NO/MAKE/UP

    „Egy elvált férfinak nem te leszel az első, csak pótalkatrész vagy” – beszélgetés egy második feleséggel

    „Imádom a férjemet, de fél lábbal benne ragadt az előző családjában. Nem így képzeltem, nagyon nem.”
    Sassy - sassy.hu
    2022. július 11.


    Megosztom
    Link másolása

    A telefonban úgy mutatkozott be, hogy “Irén vagyok, a mozaikanya.” Mivel jó idő volt, egy sétát javasoltam a Gellérthegyen. Lazacszínű kis nyári ruhában érkezett, sűrű, barna haja úgy folyta körül az arcát, mint egy pohár meleg kakaó. Szép nő volt, húsznak se nézett ki, csak a tekintete volt öreg.

    – Mondtad a telefonban, hogy jógázol. Én is – törtem meg a csendet, ahogy elkezdtünk ténferegni a kilátó felé.

    – Aha. Még csak pár hónapja járok. Óriási érzés, hogy egy héten egyszer van másfél óra, amikor szabad vagyok.

    – Nem érzed szabadnak magad?

    Bebújt a barna haja mögé.

    – Mozaikfeleségnek lenni börtön. Én legalábbis úgy élem meg. Belefáradtam, hogy kifelé előadjam a tökéletes családanyát, egy családban, ami nem is az enyém.

    Meglepett, hogy ez ilyen hirtelen kibukott belőle. Mióta feszíthette őt odabentről? Csendben bandukoltam mellette, ő belekezdett.

    – Tibivel akkor ismerkedtem meg, amikor már fél éve külön éltek a feleségével. Zajlott a válóperes tárgyalás, a csaj lépett le egyébként, összeköltözött egy másik pasival, az is a családját hagyta ott miatta. Én meg kaptam egy megtört szívű pasit, aki rajongott értem, és hétvégente egy öt, meg egy nyolc éves kisfiút. Harminchárom voltam, már nagyon akartam családot. Azt hittem, beütött életem mázlija: itt egy óriási szerelem, meg egy “kész” család. Tibi mellettem lassan kiheveri az asszonyt, én sokkal jobb leszek, szülök neki egy gyereket, és élünk szépen, mint hal a vízben.

    – Gyanítom, hogy nem így történt.

    Kuncogni kezdett. Keserűen.

    – Ha irodalmi nyelven akarnék fogalmazni, azt mondanám: beb...ott az élet. Nem azonnal, hanem szépen, fokozatosan. Rájöttem, hogy amibe szerelemittasan belesétáltam, az tulajdonképpen egy csapda.

    Összebútoroztam egy fél-elvált pasival, akinek a bírósági papír nem jelentett semmit. Továbbra is a volt asszony csicskája maradt, na meg persze családapa. A régi családjában, nem a miénkben. Érted? Engem elvett ugyan, de nem teljes jogú feleség kellett neki, hanem pótalkatrész.

    – Nézd, én tudom, hogy a mai mozaikcsaládok nagyon guzmisak tudnak lenni. Rengeteg kompromisszumot kell kötnie mindenkinek.

    Megint lehajtotta a fejét, egy elszáradt fenyőtobozt rugdalt.

    – Kompromisszum... igen. De hol van a határ a kompromisszum és a teljes önfeladás között? A rabszolgaság között? Mert úgy érzem, nekem ez jutott. Tudom, hogy a férjem szerelme az enyém. De van, ami a szerelemnél sokkal fontosabb. A lojalitás, az elkötelezettség, a törődni vágyás. És ezek nála már foglaltak voltak. A felesége foglalta le, húsz éve. Azt hiszem, az én hibám, hogy ezt nem láttam már az elején. És az ex  nehéz eset. A válás után egy évvel az új pasija is lapátra tette. Akkor ébredt rá, hogy a jól fizető férjét talán mégsem kellett volna a sutba dobni. És ugye akkorra már Tibi elvett engem.

