró, önző kisfiú talán igen. De egy FÉRFI nem.
    Sassy - sassy.hu
    2022. augusztus 15.


    Megosztom
    Link másolása

    A férfiak olyan „megbocsátóak" önmagukkal, ha a megcsalás kerül szóba. Hiszen egy kósza kaland, egy kóbor numera nem is számít, igaz? Ők ezt néha-néha megérdemlik, meg különben is, ott a vadászösztön, az ősi genetikai kód, arra rá lehet fogni mindent. Hát...kedves életem párja, nem lehet. Elmondom, hogy egy igazi férfi - akire nekem szükségem van - miért nem lenne soha hűtlen.

    #1 Megbecsüli azt, amije van

    Ha egy férfinak van egy klassz barátnője, aki szereti, támogatja, törődik vele, izgul érte, akkor ezt a lányt, és ezt a köteléket megbecsüli. Nem hajolgat le minden szépen mutató apró kövecskéért, ha otthon egy igazi gyémánt várja. Egy érett gondolkodású ember hálás, ha van egy érték az életében, és egy boldog párkapcsolat bizony az. Óriási érték.

    #2 Soha nem okozna fájdalmat annak, akit szeret

    Ha egy férfi igazán szeret egy nőt, akkor óvja, félti, és tiszteli a nő érzéseit. Pontosan tudja, hogy a hűtlenséggel akkora fájdalmat okozna neki, ami egy valóban érett, őszinte szerelembe egyszerűen nem fér bele. Egy igazi férfi ezt soha nem tenné meg a párjával.

    #3 A tartós kötődés fontosabb számára a pillanatnyi örömnél

    Oké, lefekszik egy másik csajjal, talán jól is esik neki, na és? Instant öröm, egy trófea kipipálva, és azután mi jön? Egy felnőtt ember a valódi alapokon nyugvó, tartós kötődést, a két ember közötti megbonthatatlan szövetséget sokkal többre tartja a futó örömöknél. A kettő annyira nincs egy súlycsoportban, hogy fel sem merül benne, hogy a jót az „egy-két óráig jó"-ért felcserélje.

    #4 A fejével gondolkozik

    És nem azzal a bizonyos másik testrészével. A megcsalás folyamatában mindig van egy pillanat, amikor az embernek van választása. Tovább megy, vagy visszafordul. Hűtlen lesz, vagy nem. Az a férfi, aki szereti és becsüli a barátnőjét, ezen a ponton megáll, és elgondolkozik. Mit kockáztat? Megéri-e? És visszafordul. Mert nem éri meg.

    #5 Tiszteli a szerelmét

    A megcsalásban nem feltétlenül az a legrosszabb, hogy valaki mással intim kapcsolatba kerülsz, hanem az, hogy a legnagyobb tiszteletlenséget követed el a pároddal szemben. Mert átvered, hátba döföd, megalázod. Ha már idáig egyáltalán eljutsz, az azt jelenti, hogy semmire sem becsülöd a partneredet. Egy férfi tudja ezt. Még ha gondok is vannak a kapcsolatával, tisztában van vele, hogy nem ez a megoldás.

    #6 Tiszteli önmagát

    A másik elárulása, a hazugság, a sunnyogás után ki szeret - ki tud - tükörbe nézi? Egy igazi férfi nem. Nem tesz olyat, amit ő maga is megvetne, ha valaki más csinálná. A belső tartás erre a helyzetre is érvényes.

    #7 A szerelem neki nem játék

    És nem trófeagyűjtés, és nem egotrip. Egy éretten gondolkodó ember tudja, hogy egy kapcsolat nem az ő tiszteletére rendezett parti, ahol az ő érdekei és sikerélményei az elsők. Tudja, hogy egy őszinte, mély kötődésen alapuló szerelem nagyon ritka dolog az életben. Ezt eljátszani, „elmulatni" pedig egyszerűen hülyeség.

