Connect with us

“Mérhetetlenül sajnállak” – levél az exem új barátnőjéhez

LOVE

“Mérhetetlenül sajnállak” – levél az exem új barátnőjéhez

“Látom a ragyogó mosolyt az arcodon, és én már tudom, amit te nem.”


Nem akartalak látni. Nem akartam tudni, hogy nézel ki, milyen színű a hajad, milyen boldog a mosolyod. Egyáltalán nem akartam a szemedbe nézni, még egy fotón sem. De a közösségi média már csak ilyen. Van néhány közös barátunk, ezért a Facebook feldobta a nevedet. Téged nem ismerlek, de a profilképeden téged ölelő férfit nagyon is.

Nézlek, ahogy hozzá simulsz, ahogy a hajadat fújja a szél, ahogy minden porcikád ragyog. És mérhetetlenül sajnállak.

Én is épp így ragyogtam két évvel ezelőtt. Én is úgy bújtam hozzá, mintha soha nem akarnám elengedni. Mert minden szerelmem, reményem, boldogságom ő volt. Ahogy most nézlek, magamat látom. És beleborzongok. Bűntudatom van. Tudom, butaság, de annyira rosszul érzem magam azért, hogy én már tudom, amit te még nem, és nem foglak tudni (nem tudtalak) megvédeni tőle. Mert az a férfi, akit olyan szorosan ölelsz, messze nem az az ember, akinek most hiszed.

Tudom, azt gondolod, hogy csak egy hisztis ex vagyok. Aki féltékenyen fújtatva böngészi a profilodat, irigyen nézegeti a gyűlölt “új csajt”. Megértelek, a helyedben én is ezt gondolnám. És a helyedben én se hinnék az exnőnek. A pasinak hinnék, aki szerelmesen magához ölel, aki szép szavakat suttog a fülembe, aki minden nap száz csetüzenettel bombáz, aki azt mondja, végre bennem megtalálta az igazit. És aki azt is elpanaszolja, hogy eddig a nők csak kihasználták.

Igen, elhinném – ahogy el is hittem – hogy ő egy megtört lélek, aki csak szeretni akar, semmi mást. Meg akarnám (akartam) gyógyítani a sebeit, feledtetni vele a fájó múltat, megmenteni a sérült kis lelkét.

Csak hogy az a szomorú helyzet, hogy ez az ember egyáltalán nem megtört. Sebei talán vannak, de valódi önismeret, valódi belső munka és érettség nélkül ezek a sebek valójában egy szörnyeteggé tették őt. Nem, nem szeretni akar. Nem is tudja, hogy kell. Le akar igázni. Kényére-kedvére akar formálni, az alázatos rabszolgájává akar tenni, aki ugrik minden szavára, lesi minden kívánságát, akinek rajta kívül nincs élete, nincs személyisége. Ez az ember minden energiádat le akarja csapolni, és örülhetsz, ha a csontvelőd épen marad. Mire végez veled – már ha lesz erőd időben elmenekülni -, azt sem fogod tudni, hogy ki vagy.

A férfi, akiben most ott van minden álmod és reményed, egy profi bántalmazó. Elsősorban lelkileg, de sajnos, azt hiszem jó pár pofont sem fogsz megúszni.

A mostani kedvessége hamar szertefoszlik. Morcos lesz, követelőző és egyre sértődöttebb. Semmi se lesz elég jó neki. És mivel te nem tudod, mit csináltál rosszul, elkezdesz teperni. Mindent megteszel. Konyhában, ágyban, mindennapokban. Leszoksz a hobbijaidról, a barátaidról, a családodról. Már magad se érted önmagad, de ez sajnos érthető, hiszen már nem is leszel önmagad. A vágy, hogy újra visszaszerezd a most még kedves, szerető férfit, a vágy egy igazi társ után egy bántalmazó kapcsolatban görcsös megfelelési kényszerré alakul benned.

Mire észbe kapsz, te már sehol sem leszel. A személyiséged körvonalait ő rajzolja meg, és ha kilógsz ebből a körvonalból, kegyetlenül megbüntet. Porig rombolja az önbizalmadat, szénnél aláz. Igen, ütni is fog. Elhiteti veled, hogy egy nagy senki vagy. Aki nélküle levegőt se tud venni.

Én ezen mind keresztülmentem. És ahogy most nézem a képedet, sajnállak, féltelek, és bűntudatom van. Mert a pokol, amiből nekem végül minden erőmet összeszedve sikerült kimásznom, számodra még csak most kezdődik. És én nem tudtalak megvédeni ettől. Csak arra volt erőm, hogy a saját bőrömet mentsem, nem tudtam őt megállítani. Nem tehettem semmit, hogy soha többé ne vadászhasson védtelen áldozatokra. Tudom, nem az én hibám, hiszen eszköztelen voltam, mégis gyötör a bűntudat.

Nézem az arcodat. Nem, nem vagyok féltékeny. Fellélegeztem, vettem egy kis kocsit (két évig azt hallgattam, hogy az én “szaros fizetésemből” soha nem futja majd ilyesmire, hát de, nehezen, de futotta), és randizgatok valakivel, aki talán nem akkora sármőr, mint ő volt, de nyílt, melegszívű és őszinte. Még nem tudom, mi lesz belőle, de már most nyugodtabb és magabiztosabb vagyok, mint vele valaha is voltam.

Bocsáss meg, hogy nem védtelek meg mindattól, ami vár rád. Tudom, felnőtt nő vagy, a te életed, a te tapasztalatod, a te leckéd. De mégis fáj a szívem érted.

Őszintén remélem, hogy időben kiszúrod, amit én, és nem pazarolsz két évet arra a szörnyetegre. Őszintén remélem, hogy hamarabb lesz erőd rácsapni az ajtót, és egy bántalmazó kapcsolat helyett kivárni egy valódit, egy teljességet, melegséget, egyenrangúságot és önbizalmat adót.

Szívemből kívánok sok erőt,

“Az excsaj”

Opnltter

Még több LOVE

Hirdetés

Népszerű

Facebook

Hirdetés
Fel