    De a csaj tudta, hogy a kezében van az aduász, ami mindent és mindenkit felülír: a két gyerek. Rafkós nő, ráérzett, mit kell tennie. Jöttek a manipulációk, ahogy én hívom, “a fárasztásos technika”. Napi húsz Messenger-üzenet, ide menj a gyerekekért, oda menj, hozd haza őket az oviból, mert migrénem van... Jött az éjszakai sírós telefon is, hogy az egyik kicsi belázasodott, mi legyen, rohanni kéne vele az ügyeletre, és Tibi rohant is.

    – És a férjed ugrik minden csettintésére? Értem én, hogy szereti a gyerekeit, de azért fontos lenne határokat szabni.

    – Na, ez az, ami szerintem az elvált pasik többségének nem megy. Látom a hasonló sorsú barátnőimen, de Tibi klasszikus példa rá. Három éve a férjem, de még mindig tele van bűntudattal a kiskölykök miatt. Ezek a férfiak egyszerűen belebetegszenek abba, hogy elveszik tőlük a gyerekeiket. Én azt látom rajta, hogy kétféle lelkiállapota van: vagy boldog, amikor a gyerekek is velünk vannak, akkor mintha engem is jobban szeretne, vagy boldogtalan, mert utánuk vágyakozik. Az exe erre játszik rá, sikeresen. Így semmi esélyem.

    – Nem tudsz valahogy ebbe beilleszkedni? Ha szereted Tibit, el kell fogadnod a helyzetet. A két gyereket nem tudod semmissé tenni.

    Leültünk egy padra, úgy gubbasztottunk, mint két veréb. Halkan, bizalmasan beszélt hozzám, mintha egy közeli barátnője lettem volna. Elképesztően ki volt éhezve az emberi melegségre.

    – De hát folyamatosan ezt próbálom. Szeretem a fiúkat. Esténként mesélek nekik. Vezetem azt a nagy háztartást, teleültettem muskátlival az ablakokat, mosok-főzök-vasalok, ellátom az egész családot. Múlt vasárnap megnéztem a srácokkal az egyik Indiana Jones-filmet, úgy élveztük. De abból is baj lett. Az asszony még este rácsörgött Tibire, és ordítozott, hogy “az a nő” ijesztő filmeket nézet a fiaival. Tibi meg ilyenkor csak topog, meg nyugtatgatja. Egyáltalán nem áll ki mellettem.

    Hogy legyek úgy két gyerek nevelőanyja, hogy minden kötelességem megvan, ami az anyasággal jár, és persze szeressem is úgy mindkettőt, mintha a sajátjaim lennének, de semmi jogom nincs nevelni őket? Rájuk se merek szólni, mert előbb-utóbb megkapom, hogy nem az enyémek.

    – Ha esetleg te is szülnél egyet...

    – Áhhh, erről már lemondtam. Szüljek, ebbe a bolondokházába? Cafatokban lógnak az idegeim, soha nem tudom, mikor kell ugrani, mikor lesz kitalálva megint valami program, mikor lesz balhé valamiből. Egy merő rögtönzés az életünk, és én önmagamat, a vágyaimat már nem látom sehol ebben a történetben. Csak szolgálom őket. Meg nem is tudok kettesben lenni a férjemmel. Esténként, munka után hullák vagyunk, hétvégén meg a fiúk éjszaka bemásznak közénk az ágyba. Cukik, meg minden, de ebből nem lesz kisbaba.

    – Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ha ezt ennyire nem bírod rendezni, vagy megbeszélni Tibivel, már évek óta, akkor nem biztos, hogy neked való ez az egész.

    Mintha csak arra várt volna, hogy ezt végre kimondjam, úgy nézett rám, mint valami megváltóra.

    – Gondolod?

    – Én nem tudok ebben tanácsot adni, de szerintem ez kifejezetten a “vagy megszoksz, vagy megszöksz” kategória.

    Lemondóan lapogatta a talpával a fenyőtobozt.

    – Igen, tudom. Van a neten egy “Második feleségek” csoport, ott öntjük ki egymásnak a szívünket, néha ott is ezt írják. Az a legszomorúbb az egészben, hogy meglepően sokan tanácsolják: meneküljek, és ha újra kezdhetnék, soha többé nem jönnének össze elvált, gyerekes pasival.

    Fogalmam sem volt, mit mondjak. Aztán csak annyi csúszott ki a számon:

    – Figyelj, még fiatal vagy...