    #8 Tudja, hogy megvan mindene, ami igazán fontos

    Csak a kisfiúk hiszik azt, hogy bármit megkaphatnak. Hogy ha van egy klassz barátnőjük, azután még újabb és újabb örömök járnak nekik, hiszen nekik minden jár, de persze azért a barátnő is maradjon meg. Egy férfi nem így gondolkodik. Nem vadászgat, nem legyezgeti a hiúságát, nem erősítgeti az egóját más nőkkel, mert egyszerűen nincs szüksége rá. Tisztában van önmagával, és azzal a nővel, aki mellette van. Szereti, tiszteli, és esze ágában sincs ezt tönkretenni valamiért, amit később csak megbánna.

    ThePowerofSilence

    Címkép: Pixabay


    Megosztom
    Link másolása

    NO/MAKE/UP
    „Ne házasodj ingyenélővel, de ne maradj egy jómódú férfi mellett a biztonság miatt” – Rácz-Gyuricza Dóra kőkemény posztban kelt ki a tökéletes nőideál ellen
    Dórinak elege lett az ítélkezésből, az elvárásokból, a mindig, mindenkinek beszólogatókból.
    Sassy - sassy.hu
    2022. augusztus 17.


    Megosztom
    Link másolása

    A Konyhafőnök sztárja, Rácz Jenő és csinos felesége nem tudnak betelni az újdonsült szülőlét örömeivel. Kislányukat, Kamillát, aki április 14-én született, így már négy hónapos, teljes egészében, "saját" fotón nemrég mutatta meg Jenő és Dóri az Instagramon.

    Dóri azonban az anyaság örömei mellett általában a női lét kérdéseivel is foglalkozik közösségi oldalán. Legutóbbi posztja egy szókimondó, de komoly igazságokkal teli kiállás a nőket gúzsba kötő, millió elvárás ellen.

    – A főállású anyukákra úgy tekintenek, mint akik nem teljesítik be céljaikat, de a dolgozó anyukák önzőek...

    Nem is beszélve arról, ha úgy döntesz, nem vállalsz gyermeket, hiszen a gyermektelen nők élete sosem lehet teljes.

    – Legyen karrierünk, de nehogy a családi élet rovására menjen!

    – Gondolkozzunk úgy, mint a férfiak ha sikeresek akarunk lenni, de ne viselkedjünk úgy, mint egy férfi ha szeretnénk, hogy az emberek kedveljenek minket." – fejtette ki Dóri a posztban, amelyet ezzel a humoros felütéssel kezdett: „Nekünk csajoknak olyan egyszerű :)"

    Dóri ezután a házas nőkkel szembeni elvárásokkal folytatta:

    „– A férjeinkkel legyünk gondoskodóak az anyjuk helyett, de sose kezelhetjük őket gyerekként!

    – Nőként nagyobb erény szomorú házasnak lenni, mint boldog szinglinek.

    – Ne maradj bántalmazó férfi mellett, de soha se válaszd szét a családodat!

    – Ne házasodj ingyenélővel, hiába nagy a szerelem, de ne maradj egy jómódú férfi mellett a biztonság miatt."

    Dórinak az a véleménye, hogy a mai társadalom iszonyatos mennyiségű elvárásának egyszerűen nem lehet megfelelni, ezért nem is szabad ezzel foglalkozni. Hiszen, ahogy ő írja: „azért születtél meg, hogy boldoggá tedd magad."


    Megosztom
    Link másolása


    NO/MAKE/UP
    „Tökéletes életem van, jó lakás, klassz kocsi, szép ruhák – és titokban drogfüggő vagyok”
    A 29 éves, brit lány, Kelly őszintén elmesélte egy hetét.
    Sassy - sassy.hu
    2022. augusztus 02.


    Megosztom
    Link másolása

    "Kelly vagyok, 29 éves, Birminghamben lakom. Egy jól menő kozmetikai cégnél dolgozom, sales-esként. Mindenem megvan. És senki sem tudja, hogy titokban cracket szívok.

