Ne könyörögj - mikor dönts úgy, hogy kilépsz egy kapcsolatból
De mi van akkor, ha nem jól választunk? Ha "beleinvesztáltunk" valakibe hónapokat, sőt éveket? Érzéseket, törődést, közös mindennapokat, emlékeket, jó és rossz pillanatokat? Mi történik akkor, ha mindezek ellenére boldogtalanok vagyunk?
Mikor engedjük el a dolgot, mikor álljunk odébb, és vállaljuk fel azt, ami a mai, modern nő egyik legnehezebb életfeladata: hogy szakítunk. Hogy egy jó ideig magányosnak, összetörtnek, szorongónak érezzük magunkat, aztán lassan kigyógyulunk, és esélyt adunk egy újnak.
Teljesen érthető, hogy sokan rettegünk ettől. Hányszor lehet egy szívet összetörni? Hányszor lendüljünk újra bele, reménykedjünk, szőjünk álmokat, hogy aztán megint csalódjunk, várjunk, türelmesen próbáljuk rendbehozni a rendbehozhatatlant, kijavítani a kijavíthatatlant?
Aki ilyen élethelyzetbe kerül, gondoljon a dolog jó oldalára: legalább már megtehetjük, hogy kilépünk egy romboló kapcsolatból. Van választásunk. Nem kell tűrnünk, megalázkodnunk, könyörögnünk.
És hogy mikor jön el az a pillanat, amikor minden erőfeszítésünk, ragaszkodásunk ellenére igenis tovább kell állnunk?
Nagyon egyszerű a válasz. Amikor már többszöri próbálkozás után is tartósan, napi szinten rosszul érezzük magunkat. Amikor a mellettünk lévő férfi ösztönösen - neadjisten szándékosan - lenyom, megaláz, kirekeszt, természetesnek tart, vagy akár teljesen semmibe vesz. Amikor azt érezzük, van az ő élete, és abba beépülhetünk ugyan, kiszolgálhatjuk az ő igényeit, de mi magunk valahogy kimaradunk ebből a játékból. Az, amik mi vagyunk, a mi vágyaink, félelmeink, terveink, a mi személyiségünk valahogy sehol sincs már. Nem érezzük szeretve, becsülve magunkat. Igen, elmondhatjuk, hogy kapcsolatban élünk, hogy a társunk "a maga módján" szeret bennünket, csak éppen telnek az évek, és nekünk - szar.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy állandóan szar legyen, nem?
Tehát ha a fent leírtak igazak rád, mindenképp érdemes egy időre átvedleni érzelmi bozótharcossá, és végigcsinálni, ami egy szakítással jár. Ne könyörögj, ne hunyászkodj meg, hagyd ott a fenébe, és minden erőddel összpontosíts arra, hogy új életet kezdj. Nagyon nehéz, igen. De megéri átszuszakolni magad a nehéz időszakon, és nem fecsérelni tovább az idődet. Ez az egyetlen út van ugyanis. Egyedül ez vezet el egy jobb élet, egy jobb társ felé. Ha már tényleg mindent megpróbáltál, és a kapcsolatod nem működik, add meg magadnak az esélyt egy jobbra. Jönni fog. Hidd el.
Címkép: Pixabay