    – Harminchat vagyok. Ha családot akarok, sajátot, akkor hamarosan döntenem kell. Az a legnehezebb az egészben, hogy szeretem Tibit. Ha néha jut nekünk egy-két “saját” pillanat, az gyönyörű és intim. Ha elhagynám, egy kicsit belepusztulnék. Egyszer egyébként már a fejéhez vágtam, hogy miért nem megy vissza az asszonyhoz? Folytassák tovább, mintha mi sem történt volna, hiszen úgyse váltak le egymásról, ők továbbra is egy család, csak éppen mindketten “mással d...gnak”. Szörnyű, milyen mélységeket hoz ki az emberből a tehetetlenség...

    – És erre Tibi mit mondott?

    – Csak annyit, hogy ne akarjam, hogy választania kelljen köztem és a gyerekei között. Ő azt hiszi, erről van szó.

    – És nem erről?

    Fürkészőn nézett rám, lassan rázta a fejét, mint aki maga se tudja a választ.

    – Azért köszi, hogy meghallgattál. Ha egyszer jobb lesz, majd megkereslek. De egy biztos: ha úgy alakul, hogy újra elkezdek randizni, és a pasi csak megemlíti, hogy elvált, és kicsi gyerekei vannak, abban a másodpercben otthagyom. Még a kávémat sem iszom ki.

    Néztem utána, ahogy elsétált a napsütésben, a buszmegálló felé. Majdnem rákiáltottam, hogy húzza ki magát, aki jógázik, annak muszáj. De aztán nem szóltam. Úgy éreztem, hogy ami az ő vállát nyomja, azon nem segít egy jól kivitelezett jógapóz.

    Fotó: Pixabay


    Megosztom
    Link másolása

    Címlapról ajánljuk

    Címlapról ajánljuk


    NO/MAKE/UP
    „Ne házasodj ingyenélővel, de ne maradj egy jómódú férfi mellett a biztonság miatt” – Rácz-Gyuricza Dóra kőkemény posztban kelt ki a tökéletes nőideál ellen
    Dórinak elege lett az ítélkezésből, az elvárásokból, a mindig, mindenkinek beszólogatókból.
    Sassy - sassy.hu
    2022. augusztus 17.


    Megosztom
    Link másolása

    A Konyhafőnök sztárja, Rácz Jenő és csinos felesége nem tudnak betelni az újdonsült szülőlét örömeivel. Kislányukat, Kamillát, aki április 14-én született, így már négy hónapos, teljes egészében, "saját" fotón nemrég mutatta meg Jenő és Dóri az Instagramon.

    Dóri azonban az anyaság örömei mellett általában a női lét kérdéseivel is foglalkozik közösségi oldalán. Legutóbbi posztja egy szókimondó, de komoly igazságokkal teli kiállás a nőket gúzsba kötő, millió elvárás ellen.

    – A főállású anyukákra úgy tekintenek, mint akik nem teljesítik be céljaikat, de a dolgozó anyukák önzőek...

    Nem is beszélve arról, ha úgy döntesz, nem vállalsz gyermeket, hiszen a gyermektelen nők élete sosem lehet teljes.

    – Legyen karrierünk, de nehogy a családi élet rovására menjen!

    – Gondolkozzunk úgy, mint a férfiak ha sikeresek akarunk lenni, de ne viselkedjünk úgy, mint egy férfi ha szeretnénk, hogy az emberek kedveljenek minket." – fejtette ki Dóri a posztban, amelyet ezzel a humoros felütéssel kezdett: „Nekünk csajoknak olyan egyszerű :)"

    Dóri ezután a házas nőkkel szembeni elvárásokkal folytatta:

    „– A férjeinkkel legyünk gondoskodóak az anyjuk helyett, de sose kezelhetjük őket gyerekként!

    – Nőként nagyobb erény szomorú házasnak lenni, mint boldog szinglinek.

    – Ne maradj bántalmazó férfi mellett, de soha se válaszd szét a családodat!

    – Ne házasodj ingyenélővel, hiába nagy a szerelem, de ne maradj egy jómódú férfi mellett a biztonság miatt."