    #Hétfő

    Munka. Csendes nap, szerencsére, mert egy kicsit még mindig be vagyok állva. Az egész hétvégét végigszívtam, és bár vasárnap este leálltam, még mindig nem vagyok jól. Szinte semmit sem aludtam.

    Cracket szívok. Ez a kokain egyfajta darabos formája, fehér rögökbe van "összegyúrva", amelyek úgy néznek ki, mint a kavicsok. Ha porrá töröd, elszívhatod, vagy felhevítve beinjekciózhatod. A nevét a pattogó hang miatt kapta, amit kiad, amikor felmelegíted.

    Én mindig csak szívom, félek a tűtől, meg azt sem merem kockáztatni, hogy a munkahelyemen észrevegyék a tűszúrásokat. Van egy rendes crack-pipám, online vettem, azt használom.

    #2 Kedd

    Reggel megőrültem a vágytól, hogy szívjak egyet munka előtt, de nem maradt egy rögöm sem, így ki kellett bírnom. A dolog a főiskolán kezdődött: akkor kezdtünk el a haverjaimmal néha egy-egy csík kokaint felszívni a bulikban. Mindenki ezt csinálta, nem volt gáz. Aztán egy haverom egyszer odaadta egy díler számát, hogy ha szer kell, hívjam őt.

    Ez a díler ajánlotta nekem pár év múlva a cracket, mert szerinte olcsóbb, és sokkal erősebb a hatása. Még egy "kedvezményes" mintát is kaptam tőle öt fontért. Gondoltam: ez tényleg megéri, miért ne?

    A hétvégi bulik előtt, a baráti körömben is szinte mindenki ezt szívja. Csak hogy felpörögjünk egy kicsit. Ha velük együtt csinálom, valahogy olyan normálisnak, elfogadottnak tűnik az egész. Jó állásuk van, gazdagok, sikeresek. Ez csak a buli miatt kell. Van, aki marad a kokainnál, de a crack sokkal gyorsabban "beüt", iszonyú éles elméjűnek, és legyőzhetetlennek érzed magad tőle. Nekem, aki mindig szégyenlős voltam, ez óriási érzés. Persze a hatás hamar elmúlik, és akkor jön a vágy egy újabbra.

    #3 Szerda

    Üzentem a díleremnek, hogy hozzon egy ötös csomagot. Ez egy heti adagom, ötven fontba kerül. Többet is jól esne szívni, de próbálom tartani ezt a mennyiséget, hogy ne csússzak nagyon bele. Úgy tekintek a crackre, mint egy kis "jutalomra" a hajtós munkahét után. Mint más egy-két pohár borra.

    Van egy megszokott, közeli dílerem. Vagy sms-t küldök neki, vagy a KIK-en üzenek, ez olyan, mint egy privát WhatsApp. Szinte azonnal házhoz hozza a cuccot, de olyan is megesett már, hogy munkanapon, ebédidőben, egy gyorsétteremben találkoztunk. Senki sem figyel oda, ha a hamburgeres tálcádon átcsúsztat neked valaki egy kis csomagot. Még sohasem volt ezzel semmi gáz.

    Mindig készpénzzel fizetek, de vannak dílerek, akiknek utalni is lehet. Általában egyedül szívok, otthon. Néha buliban is csinálom, de inkább otthon. Azt hiszem, valahol a lelkem mélyén szégyellem ezt az egészet. És tudom, hogy rosszat tesz nekem.

    Van egy aranyszabályom: munkában soha nem szívok. Bár egyszer annyira rám jött a vágy, hogy azt mondtam, beteg vagyok, és hazamentem szívni. Nem vagyok büszke rá. Munkában azért néha érzem a mellékhatásokat. Megy néha a hasam, olykor hányni is ki kell mennem a vécébe, ha nagyon másnapos vagyok. Kicsit paranoiás is lettem, újabban pánikrohamok törnek rám. Ez azért ijesztő. Plusz ha még hat a szer, nem bírok enni sem, elég sokat fogytam. Érdekes, a kolléganőim megdicsértek ezért. Persze fogalmuk sincs, mi van a háttérben.

