Érdemes erőltetni, ha kihűlt a szerelem?
Sajnos elég gyakran megesik, hogy néhány évtized, év, netalán hónap után az ember azt érzi, kihűlt a nagy szerelem közte és a párja közt. Ennek ellenére nem ritka, hogy a régi szerelmesek mégis együtt maradnak, pedig az együttélés ilyen körülmények közt szinte megmérgezi a mindennapjaikat.
Az Independent Reddit-felhasználók kommentjeit gyűjtötte egy csokorba arról, hogy boldogtalanságuk ellenére miért is maradnak együtt egy nem szeretetteljes kapcsolatban. Férfiak és nők is válaszoltak.
A névtelenségbe burkolózó hozzászólók közül sokan arról számoltak be, hogy a viszonyuk kihűlése nem hirtelen következett be. "Egy nap mosogattam, amikor azt vettem észre, hogy örültem, amiért a barátnőm nem jött haza aznap este, mert megint sokáig dolgozott. Gyanítottam, hogy randizgat egy kollégájával, egy régi pasijával, akivel jól kijön, és akivel évekkel azelőttről ismerik egymást, hogy én a képbe kerültem" – mesélte egy kiábrándult, de nem feltétlenül csalódott férfi.
"Az a vicces, hogy nem érzek dühöt vagy fájdalmat azért, mert megcsalt. Csak egy kis megkönnyebbülést, hogy ő boldog, és én is az vagyok nélküle" – tette hozzá az érzéseit magyarázva. Vele szemben volt olyan is, aki éppen a sérelemtől fél: "Érzelmileg olyan, mintha lassan döfték volna belém a kést, és attól tartok, hogyha kihúzom, minden nagyon fog fájni".
"Tudom, hogy szeretjük egymást és törődünk a másikkal, de már más emberek vagyunk, mint amikor szerelembe estünk" – közölte egy másik kommentelő, aki arra utalt, hogy előfordul: egyszerűen túléri magát két ember kapcsolata.
Az egyik legszerencsétlenebb eset azonban az, amikor egy pár csak azért van együtt, mert a környezetük ezt várja el tőlük. "Egy évvel tovább maradtunk együtt, mint kellett volna, csak mert mindenki más azt gondolta, nagyszerű párost alkotunk, és mert egyikőnk sem akart az a 'rosszfiú' lenni, aki szakít a másikkal" – számolt be tapasztalatairól egy következő hozzászóló. "És nagyon szerettem a családját is" – tette hozzá a nő, aki a párkapcsolattal járó tágabb családi viszonyokra is utalt.
A külvilág nyomásának már csak azért sem szabad vakon engedni, mert elképzelhető, hogy egy jó kapcsolatot próbálnak szabotálni tudattalanul is: "A nővérem azt hiszi, a férjemmel unalmas a kapcsolatunk. Viszont nagyon szerelmesek vagyunk valójában, nagyon tiszteljük egymást, és boldogan éljük egymással az életünket" – mondta egy hölgy, akit pont a családja akar szétszakítani a szerelmétől.
A plátói szerelem is erőt motiváló erő lehet olykor. "Nem szeret engem, sosem tette, tudom jól. De ez nem akadályozott meg abban, hogy szerelmes legyek belé" – számolt be egy hölgy névtelenül. "Folytatjuk a viszonyt, mert nincs önbecsülésem és önuralmam. Ő pedig túl lusta, és én túl kényelmes megoldás vagyok a számára ahhoz, hogy erőt vegyen magán, és másfelé nézzen. Legjobb barátok vagyunk. Nehéz meghúzni a vonalat, amikor mindig is annyira jól éreztük magunkat egymással" – fejtette ki bővebben, miért vannak mégis együtt.
Ami biztos: mindenkinek magának kell éreznie, mikor érett meg egy kapcsolat a szakításra, de sajnos ez sokszor nagyon nehéz különböző tényezők miatt. Előfordulhat, hogy egy külső szem, lehetőleg egy párkapcsolati szakértő pszichológus sokat segíthet – szükség esetén akár megmentheti a kapcsolatot, vagy éppen ellenkezőleg: segíthet a sérülésmentes szakításban.