    Dórinak az a véleménye, hogy a mai társadalom iszonyatos mennyiségű elvárásának egyszerűen nem lehet megfelelni, ezért nem is szabad ezzel foglalkozni. Hiszen, ahogy ő írja: „azért születtél meg, hogy boldoggá tedd magad."


    Megosztom
    Link másolása

    NO/MAKE/UP
    „Kedves pasim, mondok 8 okot, amiért egy igazi férfi soha nem csalja meg a párját!”
    Egy mindent megkapni akaró, önző kisfiú talán igen. De egy FÉRFI nem.
    Sassy - sassy.hu
    2022. augusztus 15.


    Megosztom
    Link másolása

    A férfiak olyan „megbocsátóak" önmagukkal, ha a megcsalás kerül szóba. Hiszen egy kósza kaland, egy kóbor numera nem is számít, igaz? Ők ezt néha-néha megérdemlik, meg különben is, ott a vadászösztön, az ősi genetikai kód, arra rá lehet fogni mindent. Hát...kedves életem párja, nem lehet. Elmondom, hogy egy igazi férfi - akire nekem szükségem van - miért nem lenne soha hűtlen.

    #1 Megbecsüli azt, amije van

    Ha egy férfinak van egy klassz barátnője, aki szereti, támogatja, törődik vele, izgul érte, akkor ezt a lányt, és ezt a köteléket megbecsüli. Nem hajolgat le minden szépen mutató apró kövecskéért, ha otthon egy igazi gyémánt várja. Egy érett gondolkodású ember hálás, ha van egy érték az életében, és egy boldog párkapcsolat bizony az. Óriási érték.

    #2 Soha nem okozna fájdalmat annak, akit szeret

    Ha egy férfi igazán szeret egy nőt, akkor óvja, félti, és tiszteli a nő érzéseit. Pontosan tudja, hogy a hűtlenséggel akkora fájdalmat okozna neki, ami egy valóban érett, őszinte szerelembe egyszerűen nem fér bele. Egy igazi férfi ezt soha nem tenné meg a párjával.

    #3 A tartós kötődés fontosabb számára a pillanatnyi örömnél

    Oké, lefekszik egy másik csajjal, talán jól is esik neki, na és? Instant öröm, egy trófea kipipálva, és azután mi jön? Egy felnőtt ember a valódi alapokon nyugvó, tartós kötődést, a két ember közötti megbonthatatlan szövetséget sokkal többre tartja a futó örömöknél. A kettő annyira nincs egy súlycsoportban, hogy fel sem merül benne, hogy a jót az „egy-két óráig jó"-ért felcserélje.

    #4 A fejével gondolkozik

    És nem azzal a bizonyos másik testrészével. A megcsalás folyamatában mindig van egy pillanat, amikor az embernek van választása. Tovább megy, vagy visszafordul. Hűtlen lesz, vagy nem. Az a férfi, aki szereti és becsüli a barátnőjét, ezen a ponton megáll, és elgondolkozik. Mit kockáztat? Megéri-e? És visszafordul. Mert nem éri meg.

    #5 Tiszteli a szerelmét

    A megcsalásban nem feltétlenül az a legrosszabb, hogy valaki mással intim kapcsolatba kerülsz, hanem az, hogy a legnagyobb tiszteletlenséget követed el a pároddal szemben. Mert átvered, hátba döföd, megalázod. Ha már idáig egyáltalán eljutsz, az azt jelenti, hogy semmire sem becsülöd a partneredet. Egy férfi tudja ezt. Még ha gondok is vannak a kapcsolatával, tisztában van vele, hogy nem ez a megoldás.

    #6 Tiszteli önmagát

    A másik elárulása, a hazugság, a sunnyogás után ki szeret - ki tud - tükörbe nézi? Egy igazi férfi nem. Nem tesz olyat, amit ő maga is megvetne, ha valaki más csinálná. A belső tartás erre a helyzetre is érvényes.

    #7 A szerelem neki nem játék

    És nem trófeagyűjtés, és nem egotrip. Egy éretten gondolkodó ember tudja, hogy egy kapcsolat nem az ő tiszteletére rendezett parti, ahol az ő érdekei és sikerélményei az elsők. Tudja, hogy egy őszinte, mély kötődésen alapuló szerelem nagyon ritka dolog az életben. Ezt eljátszani, „elmulatni" pedig egyszerűen hülyeség.