    #Csütörtök

    A dílerem küldött nekem sms-ben egy "különleges ajánlatot" - crack és heroin egy csomagban. Elég jó az ár. De én még nem léptem át azt a határt. A heroin az már nagyon kemény. Látom magam előtt a lezüllött, aluljárókban, padokon alvó drogosokat. Én nem olyan vagyok. Klassz állásom van, jó autóm, gyönyörű kis lakást bérelek egy felkapott környéken. Divatosan öltözöm, jól nézek ki. A heroin ennek az illúziónak is véget vetne.

    A munkahelyemen megint rám tör néhány mellékhatás. A legrosszabb, hogy állandóan úgy érzem: vakaróznom kell. Mintha az egész testem tele lenne pókhálókkal, amiket nem tudok ledörzsölni. Alig bírom ki, irtó kellemetlen.

    Anyukám pár hete már észrevette, hogy lefogytam, aggódik is, de még el tudtam altatni a gyanakvását. Stresszes a munka, semmi nagyobb gond nincs. Teljesen kiborulna, ha megtudná.

    #Péntek

    Az irodában már mindenki hétvégi hangulatban van. Én is. Otthon vár az anyag, a pipa, végre szívhatok. A kollégáim persze semmit sem tudnak erről. Nagyon keményen megdolgoztam azért, hogy feljussak ebbe a pozícióba. Ha kiderülne, hogy cracket szívok - ami ugye illegális - azonnal kirúgnának. Ezért nagyon óvatos vagyok. Külön figyelmet fordítok a fogaimra, nem akarom, hogy tele legyenek sárga csíkokkal, mint a drogosoknak. Fogfehérítővel mosok fogat, nagyon ügyelek arra, hogy mindig rendezett legyen a külsőm.

    # Szombat-vasárnap

    Végre nyugodtan szívhatok. Két éve egyedül élek - akkor ért véget egy hosszabb kapcsolatom, de akkor még nem crackeztem -, úgyhogy otthon, nyugiban azt csinálok, amit akarok. A díler diszkréten, gyorsan intézi a dolgokat, olyan az egész, mint bármilyen más házhozszállítás. Nem is érzem törvénytelennek, soha nem volt dolgom a rendőrséggel. Ha látom a tévében, hogy drogosokat, meg dílereket kaptak el, olyan távolinak tűnik az egész.

    Úgy érzem, bármikor abba tudnám hagyni a crackezést. De amikor nincs nálam anyag, és rám tör a vágy, egy kicsit elkeseredem: ez már ural engem. És egyre több kell, mert a testem kezd hozzászokni, ugyanazt a hatást már csak nagyobb adagokkal érem el. Pedig férjet szeretnék, gyereket. Igen, akkor biztosan abba fogom hagyni.

    Ülök otthon, és szívok. Senki nem tudja a titkomat. Tökéletes életem van. És nem vagyok drogos. A világ szemében semmiképp sem."

    The Sun (A címkép illusztráció: Pixabay)


    Megosztom
    Link másolása


    NO/MAKE/UP
    „Üvöltöttem, és a telefont is hozzávágtam” – 16 év házasság után felfedeztem a Tinderen a férjemet
    A kétgyermekes édesanya döbbenetes nyíltsággal mondta el, mi is történt a nagy leleplezés után.
    Sassy - sassy.hu
    2022. augusztus 02.


    Megosztom
    Link másolása

    A történetet a Telegraph-nak mesélte el egy asszony, aki elmondása szerint azt hitte, jó házasságban él.

    "Mike S, 45". Csak ennyi állt a képernyőfotón, amit a barátnőm, Emma küldött át nekem. "Bocsi" – írta Emma – "nem akarlak sokkolni, de ez nem a te férjed?" De igen, az én férjem volt. Büszkén feszített a kedvenc Jaguár-szalonja előtt. Néztem a telefonomat, a munkanap kellős közepén jártunk, aztán kirohantam a vécébe, botladozva, és jól kihánytam magam.