    #8 Tudja, hogy megvan mindene, ami igazán fontos

    Csak a kisfiúk hiszik azt, hogy bármit megkaphatnak. Hogy ha van egy klassz barátnőjük, azután még újabb és újabb örömök járnak nekik, hiszen nekik minden jár, de persze azért a barátnő is maradjon meg. Egy férfi nem így gondolkodik. Nem vadászgat, nem legyezgeti a hiúságát, nem erősítgeti az egóját más nőkkel, mert egyszerűen nincs szüksége rá. Tisztában van önmagával, és azzal a nővel, aki mellette van. Szereti, tiszteli, és esze ágában sincs ezt tönkretenni valamiért, amit később csak megbánna.

    ThePowerofSilence

    Címkép: Pixabay


    Megosztom
    Link másolása


    NO/MAKE/UP
    „Szégyelled, hogy teltkarcsú vagyok?” – Nyílt levél minden férfihoz, aki lefektetne, de randizni nem visz el
    A haverok előtt ciki lenne egy „nem tökéletes” lánnyal mutatkozni? Ezt üzenem neked!
    Sassy - sassy.hu
    2022. augusztus 18.


    Megosztom
    Link másolása

    Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen nő, aki belefutott abba a bizonyos férfitípusba, aki már rögtön „túl szép, hogy igaz legyen". Bugyiolvasztó fogkrémreklám-mosoly, elképesztő humorérzék, mindenre kiterjedő intellektus, és persze hihetetlen lepedő-akrobatika. Elsőre talán fel sem tűnik, hogy valami nem stimmel, örömmel ugrunk fejest az életébe (legfőképpen az ágyába), és csak az idő előrehaladtával vesszük észre, hogy Mr. Nagy Ő a randikat szkippelve folyton a szexre tér.

    Pár hét, hónap elteltével persze így is kialakul a kötődés: igaz, vacsorázni, mozizni, kirándulni egyszer sem mentünk közösen, és a barátait sem ismerem, tombol a kémia, az együttlétek között pedig az egész világot meg tudnánk váltani.

    Amikor mégis felvetnénk egy közös program ötletét, ő óvatosan kibújik alóla, mi pedig szépen lassan szembesülünk vele, hogy ebből sosem lesz nyilvánosan is felvállalt, értékes párkapcsolat.

    Bizony, az elsőre tökéletesnek tűnő pasi a négy fal között szeretné tartani a kis románcot, és cseppet sem örülne, ha a haverjai megneszelnék, hogy egy olyan nővel hetyeg, mint én. Ugyanis itt van Ő, a szuperfitt, kisportolt félisten, aki fekvőtámaszban kel fel reggel, és én, akin van egy kis felesleg, pár úszógumi, némi narancsbőr.

    Ha azt gondolnánk, hogy a napjainkban oly divatos, testpozitív hullám a férfiakhoz is elért, nagyot tévedünk. Legyünk őszinték, rengeteg férfi szégyelli, ha teltebb lányokhoz vonzódik. Persze az rendben van, hogy duci lánnyal hempereg, de a srácok előtt már kínos lenne felvállalni. Nincs mit tagadnunk: ez a hozzáállás közönséges érzelmi bántalmazás, a megalázás egy szépen palástolt, de nyilvánvaló formája.

    Kedves pasik! Felesleges eljátszanunk a boldog szerelmespárt a szoba biztonságában, ha egyébként egy szégyellnivaló, szerencsétlen lányt láttok bennünk. Ha pedig valóban a teltkarcsú alkat az esetetek, itt az idő, hogy fel merjétek vállalni.

    Ahányan vagyunk, annyiféle zsánerrel rendelkezünk: van, aki a magas, nagy orrú csajokat bírja, míg mások a pici, szőke lányokra esküsznek, és igen, van, aki a plus-size testalkatra indul be leginkább. Hogy ez ciki-e? Nem gondolnám.

    Ami pedig a mi oldalunkat illeti, inkább leszünk egyedül, minthogy jól érezzük magunkat valakivel, aki csak a hálószobában felszabadult, a haverok előtt viszont szívja a fogát.

    Megérdemeljük, hogy olyan srác rabolja el a szívünket, aki a striáinkkal és a cellulitiszünkkel együtt is a világ legszebb nőjének tart, és aki büszkén, izgatottan mutat be minden barátjának. Ugyanis létezik ilyen. És kedves nőtársaim, elárulom, hogy érdemes rá várni.

    Testalkattól, életkortól, és kilóktól függetlenül mindannyian megérdemeljük azt a herceget, aki nem csak az ágyban szeret, de az élet minden más területén is. Ebből az igényből soha, senki nem engedhet!

    Upworthy

    Fotó: Pixabay


    Megosztom
    Link másolása


    NO/MAKE/UP
    „Tökéletes életem van, jó lakás, klassz kocsi, szép ruhák – és titokban drogfüggő vagyok”
    A 29 éves, brit lány, Kelly őszintén elmesélte egy hetét.
    Sassy - sassy.hu
    2022. augusztus 02.


    Megosztom
    Link másolása

    "Kelly vagyok, 29 éves, Birminghamben lakom. Egy jól menő kozmetikai cégnél dolgozom, sales-esként. Mindenem megvan. És senki sem tudja, hogy titokban cracket szívok.

    #Hétfő

    Munka. Csendes nap, szerencsére, mert egy kicsit még mindig be vagyok állva. Az egész hétvégét végigszívtam, és bár vasárnap este leálltam, még mindig nem vagyok jól. Szinte semmit sem aludtam.

    Cracket szívok. Ez a kokain egyfajta darabos formája, fehér rögökbe van "összegyúrva", amelyek úgy néznek ki, mint a kavicsok. Ha porrá töröd, elszívhatod, vagy felhevítve beinjekciózhatod. A nevét a pattogó hang miatt kapta, amit kiad, amikor felmelegíted.

    Én mindig csak szívom, félek a tűtől, meg azt sem merem kockáztatni, hogy a munkahelyemen észrevegyék a tűszúrásokat. Van egy rendes crack-pipám, online vettem, azt használom.

    #2 Kedd

    Reggel megőrültem a vágytól, hogy szívjak egyet munka előtt, de nem maradt egy rögöm sem, így ki kellett bírnom. A dolog a főiskolán kezdődött: akkor kezdtünk el a haverjaimmal néha egy-egy csík kokaint felszívni a bulikban. Mindenki ezt csinálta, nem volt gáz. Aztán egy haverom egyszer odaadta egy díler számát, hogy ha szer kell, hívjam őt.

    Ez a díler ajánlotta nekem pár év múlva a cracket, mert szerinte olcsóbb, és sokkal erősebb a hatása. Még egy "kedvezményes" mintát is kaptam tőle öt fontért. Gondoltam: ez tényleg megéri, miért ne?

    A hétvégi bulik előtt, a baráti körömben is szinte mindenki ezt szívja. Csak hogy felpörögjünk egy kicsit. Ha velük együtt csinálom, valahogy olyan normálisnak, elfogadottnak tűnik az egész. Jó állásuk van, gazdagok, sikeresek. Ez csak a buli miatt kell. Van, aki marad a kokainnál, de a crack sokkal gyorsabban "beüt", iszonyú éles elméjűnek, és legyőzhetetlennek érzed magad tőle. Nekem, aki mindig szégyenlős voltam, ez óriási érzés. Persze a hatás hamar elmúlik, és akkor jön a vágy egy újabbra.

    #3 Szerda

    Üzentem a díleremnek, hogy hozzon egy ötös csomagot. Ez egy heti adagom, ötven fontba kerül. Többet is jól esne szívni, de próbálom tartani ezt a mennyiséget, hogy ne csússzak nagyon bele. Úgy tekintek a crackre, mint egy kis "jutalomra" a hajtós munkahét után. Mint más egy-két pohár borra.

    Van egy megszokott, közeli dílerem. Vagy sms-t küldök neki, vagy a KIK-en üzenek, ez olyan, mint egy privát WhatsApp. Szinte azonnal házhoz hozza a cuccot, de olyan is megesett már, hogy munkanapon, ebédidőben, egy gyorsétteremben találkoztunk. Senki sem figyel oda, ha a hamburgeres tálcádon átcsúsztat neked valaki egy kis csomagot. Még sohasem volt ezzel semmi gáz.