    Mike-ot akkor már húsz éve ismertem, és 16 éve voltunk házasok. Amikor megismerkedtünk, még nem volt Tinder meg netrandik. Meghívott egy kiskocsmába, néhány sör mellett eldumáltunk, és két év múlva eljegyeztük egymást.

    Jó házasság volt, legalábbis én azt hittem. Nem lángolt a szenvedély, de nagyobb konfliktusaink sem voltak, és Mike mindig meg tudott nevettetni. Néztem, ahogy a barátnőimet egymás után szénné csalták a férjeik meg a pasijaik, és úgy éreztem, szerencsés vagyok. Mike tisztességes.

    Persze amikor megszületett a két gyerekünk – most kilenc és tizenkét évesek –, a mi életünk is bedarálódott a logisztikába. Suliba vinni-hozni őket, uzsonnát csomagolni, rohanni értük edzésre. Mike kapott egy jó állást fejvadászként, esténként, amikor letettük a gyerekeket, hullafáradtan még nekiállt a laptopját vagy a telefonját böngészni, hogy elolvassa az e-mailjeit. Igen, két gyerek sok kiadással is jár. Már nem volt pénzünk évente egzotikus nyaralásokra járni, és egymásra se volt sok időnk. A szexuális életünk tulajdonképpen megszűnt. De még mindig azt hittem, hogy azért jól megvagyunk.

    A borzalmas Tinder-felfedezésről napokig nem szóltam neki. Egyszerűen képtelen voltam szembenézni a dologgal. Közben belül gyötrődtem: mi van, ha már lefeküdt valakivel? Talán szeretője is van? Mi van, ha őt választja, és elhagy minket? Mike látta, hogy valami nem stimmel, szótlan vagyok, kérdezte, mi bajom, de én csak annyit mormoltam: "Semmi."

    Aztán egy este azzal jött haza, hogy vett a nagyobbik fiunknak egy biciklit. Kicsit leszívta a bankszámlánkat, a havi balansz megsínylette, de ez persze nem érdekelt. Viszont ürügy volt, hogy végre kitörjek. "Semmit sem beszélsz meg velem, minden döntésből kihagysz, miközben nőkkel hetyegsz a Tinderen" – üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért, sőt, még a telefont is hozzávágtam.

    Teljesen ledöbbent, aztán azonnal szabadkozni kezdett. Azt mondta, akkor töltötte le a Tindert, amikor épp elég rosszul álltunk anyagilag, és szüksége volt egy kis önbizalomra. Félig ki is töltötte a profilját, de soha nem levelezett senkivel, pláne nem találkozott – esküdözött. Hittem is, nem is, mindenesetre akkorra már mind a ketten eléggé kivoltunk ahhoz, hogy végre őszintén elbeszélgessünk egymással.

    "Egy hülye állat voltam. De értsd meg, úgy érzem, a házasságunk teljesen üres lett. Teljesen" – mondta, és én a lelkem mélyén éreztem, hogy igaza van. Odaadta a telefonját, hogy én töröljem le róla az appot, és úgy döntöttünk, megpróbáljuk tiszta lappal kezdeni.

    Azóta hónapok teltek el. Nem mondom, hogy könnyen jött vissza a bizalmam, de úgy látom, jót tett nekünk ez a kis Tinder-epizód. Azóta voltunk kettesben Mike-kal Barcelonában, igyekszünk többet együtt lenni, a szexet is 'visszacsempésztük' az életünkbe.

    Emma, aki a képernyőfotót átküldte, azt mondja, hülye vagyok, hogy megbocsátottam Mike-nak. Szerintem meg azért vagyok hülye, mert hagytam, hogy ennyire ellaposodjon a házasságunk. Mert ebben nekem is szerepem volt.

    Nemcsak a gyerekek meg a napi taposómalom az élet. Mike és én is itt vagyunk, a mi érzéseink, vágyaink is számítanak. Ha mást nem, ezt biztosan megtanította nekem ez a kis kaland."

     

    Címkép: Pixabay


    Megosztom
    Link másolása