    Mindig készpénzzel fizetek, de vannak dílerek, akiknek utalni is lehet. Általában egyedül szívok, otthon. Néha buliban is csinálom, de inkább otthon. Azt hiszem, valahol a lelkem mélyén szégyellem ezt az egészet. És tudom, hogy rosszat tesz nekem.

    Van egy aranyszabályom: munkában soha nem szívok. Bár egyszer annyira rám jött a vágy, hogy azt mondtam, beteg vagyok, és hazamentem szívni. Nem vagyok büszke rá. Munkában azért néha érzem a mellékhatásokat. Megy néha a hasam, olykor hányni is ki kell mennem a vécébe, ha nagyon másnapos vagyok. Kicsit paranoiás is lettem, újabban pánikrohamok törnek rám. Ez azért ijesztő. Plusz ha még hat a szer, nem bírok enni sem, elég sokat fogytam. Érdekes, a kolléganőim megdicsértek ezért. Persze fogalmuk sincs, mi van a háttérben.

    #Csütörtök

    A dílerem küldött nekem sms-ben egy "különleges ajánlatot" - crack és heroin egy csomagban. Elég jó az ár. De én még nem léptem át azt a határt. A heroin az már nagyon kemény. Látom magam előtt a lezüllött, aluljárókban, padokon alvó drogosokat. Én nem olyan vagyok. Klassz állásom van, jó autóm, gyönyörű kis lakást bérelek egy felkapott környéken. Divatosan öltözöm, jól nézek ki. A heroin ennek az illúziónak is véget vetne.

    A munkahelyemen megint rám tör néhány mellékhatás. A legrosszabb, hogy állandóan úgy érzem: vakaróznom kell. Mintha az egész testem tele lenne pókhálókkal, amiket nem tudok ledörzsölni. Alig bírom ki, irtó kellemetlen.

    Anyukám pár hete már észrevette, hogy lefogytam, aggódik is, de még el tudtam altatni a gyanakvását. Stresszes a munka, semmi nagyobb gond nincs. Teljesen kiborulna, ha megtudná.

    #Péntek

    Az irodában már mindenki hétvégi hangulatban van. Én is. Otthon vár az anyag, a pipa, végre szívhatok. A kollégáim persze semmit sem tudnak erről. Nagyon keményen megdolgoztam azért, hogy feljussak ebbe a pozícióba. Ha kiderülne, hogy cracket szívok - ami ugye illegális - azonnal kirúgnának. Ezért nagyon óvatos vagyok. Külön figyelmet fordítok a fogaimra, nem akarom, hogy tele legyenek sárga csíkokkal, mint a drogosoknak. Fogfehérítővel mosok fogat, nagyon ügyelek arra, hogy mindig rendezett legyen a külsőm.

    # Szombat-vasárnap

    Végre nyugodtan szívhatok. Két éve egyedül élek - akkor ért véget egy hosszabb kapcsolatom, de akkor még nem crackeztem -, úgyhogy otthon, nyugiban azt csinálok, amit akarok. A díler diszkréten, gyorsan intézi a dolgokat, olyan az egész, mint bármilyen más házhozszállítás. Nem is érzem törvénytelennek, soha nem volt dolgom a rendőrséggel. Ha látom a tévében, hogy drogosokat, meg dílereket kaptak el, olyan távolinak tűnik az egész.

    Úgy érzem, bármikor abba tudnám hagyni a crackezést. De amikor nincs nálam anyag, és rám tör a vágy, egy kicsit elkeseredem: ez már ural engem. És egyre több kell, mert a testem kezd hozzászokni, ugyanazt a hatást már csak nagyobb adagokkal érem el. Pedig férjet szeretnék, gyereket. Igen, akkor biztosan abba fogom hagyni.

    Ülök otthon, és szívok. Senki nem tudja a titkomat. Tökéletes életem van. És nem vagyok drogos. A világ szemében semmiképp sem."

    The Sun (A címkép illusztráció: Pixabay)


    Megosztom
    Link másolása